Így épült fel Magyarországon a világ legjobb csapata

Győrben óriási hagyománya van a kézilabdázásnak, az 1980-as években a Rába ETO férficsapata által megkezdett sikereket napjainkban a Győri Audi ETO női együttese viszi tovább, amely a 2010-es évek közepére a világ legjobb és legprofibb csapatává vált. Győrben jártunk, hogy bemutassuk azt a klubot, amely mára a világ csúcsára ért.

Ha a győri kézilabda múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélünk, egy valaki biztos, hogy megkerülhetetlen, és az elsők között kerül szóba a neve. Róth Kálmán ugyan nyert két magyar bajnoki címet és három Magyar Kupát is a női csapattal, amelyet ő vezetett először a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, igazi mestersége azonban mindig is az utánpótlásképzés, a tehetségek kiválasztása, és felnevelése volt.

A mesteredző, aki jelenleg az ötszörös BL-győztes Győri Audi ETO KC utánpótlás szakmai igazgatója szinte soha nem hagyta el Győrt, miközben az elmúlt évtizedek során későbbi Európa- és világklasszis játékosok kerültek ki a kezei alól. A teljesség igénye nélkül csak néhány név: Görbicz Anita, Pálinger Katalin, Mehlmann Ibolya, Iváncsik Tamás és öccse Gergő, de a teljes névsor kitenne egy jó hosszú külön cikket. Az Audi Arénában ültünk le vele beszélgetni egy kicsit, mielőtt rohant volna, hogy megnézze a klub egyik utánpótlás meccsét.

Róth Kálmán nélkül egészen biztosan nem tartana ott a Győri Audi ETO, ahol tart Fotó: Polyák Attila - Origo

Bárkivel beszélünk kézilabdáról, különösen női kézilabdáról, megkerülhetetlen az ön neve. Pályafutása során alig élt és dolgozott a városon kívül, eltekintve egy-egy rövid kitérőtől, azaz különösen szoros a kapcsolata Győrrel. Hogy írná le ezt a viszonyt?
Valóban alig hagytam el Győrt, ráadásul a veszprémi munkám (a Veszprém-Barabás edzőjeként – a szerk.) is ide kötött, mert tulajdonképpen az is győri csapat volt, itt tartottuk az edzéseket is. Egy fél évet dolgoztam még előbb Orosházán, majd Kiskunhalason, de őszintén szólva már alig vártam, hogy haza jöhessek.

Tősgyökeres győri vagyok, itt születtem, nekem Győr sokkal több mint egy város. Ez a szűkebb hazám.

Amikor megkaptam a Pro Urbe-díjat, az nagyon jól esett, még egy kicsit el is érzékenyültem.

Dolgozott a felnőtt csapat élén is, de az előtt és azt követően is testnevelőtanárként dolgozott, dolgozik, és utánpótlás-szakedzőként olyan játékosok felfedezése kötődik a nevéhez, mint Pálinger Katalin és Görbicz Anita. Mesélne egy kicsit erről a munkáról, hogy talál rá ezekre a tehetséges gyerekekre?
Mint minden sportágban, a kézilabdában is az egyik legnehezebb dolog a kiválasztás, hogy megtaláljuk-e azt az alanyt, akivel lehet olyan szinten dolgozni, hogy később komoly karriert futhasson be. Nekem azért szerencsém volt, hiszen 1985 óta vagyok a klub alkalmazottja, így hirtelen ki sem tudom számolni, hogy az hány évet jelent. Legelőször a Gárdonyi iskolában dolgoztam, onnan mentem át a Balázs iskolába, ami egy új, lakótelepi iskola volt, 1800 gyerekkel.

Még a folyosón is tanítottunk, viszont így megvolt a lehetőségünk, hogy nagyon széles körből tudjunk válogatni. És ezek a lakótelepi gyerekek igazi, belevaló srácok voltak. A legtöbben faluról költöztek be a városba, vagy munkásszülők gyereke voltak, akik tudták, hogy mit jelent a munka.

Mi alapítottuk meg az ország első kézilabdás osztályát Takács Miklós kollégámmal, ahol a testnevelés órán is emelt szinten foglalkoztunk a sportággal. És onnan valóban nagyon sok tehetséges gyerek került ki. Miklós vitte a férfi, én a női vonalat. Előbbiek közül az Iváncsik testvéreket mindenki ismeri, a lányok közül pedig Görbicz Anita és Pálinger Kati mellett is számtalan későbbi NB I-es játékos került ki.

"Görbicz Anitából csak egy van, ő megismételhetetlen, legfeljebb csak klónozni lehetne" - vallja Róth Kálmán Fotó: Polyák Attila - Origo

Van valami a győri levegőben, hogy ilyen ütemben születnek itt a tehetséges kézilabdázók?

A levegőben első sorban a hagyományok vannak, az, hogy Győrben egészen 1950-ig nyúlnak vissza a sportág gyökerei.

