Vágólapra másolva!
A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Lipcsei Péter elméletben az FC Porto labdarúgójaként kezdte meg a szezont, ám súlyos sérülése miatt nem kapott játéklehetőséget, majd az idény második felében kölcsönadták a Sporting Espinhónak. A magyar középpályás itt mindössze öt mérkőzésen lépett pályára, és nem sokat tudott segíteni a gárdának a kiesés elleni küzdelemben, amit a klub el is veszített.

Nem őriz valami jó emlékeket törökországi vendégszerepléséről Hamar István sem, aki a Vansporban futballozott, és saját elmondása szerint nem tudta megszokni az ottani körülményeket. A támadó egyébként 28 bajnokin lépett pályára, és két gólt ért el, amelyek közül az Antalyaspor elleni találat három pontot jelentett a klubnak.

A szlovén bajnokságban korábban nem szerepelt magyar focista, de az 1996-97-es idényben ez a helyzet is megváltozott, mivel a Mura Murska Sobota együttesben Horváth Róbert 15 mérkőzésen pályára lépett, és egy gólt is szerzett a Publikum Celje ellen. A muraszombati együttes a középmezőnyben végzett, a kupában viszont egészen az elődöntőig menetelt, ahol azonban éppen a Publikum Celjétől szenvedett vereséget.

Szlovákiában is akadt egy honfitársunk, a Ferencvárostól Varga Zoltán által elüldözött Telek András ugyanis az 1. FC Kosicében kötött ki. A középhátvéd a bajnokság második felében 15 meccsen játszott, és a szezon végén bajnoki címnek örülhetett csapattársaival együtt, akik között ott volt többek között Karol Prazenica, Robert Semeník, Radoslav Král és Jozef Majoros is, akik később mind szerepeltek a magyar élvonalban.

Svájcban is született egy "magyar bajnoki cím", köszönhetően Vincze Ottónak, aki kilenc találkozón lépett pályára az FC Sion színeiben, és még egy gólt is szerzett - tizenegyesből a Servette FC ellen, amelyben egy bizonyos Babatunde Fatusi is szerepelt. Vincze csapattársa volt többek között a jelenleg a később a francia RC Strasbourgot irányító Antonie Kombouaré, a brazil Roberto Assis, aki nem más, mint Ronaldinho bátyja, vagy a svájci Raphael Wicky.