A kutyának sem kellő sivatagi koloncok csodát csinálnak Las Vegasban

A nevadai sivatag közepén elterülő Las Vegasba  2017-ben tette be a lábát az észak-amerikai profi jégkorongliga, az NHL. Elindított egy csapatot, amely a másik 30 klub által leselejtezett játékosokból és szakmai stábból áll. A Golden Knightsnál azonban csoda történik, mert amellett, hogy a jövőjüket építik, akadt egy olyan problémájuk, amivel talán nem számoltak: a csapat már most jó, és elver mindenkit. A hokivilág pedig értetlenül nézi az eseményeket, és kérdően csóválja a fejét. Hogy lehet az, hogy olyan játékosok, akik koloncok voltak korábbi csapatuknál, életük legjobb teljesítményét nyújtják? Miközben a Vegas versenyben van azért, hogy megnyerje az alapszakaszt, és folyamatosan döntögeti a rekordokat.

Te jó ég, ez a csapat már most jó!

Elindult a 2017-18-as NHL-szezon. A Golden Knights első mérkőzését megnyerte James Neal két góljával Dallasban, majd jött egy hosszabbításos győzelem az Arizona vendégeként. A harmadik meccsen már hazai közönség előtt játszott a Vegas, napokkal az ominózus szállodai lövöldözés után, így egy érzelemdús meccsen az együttes ismét bedarálta az Arizonát, 10 perc után már 4-0-ra vezetett. A három meccsből három győzelem a legjobb rajtnak számított újonc csapattól.

A következő meccsen ugyan kikapott a Detroittól, de utána zsinórban ötöt nyert, a végén 7-0-s mészárlással a Colorado ellen. Ezekre az eredményekre már felkapták a fejüket az emberek, pedig a csapatot páratlan pechszéria hátráltatta: a kapusok úgy dőltek ki folyamatosan, mint a dominó, Fleury után Malcolm Subban és Oscar Dansk is megsérült, így a következő 11 meccsen a 4. számú kapus, Maxime Lagacé védett. A novembert így is túlélte a csapat, méghozzá pozitív mutatóval. Habár a közvélemény még mindig fejet hajtott a Vegas előtt, inkább már azok voltak hangosabbak, akik azt mondták:

benne van a pakliban, hogy egy újonc csapat fantasztikus lendülettel kezd, de aztán jön a törvényszerű visszaesés.

2017. december 1-jére a csapat lecsúszott az NHL tabella 12. helyére. Ez szintén várakozáson felüli eredmény volt, de mindenki a további lejtmenetre számított. Kivéve Gerard Gallant és a játékosok. A következő 13 meccséből 12-t megnyert az együttes, és a megszerezhető 26 pontból 25-öt begyűjtött.

Mára megszokottá vált ez a látvány: a Golden Knights játékosai ünnepelnek egy győztes meccs után Forrás: AFP/2017 Getty Images/Ethan Miller

2018. január 2-án már a második volt a Vegas, és azóta is folyamatos harcban áll a ligaelsőségért a Tampával, a Nashville-lel, a Winnipeggel, a Bostonnal és a Torontóval. Valamint rekordot rekordra halmoz: február legelején megdöntötte az újonccsapatok győzelmi-, három héttel később a pontrekordját. Úgy, hogy még másfél hónap hátra van az alapszakaszból.

Mindezt egy olyan játékoskerettel, amelyik csak a 26. legértékesebb a 31 klub közül, és csak azért nem utolsó, mert a máshonnan átvett rossz szerződések felfelé húzzák,

mint például David Clarkson 5,25 milliós kontraktusa. Clarkson idén még egy másodpercet sem játszott, sőt, valószínűleg soha az életben nem fog már pályára lépni.

Mi a titok?

Mégis, mi lehet ennek az oka? Hogy lehet az, hogy az a William Karlsson,

aki a szezon előtt 182 meccsen mindössze 17 gólt szerzett, most egy új csapatban 67 találkozó alatt már 35-nél jár, amivel hatodik az NHL góllövőlistáján?

Vagy a Dallasban, Bostonban és Floridában is megbukó, még mindig csak 26 éves Reilly Smith a kiválónak számító pont/meccs átlagot hozza? Vagy az a Jonathan Marchessault, aki tavaly a semmiből összehozott egy 30 gólos idényt, de a Panthersnek nem kellett, most pedig házi pontkirály? Miközben ez a három játékos vezeti az NHL +/- rangsorát (azaz mennyivel több lőtt gólnál voltak jégen, mint kapottnál).

