Kanyó Dénes életében a fordulópontot az hozta meg, amikor gyerekosztályból ifjúságira váltott.
13 évesen kaptam meg a gumiuszony helyett a delfinuszonyt, és rögtön kiderült, hogy keresztezve vagyok egy delfinnel,
mert onnantól kezdve mindent megnyertem. Első évemben olyan országos csúcsokat úsztam, amik most is fennállnának, ha egy adminisztrációs hiba miatt el nem törölték volna. 1989-ben szereztem az első magyar bajnoki címemet, amiből a mai napig 105-nél tartok." A hosszú évek alatt Kanyó Dénes sokat úszott uszony nélkül is, de mégsem gondolkodott a váltáson.
"Nem mondhatnám, hogy annyira rajongtam a hagyományos úszásért, nem mozgatta meg a fantáziámat, nekem a búvárúszás maradt az igazi szerelem. Azért is maradtam, mert láttam azt, hogy sokkal arányosabb testet csinál, mint az úszás."
1992-ben lett a felnőtt válogatott tagja, az első világjátékok versenye 1997-ben volt, ahol ezüsétrmet szerzett a számában. Elsőre nem jött meg a kedve a négyévenkénti viadalokhoz.
"Lahti után hanyagoltuk ezt a versenyt, mert akkoriban az Európa-bajnokságoknak és világbajnokságoknak nagyobb presztízsük volt. Mostanra viszont fordult a kocka, ez annak is köszönhető, hogy az állam ilyen színvonalra emelte a világjátékokat."
Hiába volt már többször is közel a búvárúszás az olimpiai szerepléshez, a magyar sportolónak nem lebeg a szeme előtt az öt karika, azt mondja, neki minden verseny ugyanolyan: mindegyiket meg szeretné nyerni.
Tóth Ferenc műrepülő világbajnok, világjátékok-győztes, civilben a WizzAir kapitánya. Tizenhat évesen találkozott először a vitorlázórepüléssel. Viszonylag későn, 32 évesen kezdett el foglalkozni azzal, hogy nagygépes pilóta legyen belőle, majd 36 éves korában indult karrierje az utasszállító pilótafülkéjében.
Addigra már rutinos műrepülőnek számított, hiszen első Európa-bajnokságát 2000-ben nyerte meg.
Akárcsak Kanyó Dénes, ő is azt mondja, hogy a sportágválasztását nem olimpiai álmok befolyásolták.
Szerintem egy gyerek nem abban gondolkodik, hogy olimpiai vagy nem olimpiai sportágat választ, nálam még a szülők sem szóltak bele.
Igaz, hogy kézilabdával, judóval és karatéval is próbálkoztam, de nem olimpiai célokkal. Világéletemben érdekelt a repülés, és mikor gyerekkoromban az agitátorok járták az iskolákat, hogy pilótákat toborozzanak, kedvet kaptam hozzá. A pilótaképzés első lépcsője a vitorlázórepülés volt, így kezdődött. Tizenhat éves voltam, mikor láttam az első felszállást élőben, azóta tulajdonképpen a reptéren zajlik az életem."
Első versenyén, egy 1996-os magyarországi válogatón utolsó lett, de nem azért, mert nem teljesített jól, hanem mert úgy döntött, az időjárási körülmények miatt kockázatosan kivitelezhető utolsó két figurát inkább nem csinálja meg.
Felelős döntését és teljesítményét látva azonnal berakták a válogatottba, és kezdhette a felkészülést a hazai rendezésű Európa-bajnokságra.
Onnantól kezdve sorra nyerte az érmeket, a világjátékokon való indulás ötlete azonban először csak tavaly lett téma nála. "A 2016-os világbajnokság után abba akartam hagyni a műrepülést, úgy gondoltam, szép keretet ad a pályafutásomnak, hogy 1996-ban kezdtem és 20 évvel később visszavonulok.
Az őszi Nemzetközi Műrepülő Kongresszuson azonban megkértek, hogy induljak el a wroclavi játékokon, mert jó esély megmutatni, bemutatni a műrepülést.
Közben kiderült az is, hogy a világjátékok után egy nappal kezdődött a világbajnokság a közelben, ezért úgy döntöttem, elvállalom mindkettőt, és nem is bántam meg. Megnyertem a világjátékokat és a világbajnokságot is."
A wroclavi sportesemény maradandó élményt jelentett a rutinos pilóta számára. „Ilyen magas színvonalú versenyen még nem szerepeltem. A mi világbajnokságainkon mindig ugyanazok vannak ott, senki nem jön megnézni minket,
Lengyelországban pedig olyan volt, mintha olimpián lennénk.
Igazán családias volt a hangulat, kijártunk egymásnak szurkolni, ott voltunk a szumósok, aerobikosok versenyein és ők is megnéztek minket.
Amiatt is emlékezetes marad számomra, hogy történelmet írtam, hiszen ez volt a világjátékok történetében az első műrepülő szám, amit sikerült megnyernem. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy még pénzdíjat is kaptam.”
A világjátékok egyre növekvő prezstízsét bizonyítja a Tóth Ferenc által említett pénzjutalom is. A világjátékokon érmes és a pontszerző magyar sportolók ugyanis az olimpiai javadalmazás felével megegyező összeget kapnak az államtól. Kamuti Jenő szerint ez is azt mutatja, hogy habár korábban nem kapott kellő hangsúlyt a világjátékok Magyarországon, az állami szerepvállalásnak és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közreműködésének köszönhetően egyre elismertebb a sorozat nálunk és az egész világon is.