Csak hárman hittünk benne, hogy Fucsovics top százas teniszező lehet
Sávolt Attila teniszezőként 25 évesen került az első százba, pont úgy, mint Fucsovics Márton, akinek két éve az edzője. Nagy valószínűséggel, ha 2016-ban nem kezdenek el együtt dolgozni, akkor most nem lenne magyar játékos az ATP-világranglistán az első százban. Sávolt az első, akinek az elmúlt 30 évben ez sikerült edzőként magyar férfijátékossal. Az elmúlt két év nehézségeiről, kihívásairól, sikereiről és a jövőről beszélgettünk.
Visszatérve az első pár hónapra, mondhatjuk, hogy ott körülbelül úgy kellett őt betörni, mint egy csikót vagy vadlovat? Az volt a legkomolyabb kihívás?
Egyetlen feltételem volt, amikor elvállaltam, hogy Marci edzője leszek. Azt mondtam, addig csinálom, amíg Marci százszázalékig vagy legalább kilencvenig azt csinálja, amit én mondok. És igen, mindenképp az első három-négy hónap volt ebben a legnehezebb. Mert ezért harcolnom kellett.
Időnként úgy nézett ki, hogy én akarom, hogy ő top százas teniszező legyen és nem fordítva, ami nem ideális felállás.
Körülbelül fél év kellett ahhoz, hogy kialakuljon egy egészséges, elengedhetetlen párbeszéd, tehát kapjak normális visszajelzést és ne csak én mondjam a gondolataimat. Az egyik legnagyobb változást az jelenti, hogy ma már, akár edzésen, akár meccsen, pontosan tudja mit, miért csinál.
Meg lehet fogalmazni egy olyan elemét a játéknak, amit az elmúlt két évben Sávolt Attilától tanult Fucsovics Márton?
Nem szeretem az ilyen kérdést, mert a tenisz sokkal komplexebb, összetettebb sport annál, hogy erről így lehessen beszélni. A világelső is folyamatosan tanul, fejlődik. Marci is gyakorlatilag mindenben tud még javulni. Az én mentalitásom hozott változást a hozzáállásban, de fizikailag is sokkal jobb állapotba kellett hozni. Játékintelligenciában is sokat tanult.
Korábban felállt a pályára és abból állt a tenisze, hogy nagyokat ütött. Bum-bum, jobbra, majd balra. Ezen rengeteget dolgoztunk és ebben rengeteget fejlődött. Nagyon sok fegyvere van már a pályán és ezeket jól is alkalmazza. Ennek az alapjait edzéseken kell megteremteni, hogy tudja, mikor, mihez nyúljon.
A fonákja rengeteget fejlődött. Ma már nem olyan sebezhető, mint előtte, amikor azért volt egy stabil fonák nyesése, de a pörgetése nem működött annyira. Megtanítottam, hogy minden reggel úgy induljon a napja, hogy megiszik két pohár vizet, mert az élettanilag kiemelten fontos. Ezek apróságok, de az edzőnek a legapróbb részletekre is oda kell figyelnie. Ilyen még például, hogy hogyan játssza meg a bréklabdákat. Legyen tisztában az erősségeivel és bátor, agresszív játékkal teniszezzen a fogadóelőnyöknél. Próbáljon meg labdamenetet kialakítani és lehetőleg olyan helyzetet teremteni, hogy a tenyeresével tudja befejezni. Korábban a fonák egyenest erőltette, ami az egyik legbizonytalanabb pontja volt. Ezt kellett fejben átprogramozni. A szemlélet tekintetében a legelejétől azt mondtam neki, hogy akár edzésnap van vagy mérkőzés, az a lényeg, hogy este nyugodt szívvel tudjon a tükörbe nézni, mert mindent megtett, ami aznap elvárható volt. Csak azzal foglalkozzon, amire van hatása, abból hozza ki a maximumot.
Edzőként mire a legbüszkébb?
Fucsovics Marci az elmúlt több mint huszonöt évben a második olyan magyar férfi játékos, aki top százban fejezett be egy szezont. Én vagyok az első olyan hazai edző, aki egy magyar teniszezőt idáig eljuttatott.
Büszke vagyok az egész két évre, meg arra is, hogy mindig előre, hónapról-hónapra megmondtam neki és a környezetének is, mikor mi fog történni, mit érhetünk el.
Mondhatom, hogy a legnagyobb elvárásaimnak, vágyaimnak is a maximumát érte el Marci a világranglista helyezésével.
És ha egy meccset kellene kiemelni 2017-ből...
Mindenképp a Cilic elleni. Leginkább az atmoszféra, a hangulat miatt.
Az az ováció, amit Marci kapott, mikor levonult a pályáról, az olyan élmény volt nekem, edzőként is, amilyet még játékosként sem éltem meg. Az a mérkőzés volt az elmúlt két év munkájának a megkoronázása, az elismerése, még akkor is, ha nem győztesen hagyta el a pályát.