A Golden Knights csodasora Forrás: AFP/2018 Getty Images/Ethan Miller

Erik Haula, akiért fizetett a Minnesota, hogy megszabaduljon tőle, soha nem szerzett egy szezonban 15-nél több gólt, most 23-nál jár az idény háromnegyedénél. A veterán David Perron eddig ötször váltott csapatot, idén pontokban karriercsúcsnál jár 19 meccsel a szezon vége előtt. És persze ott van Fleury, aki mellé a Pittsburgh adott egy második körös draftjogot, hogy őt vigye a Vegas. A 33 éves kapus pedig 14 éves pályafutása legjobb statisztikáit hozza, és lehet, hogy a szezon végén életében először megnyeri a legjobb kapusnak járó Vezina-trófeát. Persze, azért továbbra is imádják Fleuryt Pittsburghben:

A titok nyitjai: Gerard Gallant és az egész csapat közös sorsa. Ha a keret tehetségét nézzük, egyértelmű, hogy a liga alsó harmadába-negyedébe tartozik. Ez az újonc csapatoknál törvényszerű, még egyszer sem történt meg, hogy bármelyik elsőéves együttes legalább annyi győzelemmel, mint vereséggel végezzen. A Vegasnak már matematikailag is biztos az 50% fölötti eredmény. Önmagában tehát az, hogy összeáll 30 olyan játékos,

akiket jobb esetben kidobtak, rosszabb esetben még fizettek is azért, hogy megszabaduljanak tőlük,

még nem garantálja a sikert. Viszont az látszik, hogy a jókedv megvan, itt éppen Fleury curlingezik egy kicsit a koronggal.

Fleury getting some curling practice in. pic.twitter.com/oW5YsFGbzn

— NHL GIFs (@NHLGIFs) 2018. február 27.

A kulcs azonban egy edző, aki pontosan átérzi a helyzetüket. Gerard Gallant a 2015-16-os idényben a Florida Panthers vezetőedzője volt, a csapat fennállásának legjobb alapszakaszát produkálta, a trénert pedig jelölték az év legjobb edzőjének járó Jack Adams Awardra is. A következő idény viszont döcögősen indult, majd a szezon negyedénél jött egy vereség Raleighben a Carolina Hurricanes otthonában.

Gerard Gallant (jobbra) várja a taxit Raleighben Forrás: Business Insider

Tim Rowe általános igazgató közvetlenül a meccs után azonnali hatállyal menesztette Gallantot, a csapatbuszról lepakoltatta a holmiját, majd kinevezte saját magát vezetőedzőnek. Gallantnak pedig magának kellett taxit hívnia a reptérre, onnan pedig egyedül visszatérnie Sunrise-ba.

Most pedig egy olyan csapatot irányíthat, ahol sok a rokonlélek. Teljesítményéről mindent elmond, hogy januárban, amikor féltávnál megkérdezték az összes trénert, kinek adnák a Jack Adamset, a 31-ből 30-an rá szavaztak. A 31. ő volt.

Gerard Gallant irányíthatta az NHL All-Star gálán a Csendes-óceáni Divízió csapatát Forrás: AFP/2018 Getty Images/Mike Ehrmann

Amellett, hogy szakmailag is egy kiváló emberről van szó, a csapat mentális vezére is ő. Mindenkiben benne van a „lemondtatok rólunk, majd most megmutatjuk" attitűd, valamint az is, hogy semmi elvárás nincs a csapattal szemben, és csak élvezik a játékot.

Ráadásul evés közben megjött az étvágy is, így a cserestop előtt nemhogy kiárusítottak volna, de inkább bevásároltak.

Állítólag nagyon közel voltak ahhoz, hogy megszerezzék az Ottawától a világ egyik (ha nem a) legjobb védőjét, Erik Karlssont, de végül kútba esett az üzlet, Tomas Tatart azonban így is elhozták Detroitból, még ha egy kicsit talán túl is fizették.

Ryan Reaves, a csapat másik, cserestop előtti szerzeménye. Igazi nehézfiú, tőle nem szokatlan, hogy a büntetőpad felé veszi az irányt Forrás: AFP/2018 Getty Images/Ethan Miller

Ez viszont mutatja: ha már eddig eljutottak, akkor oda nekik az oroszlánt is, és bár senki nem számol velük kupaesélyesként, ők igenis komolyan gondolják, lehet keresnivalójuk. Miért ne lenne igazuk? Már az alapszakasz előtt is leírta őket mindenki, most megmászhatják az újabb lépcsőfokot. Az biztos, hogy már így is történelmi szezont produkálnak, amire minden hokiszerető emlékezni fog, ami ezután jön, az már jutalomjáték. Egy igazi Hamupipőke-sztori, aminek mindenképp izgalmas lesz a folytatása. Egy biztos, elaludni nem fogunk rajta.