Az alkohol és a szegénység rabságából lett az NHL egyik királya

Ha Hollywoodban több jégkorongot néznének, Scott Darling életéről már bizonyosan készült volna film. Chicagói kisgyerekként a helyi Blackhawksot istenítette, és az volt az álma, hogy egyszer ő is a csapatban védjen. Az élete azonban kezdetben másképp alakult. Alkoholista lett és a legrosszabb észak-amerikai sörligás együttestől is kirúgták. Munka és pénz híján elvonókúrára jelentkezett, a siker pedig nem maradt el: legalulról kezdte megmászni a lépcsőfokokat és végül eljutott az NHL-ig. Az már csak hab a tortán, hogy kedvenc csapatában mutatkozhatott be, majd rögtön bajnoki címet ünnepelhetett, amiben ő is fontos szerepet játszott. Egy ember, aki az ital és a munkanélküliség fogságából egészen a dollármilliókig vitte.

Rehabilitáció, majd a küzdelmes visszakapaszkodás

Ekkor jelentkezett be egy rehabilitációs központba. Két hónapig volt bent, elzárva a külvilágtól, telefon és internet nélkül, a teljes tisztulás útjára lépett. Mivel jól tartották és nem edzett, jelentős súlyfelesleget szedett fel, mintegy 120 kilót nyomott ekkor, ami a hokikapusok mozgékonyságát ismerve nem a legelőnyösebb, ezzel a tömeggel spárgázni meglehetősen nehéz. A szintén SPHL-es Mississippi RiverKings viszont még így is szerződést ajánlott neki (ekkor a terapeutája volt az ügynöke is), és a szezon végéig ott is játszott.

Bár nem volt jó bőrben, a Mississippi csapata esélyt adott neki Forrás: Mississippi RiverKings

Mivel nem volt pénze, ezért nyáron hazaköltözött Chicagóba, az édesanyja szerzett neki munkát, egy nyári napköziben kapott állást, ahol építkezési törmeléket pakolt. De legalább ezzel formába hozta magát.

Saját bevallása szerint nem emlékszik arra, hány csapatnál fordult meg a közvetkező két szezon alatt, de legalább egy tucatnál. Vészkapusként számítottak rá mindenhol, és ahová hívták, ő ment, ha csak 1-1 meccsekre is.

Nem volt állandó otthona, motelekben, panziókban aludt, de volt, hogy egy faházban három idegen emberrel. Általában megérkezett a meccsek előtt egy órával egy idegenekkel teli öltözőbe, végigvédte a meccset (vagy ült a padon), aztán csomagolt és továbbállt.

Egyszer aztán jött egy felkérés a másodosztályú (AHL) Hamilton Bulldogstól, hogy kéne mennie. Megérkezett, majd idegességében elájult az öltözőben. Ráadásul be is kellett állnia a mérkőzésen, a rá eső részt lehozta kapott gól nélkül.

A 2013-14-es idényt az ECHL-es (tehát a harmadosztályú) Cincinnati Cyclonesnál kezdte (ahol egy évvel korábban Hetényi Zoltán is megfordult). Az NHL-es Nashville Predators kötelékébe tartozik a klub, ami azért fontos, mert a Predators finn sztárkapusa, Pekka Rinne megsérült, így mindenki egyet lépett felfelé a rangsorban. Darling ezzel felkerült az AHL-be a Milwaukee Admiralshoz, ahol fantasztikusan védett,

93,3%-os védési hatékonysága a legmagasabb volt

a minimum 25 meccsen jégre lépő kapusok között.

A Milwaukee Admiralsnál kiváló szezont futott az AHL-ben Forrás: The Tennessean

Joggal bízhatott egy NHL-es szerződésben, de az év végén a Nashville csak AHL-est ajánlott neki. Elsőre kicsit elkeseredett, inkább nézte az NHL rájátszását, majd amikor látta, hogy a Chicago szenved a Los Angeles ellen, az egyik játékosmegfigyelő ismerősének küldött egy üzenetet, hogy nagyon szívesen játszana a Blackhawksnál.

Megvalósul a gyerekkori álom

Talán ő lepődött meg a legjobban, amikor a csapat, amely meccsein felnőtt és amelynek kisgyerek kora óta szurkol, felajánlott neki egy NHL-es megállapodást, amelyet 2014. július 1-jén (azaz a józan életének 3. évfordulóján) aláírt. Először az AHL-ben kezdett, hiszen a nagycsapatnál ott volt az akkor kétszeres Stanley-kupagyőztes Corey Crawford, valamint helyettese, Antti Raanta.