Vesztesként is úgy jött le, ahogy még korábban soha. Éltették, visszatapsolták. Az volt a csúcs.
Az egyébként mekkora kihívást jelent, hogy egy-egy vereség után újra talpra kell állítani?
Közismert, hogy Marci lelkis fiatalember, akit megviselnek a kudarcok. A teniszben viszont hihetetlenül fontos megtanulni ezeket kezelni, a pozitívumokat vinni tovább. Az elejétől kezdve azt éreztem rajta, hogy nagyon jó versenyző és nagyon jól dolgozza fel a vereségeket. Ez olyan pozitív tulajdonsága, ami segíti abban, hogy jobb játékos legyen. Azt minden profi teniszezőnek tudnia kell a legnehezebb pillanatokban is, hogy a tenisz olyan sport, ahol egy hét alatt teljesen megfordulhat egy játékos élete, pályafutása.
Ismerve őt, kell attól tartani, hogy a jövőben a győzelmek, a sikerek kezelése okoz majd kihívást?
Ez a jövő kérdése lesz, mert Marcinak minden esélye megvan arra, hogy ezeknél a sikereknél még hangosabb, még nagyobb sikereket érjen el, akár már a közeljövőben is. Az, hogy ő milyen magasra ér fel, annak az egyik kulcsa az lesz, hogyan tudja kezelni a sikereket, mennyire tud alázatos maradni. Mennyire fog tudni a fejlődésre koncentrálni, hogy még többet érjen el. Mindig lesznek új kihívások és ez lesz az egyik legnagyobb. Azzal is tisztában kell lenni, hogy most volt egy meredeken felfelé ívelő félév, de jönnek kudarcok is, mert ez elkerülhetetlen.
A lényeg, hogy a sikerek és a kudarcok se zökkentsék ki abból az alázatos hozzáállásból, ami most jellemzi őt.
Én a kis lépésekben és a reális célokban hiszek. Nem szeretem, amikor arról beszélnek, hogy most már top ötven, harminc vagy húsz következik. Minden lehetőség adott Marci előtt. Tisztán kell látni, hogy a következő év legalább olyan nehéz lesz, mint az idei, vagy még nehezebb. Az első pár évben nagyon nehéz az első százban megragadni. Legalább hat-hét olyan játékost tudnék mondani, aki tavaly betört a hetvenedik hely környékére most pedig megint nyolcvan hellyel hátrébb van. A 2018-as év célja mindenképp az, hogy megszilárdítsa a helyét az első százban. Azt gondolom, hogy aki az első nyolcvanba be tud kerülni, az top ötvenes is lehet, sőt az első harmincig is eljuthat. A következő komoly szint a legjobb húsz, de erről egyelőre még nem kell beszélni.
Azt azért kijelenthetjük, hogy a tenisze, a tehetsége alapján egy kis szerencsével már most is lehet kiugró eredménye, akár egy Grand Slamen?
Az oroszok elleni Davis-kupa-siker kapcsán sokan csodáról beszéltek, én már előtte is azt mondtam, hogy ez nem csoda, képes erre. Ha megnyerne egy Grand Slamet az a csodakategória lenne, de játszik már olyan szinten, hogy bármelyik héten összejöhet egy ATP-döntő, vagy két-három forduló egy Grand Slamen.
Sávolt Attila
7 évesen kezdett teniszezni. A juniorok között egy wimbledoni negyeddöntő jelentette a legjobb eredményét. Tamperében, 1996-ban nyert először Challenger-versenyt. Abban az évben mutatkozott be a Davis-kupában, Moszkvában kikapott Kafelnyikovtól, ugyanakkor Csesznokovot legyőzte (összesen 33 meccsen szerepelt a válogatottban, 20-at megnyert.) 1997-ben megvédte a címét Tamperében, majd 1998-ban játszotta az első meccsét az ATP Touron, Casablancában. Az egyik legnagyobb sikerét 2000-ben, a Roland Garroson aratta. A selejtezőből indulva, a 3. fordulóig jutott. 2001. szeptember 10-én jegyezték először az első százban a ranglistán, ahol a legjobb helyezését 2002. május 5-én érte el, akkor 68. volt. Abban az évben mind a négy Grand Slamen főtáblán játszott, az Australian Open 2. fordulójában Roger Federertől kapott ki. Pályafutása során, többek között győzött Nyikolaj Davigyenko, Nicolas Kiefer, Nicolas Mahut, Feliciano Lopez, Jiri Novak, Wayne Ferreira, Mikhail Juzsnyíj, Karol Kucera és Nicolas Lapentti ellen is. Összesen hat Challengeren maradt veretlen. Az ATP Touron elődöntős volt Sopotban és negyeddöntős Gstaadban, karrierje során 95 mérkőzéséből 37-et nyert meg, a Challengeren 267-ből 136-ot. Egy betegség miatt 28 évesen visszavonult.