Akkor alakult meg az ETO kézilabda-szakosztálya, és folyamatosan kialakult egy olyan közeg, amelyben a mainál lényegesen több csapat volt a városban. Ez pedig adta nem csak a sok jó játékost, de egy olyan szakértő közönséget is, amelyet a mai napig viszontlátunk a lelátókon.

Mi a legfontosabb, amit meg kell tanítani egy fiatal kézilabdázónak, legyen szó a játékról, vagy éppen a pályán kívüli dolgokról?

Én mindig úgy szoktam mondani, hogy 70 százalék szorgalom, 15 százalék tehetség és 15 százalék játékkészség.

A legfontosabb tehát a szorgalom. Sajnos nagyon sok olyan gyerek veszett el, akik tehetségesek voltak, de a hozzáállásuk, a szorgalom hiánya miatt nem tudták megugrani azokat a lépcsőfokokat, amelyek ahhoz kellettek volna, hogy az élvonalban szerepelhessenek.

Ön is nyert korosztályos világversenyen érmeket, ahogyan az elmúlt években is szép sikereket értek el korosztályos válogatottjaink, hiszen Európa-bajnokságokat nyertek, azonban mégis hallani olyan hangokat, hogy ez vagy az a korosztály nem éri el az előzőek szintjét? Ön hogyan látja, van okunk aggodalomra a jövőt illetően, vagy éppen ellenkezőleg, bizakodhatunk?
Én mindig azt mondom, hogy egy edzőt, egy sportágat az eredményei határoznak meg. Az utóbbi években sorra nyerték a lányok a világversenyeket úgy az ifik, mint a juniorok, ezt nem kell magyarázni! Ugyanakkor ez egyáltalán nem jelent garanciát arra, hogy ezekből a játékosokból később felnőtt válogatott játékos lesz. Az egy másik lépcső, amit ráadásul sokkal nehezebb átlépni. De vannak biztató jelek, hiszen például Kácsor Gréta és még néhány játékos már be tudott kerülni a felnőtt válogatottba. Az viszont megint egy újabb lépés, hogy kiből lesz klasszis játékos.

Róth Kálmán számára Győr sokkal több mint egy város a sok közül Fotó: Polyák Attila - Origo

Mi az, ami tovább lendíthet egy tehetséges játékost, hogy át tudja lépni ezt a lépcsőfokot?
Vannak a fejlődésben törések. Persze van, aki megingások nélkül képes végig járni ezt az utat, más pedig nem tud végig menni rajta, mert útközben valami elveszik. Lehet, hogy az a pici plusz tehetség vagy szorgalom hiányzik, ami ehhez kell.

Azért a fiatal játékosokat meg tudja zavarni, amikor belekerül a pénz is a képbe. Jól keres, és elhiszi, hogy már jól is tud kézilabdázni, miközben ez csak egy munkabér, semmi több. Közben pedig elfelejtik, hogy a szorgalom a fontos.

Másik pedig, hogy sok olyan játékos van, aki nem a fejlődését nézi a karrierje érdekében, és nem megy el egy kis csapathoz, ahol többet játszhatna, de kevesebbet keres, inkább egy nagy csapatnál ül a padon, ahol többet kereshet.

A felnőtt csapat élén töltött négy és féléves időszakának melyik volt a legemlékezetesebb pillanata? Ki tud egyáltalán emelni egy ilyet?
Igen. Az első bajnoki címünk 2005-ben az ellen a Dunaferr ellen, amelyik abban az időszakban egyeduralkodó volt itthon. Leírthatatlan az a hangulat, ami akkor a Magvassy-sportcsarnokban volt, a szurkolók a lefújás után beözönlöttek a pályára, úgy ünnepelték a győzelmet (az ETO a bajnokság utolsó fordulójában 25-15-re verte a címvédőt, és egy pontos előnnyel végzett a tabella élén – szerk.).

Ráadásul abban az újvárosi csapatban is volt egy-két Róth-tanítvány.
Igen, ketten is, ha jól emlékszem, Kindl Gabriella és Pálinger Katalin volt annak a csapatnak a tagja.

Már-már kötelező kérdés, ha az ember önnel beszél a győri kézilabdázásról: látja az új Görbicz Anitát a mostani gyerekek között, reménykedhetnek a szurkolók?
Anita visszavonulása után sokszor elmondtam már, és most is csak ismételni tudom önmagamat:

Görbicz Anitából csak egy van, ő megismételhetetlen, legfeljebb klónozni lehetne.

Az lehet, hogy lesz más klasszis játékos, de biztos, hogy nem ugyanazokkal az ismérvekkel, amelyekkel Görbe rendelkezett. Ő már kiskorától kezdve olyan tehetséget mutatott, olyan megoldásai voltak, annyira látott a pályán, hogy sok esetben a társai sem tudták követni. Én sem voltam könnyű helyzetben, mert nem tudtam, hogy kit szúrjak le: azt, aki nem fogta meg a labdát, amit kapott, pedig jó passz volt, csak egyszerűen nem számított rá, vagy Görbét szúrjam le, hogy miért szórja el a labdát. Anita taktikailag, játékban, minden korosztályban megelőzte a korát.