Real Madrid's Portuguese forward Cristiano Ronaldo walks on the pitch during the UEFA Champions League round of sixteen first leg football match Real Madrid CF against Paris Saint-Germain (PSG) at the Santiago Bernabeu stadium in Madrid on February 14, 2018. / AFP PHOTO / GABRIEL BOUYS
Vágólapra másolva!
A legrangosabb futballsorozat őszi szezonjában a PSG tűnt egyértelmű esélyesnek, hozzájuk csatlakozott Guardiola ellenállhatatlan Manchester Cityje a végső győztesek jelöltjeinek listáján. Ilyenkor szokott bekövetkezni az, ami el is érkezett: ez a két csapat már a legjobb négy együttes mezőnyébe sem tudott bekerülni. A BL-elődöntőkben a Real Madrid a Bayernnel találkozik, a Liverpool pedig a Romával küzd meg. Azt viszont még mi is csak találgatjuk, hogy ezeknek a párharcoknak mi lesz a kimenetele.
Liverpool
Jürgen Klopp csapata már sokkal inkább része a nagy vételárú transzferáradatnak az elmúlt két-három évben is, ami azért sem különösebben meglepő, mert a Premier League árversenyéből egyszerűen lehetetlen kimaradnia azoknak, amely csapatok az első négy hely valamelyikére pályáznak. Bár Coutinhót nagyon sokáig próbálta magához láncolni a Liverpool, a vezetőség végül kénytelen volt meghajolni a játékosuralmi rendszer előtt. Ugyan hazai porondon ők sem tudták megállítani a szezont végighasító Manchester Cityt,
azért jól jelzi a támadóegység erejét, hogy a Bajnokok Ligájában idén eddig ők szerezték a legtöbb gólt, egészen pontosan harminchármat.
A csoportbeli sorsolással szerencséjük volt, mert a teljesen rapszodikus teljesítményű Sevilla mellett a Szpartak Moszkvával és a Mariborral kellett „megküzdeniük". A Salah-Firmino-Mané trió igen egyenletesen elosztva (8-8-7 arányban) szállította egész szezonban a gólokat, és a Bajnokok Ligájában még a védelmet is egész jól összepakolta a német edző.
Meccsenként átlagosan csak 0,7 gólt kapnak, ez az adat pedig még pofásabb lenne, ha Sevillában nem adták volna le villámgyorsan a háromgólos előnyüket.
Klopp tavasszal sem lassított: a Porto kitömése után öt gólt rámoltak a minden fogadóirodában esélyesebbnek tartott Manchester Citynek, és hiába reklamálta (valószínűleg joggal) Guardiola Sané meg nem adott gólját, az 5-1-es összesítésen viszonylag kevés dolgot kell magyarázni.
Klopp stílusazonosan tartotta meg a Dortmundnál is évekig felismerhető jegyeket, amely során két alapvetéssel operál: az elvesztett labdát még
az ellenfél térfelén igyekszik visszaszerezni csapatszintű visszatámadással, illetve a védekezésből támadásba átrendeződésnek a lehető leggyorsabb ritmusúnak kell lennie.
Ehhez megvan a játékosanyaga is: a már említett támadóhármas jelenleg talán a világ leggyorsabb kapuhoz közeli alakzata; nem véletlen, hogy az idei BL-szezonban a Liverpoolé a legtöbb akció- és kontragól is. Ha hozzávesszük, hogy a soron következő ellenfél, a Roma már 12 gólt kapott ebben a szezonban, könnyen lehet, hogy Kloppék igyekeznek eldönteni a meccset már az Anfielden – már amennyire a római fordítás után erre lehet bazírozni.
A Liverpool utoljára pont tíz évvel ezelőtt szerepelt Európa legjobb négy csapata között. Akkor négy PL-csapat is elődöntős volt, és a Chelsea hosszabbítást követően ütötte el őket a finálétól. Habár közel sem biztos, hogy a szurkolók ezzel egyetértenének, de azóta van egy jobb edzőjük és egy gólerősebb támadógépezetük. A történelmi hűség kedvéért viszont azt is muszáj megjegyezni, hogy Kloppnak elsősorban sohasem a döntőbe jutásokkal volt gondja.
Roma
Sokan lesajnálták az AS Romát a szezon elején, kiváltképp akkor, amikor a farkasokat összesorsolták a Chelsea-vel és az Atlético Madriddal. Bár az Atléti előző évekhez viszonyított visszafogottabb teljesítménye bő egy éve tetten érhető, azért azt mégiscsak a meglepetés kategóriájába lehetett illeszteni, hogy a Roma megnyerte ezt a kvartettet. Nem szerencsével, hanem nagyszerű játékkal, hiszen a BL-szezon egyik legjobb meccsét követően (Chelsea elleni 3-3) odahaza három góllal verték el Conte együttesét.
Nem lehet szó nélkül elmenni Eusebio di Francesco teljesítménye mellett. Az edzőnek nem lehetett könnyű azok után leülni a padra, hogy a csapat legnagyobb értékei közül kettő, Rüdiger és Mohamed Salah eligazolt Angliába.
Az anyagi lehetőségek figyelmes beosztásának kívánalmával a Romának nincs esélye beszállni abba a versenyfutásba, amit Európa leggazdagabb klubjai indukálnak.
Sokatmondó, hogy a Roma történelmének három legdrágább igazolása Batistuta, Cassano és Montella. Ők sem ma kerültek a fővárosi klubhoz... Húszmillió euró fölött legutóbb 2014-ben költöttek, akkor Juan Iturbét vásárolták meg. Ezt a gondolkodásmódot, a túlköltekezés elvetését hivatott szolgálni a klubhoz egy éve érkező sportigazgató, Monchi is, aki a Sevillánál hasonlóképpen segédkezett tizenegy trófea megszerzésében. Ezzel a klubmodellel a Roma várhatóan nem lesz állandó tagja a BL-négyes mezőnyének, de a szurkolók valószínűleg örökké emlékezni fognak a Barcelona elleni csodafordításra.