Zico a vébére vezetné a japán válogatottat

Vasárnap délután Zalaegerszegen játszik barátságos labdarúgó-mérkőzést a magyar válogatott, az ellenfél Japán nemzeti együttese lesz. A két gárda eddig egyszer találkozott, az 1993-as Kirin-kupán a Jenei Imre által dirigált csapat 1-0-ra nyert Fukuokában. A távol-keletiek kispadján most egy igazi legenda ül. Ha akad olyan labdarúgó a világon, aki tehetsége, képességei alapján megérdemelte volna, hogy - a filmes Oscar-díjak életműdíjához hasonlóan - pályafutásáért világbajnoki aranyat kapjon, akkor az Artur Antunes Coimbra lenne. Hogy nem ismerős a név? Lehet, de Zicóként már többen felkapják fejüket.

- Miért van ennyi jó labdarúgó Brazíliában?
- Mert számukra a labdarúgás jelent mindent. Mindenki játszik, akár az utcán, akár a strandon, akár a klubokban. A futballkörnyezet és a játék iránti szenvedély a legfontosabb. Brazíliában a gazdasági helyzet nagyon nehéz, a fiatalok a futballban látják a menekülést, itt lehet kreatívan "élni" s híressé válni. Ráadásul a labdarúgáson belül már nagyon könnyű az élet. Brazíliában nekem is van futballiskolám, ahol minden egyes foglalkozás 30 percnyi játékból és plusz három alapkészség fejlesztéséből áll, ezek a labda birtoklása, a passzolás és a lövés. A cselezést nem kell tanítani, az már természetes velejárója a játéknak. Különböző borításokon tartunk gyakorlásokat, így mindenki hozzászokhat a homokhoz, a fűhöz és a műfűhöz.

- Hogyan fedezték fel annak idején a tehetségét? Mi volt játékosként a legnagyobb erénye?
- A legnagyobb erényemként azt emlegették, hogy a döntő pillanatban mindig tudtam, mit kell tennem, hova kell passzolnom. A játékhoz természet adta tehetségem volt, de sokat és keményen edzettem. A tréningek után egyénileg is dolgoztam, hogy kijavítsam hibáimat, jobb és bal lábbal is megtanultam lőni, s napi negyven percet csak a szabadrúgások gyakorlásának szenteltem. A Flamengo edzői bátorítottak, így a tehetség, a munka, valamint a tanulás eredményeként értem el mindent. Nekem a futball volt és most is ez az életem.

- Mit tekint pályafutása legszebb pillanatának?
- A Flamengónál töltött évek örökre emlékezetesek maradnak. Négyszer nyertünk brazil bajnokságot, 1981-ben 3-0-ra vertük a Liverpoolt a tokiói Világkupa-döntőben. De életem egyik legjobb mérkőzése a Libertadores-kupa döntője volt, akkor a chilei Cobreola ellen 2-0-ra nyertünk. Mindkét gólt én rúgtam, az egyiket olyan szabadrúgásból, mint egy évvel később Skóciának a vébén. Aztán nem sikerült rosszul japán bemutatkozásom sem, életem első J-League-mérkőzésén a Kashima színeiben 5-0-ra vertük a Gary Linekerrel megerősített Grampus Eight Nagoyát - én mesterhármast szereztem. És akkor még nem beszéltem a kapitányi debütálásomról a Jamaica elleni 1-1-es döntetlennel.

- Ki a kedvenc játékosa és edzője?
- Számomra az igazi hőst Dida, a Flamengo 10-ese jelentette. Az 1958-as, svédországi világbajnokságon fantasztikusan játszott. De számomra a testvéreim is komoly jelentőséggel bírtak, Edu 1984-ben például a válogatottat is irányította, s most velem dolgozik Japánban. A kedvenc edzőm futballfilozófiája miatt Tele Santana volt, a legnagyobb tisztelettel viseltetek személye és játéktisztelete iránt.

- Ha Ön lenne a FIFA elnöke, mit változtatna meg elsőként?
- A világbajnoki döntőt 16 csapatossá tenném, hogy csakis a legjobbak találkozhassanak. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a tavalyi, jokohamai mérkőzést megelőzően Németország és Brazília sohasem játszott egymás ellen vb-meccset.

Artur Antunes Coimbra ZICO

születési idő, hely: 1953. március 3., Rio de Janeiro
család: nős, felesége Paola, gyermekei Alberto és Alessandra
klubjai, játékosként:
1967-1983: Flamengo (brazil)
1983-1985: Udinese (olasz)
1986-1990: Flamengo
1991-1994: Kashima Antlers (japán)
eredményei, játékosként: négyszeres brazil bajnok (1980, 1982, 1983, 1987), Libertadores-kupa-győztes (1981) Világkupa-győztes (1981), háromszoros dél-amerikai aranylabdás (1977, 1981, 1982), a világ legjobbja (1983), három vb-részvétel (1978, 1982, 1986).