2014. október 26-án azonban eljött a nagy pillanat. Scott Darling NHL-mérkőzésen léphetett pályára, ráadásul ott, ahol felnőtt: Chicagóban, a United Centerben. A csapat 2-1-re győzött az Ottawa Senators ellen, Darling 32 védésével kulcsszerepet vállalt a sikerből. Ő lett az első játékos, aki az SPHL-ből eljutott az NHL-ig. 2015 februárjára már állandó tagja volt a Blackhawksnak, miután jobban játszott Raantánál, akit az AHL-be küldtek helyette. Ő volt Crawford elsőszámú helyettese, márciusban összehozta első kapott gól nélküli meccsét is a New York Rangers ellen.

Gyerekkori álmát élte ekkor. Amikor általános iskolás volt, az egyik órán azt kérdezte tőlük a tanítónő, hogy ki mi szeretne lenni, ha felnő. A kis Scott ekkor ennyit írt:

az NHL-ben szeretnék védeni a Chicago Blackhawksnál.

Ez a papír egyébként azóta is kinn van a falon a nagyszülei házában.

Hőssé válás, rekordok, kupagyőzelem, dollármilliók

Jött a rájátszás, a Chicago ellenfele az első körben pont a Nashville Predators volt. A négy győzelemig tartó sorozat borzasztóan indult a Blackhawksnak, a Nashville az első meccs első harmadában már 3-0-ra vezetett. A szünetben az edző, Joel Quenneville odament Darlinghoz és annyit mondott:

Te állsz be!

Ő pedig készen állt, a második harmadtól kezdve lehúzta a rolót, a Chicago egyenlített, majd a második hosszabbításban Duncan Keith révén a győzelmet is megszerezte. Darling ezzel a teljesítményével két NHL-rekordot is felállított: csereként beállva a 67:44 perc kapott gól nélkül a leghosszabb idő, valamint a csereként bemutatott 42 védés is a legtöbb egy meccsen az NHL rájátszásának történetében.

Nem sokkal később, 2015. június 15-én pedig olyan egy álma is valóra vált, amit talán kimondani sem mert soha: magasba emelhette a Stanley-kupát, bajnok lett a Chicagóval. Ezzel egyébként ő lett az első, aki chicagóiként ünnepelhetett bajnoki címet a Blackhawksszal.

Felért a sportág tetejére, ráadásul hazaiként, annak a csapatnak a színeiben, amely miatt egyáltalán elkezdett jégkorongozni.

A következő években egyre több szerepet kapott és jól is teljesített. 2017 nyarán lejárt a szerződése, a Blackhawks vezetősége pedig tudta, hogy sorban fognak állni érte olyan csapatok, ahol kezdőkapusként számítanának rá, ezért egy harmadik körös draftjogért eladta őt a Carolina Hurricanesnek, amely klub ezzel megszerezte a tárgyalási jogot.

A megállapodás hamar megszületett, Darling 2021 nyaráig összesen 16,6 millió dollárral lesz gazdagabb. Úgy, hogy néhány évvel korában heti 200-at keresett.

Itt szintén egy egykori kupagyőztessel, Cam Warddal kell megküzdenie a kezdésért, körülbelül fele-fele arányban kapják a meccseket és bár a Hurricanes kevésbé szerepel jól, a csapat főleg a jövőjét építi, így nem elképzelhetetlen, hogy Darling valamikor ismét viríthat a rájátszásban.

Ahogy az sem, hogy visszatérjen Chicagóba, hiszen a Blackhawksnál Crawford jövője egyre bizonytalanabb, rengeteget sérült és annyi agyrázkódása volt már, hogy nagy kérdés, mire lehet még képes és meddig bírja még a 33 éves kapus.

A Hurricanesnél kevésbé megy neki, vajon van számára visszaút Chicagóba? Forrás: AFP/2017 Getty Images/Bruce Bennett

Darling története szerencsére pont az ellenkezője annak, mint amilyenek általában szembejönnek velünk. Készen állt arra, hogy eldobjon magától mindent: tehetséget, lehetőséget, álmokat. De amikor a legmélyebbre került, észhez tért és rájött: változtatnia kell, mert nem vezet sehova az élete. A kitartás pedig kifizetődött, de kamatostul: megélhette gyerekkori álmát és kedvenc csapatával ért fel a hokivilág csúcsára.