Távol Pekingtől

Hivatalosan augusztus 8-án, pénteken a megnyitóünnepséggel rajtol a XXIX. nyári olimpia (noha a labdarúgók már két nappal korábban birtokba veszik a pályát). Pekingben 28 sportágban, 302 versenyszámban mérik össze tudásukat a sportolók, a magyar színeket 171 versenyző képviseli. Ez a szám lehetett volna nagyobb, ám akadtak olyanok, akik a kvalifikációs és részvételi rendszer áldozataként maradtak le, esetleg sérülés miatt nem utazhattak el Kínába.

Már-már az átkozott balsorsot átkozhattuk, amikor július 29-én, kedden kiderült: előző este, főzés közben harmadfokú égési sérüléseket szenvedett Görbicz Anita, az olimpiára készülő magyar nőikézilabda-válogatott irányítója. A győri játékos forró olajjal öntötte le a lábfejét, szerencsére gyors orvosi segítséggel napról napra nőttek pályára lépési esélyei, így a szombati kontingenssel el is utazott Pekingbe.

Négy évvel ezelőtt Cseh László volt hasonlóan peches, a balatoni edzőtáborban egy rossz lépés következtében kifordult a világklasszis úszó jobb bokája, a lábfej alácsavarodott, és egy lábközépcsont eltört a lábfejében. Mindez alig több mint húsz nappal az olimpia előtt történt, így kisebb orvosi csodának számított, hogy Cseh végül rajtkőre tudott állni, sőt, 400 vegyesen bronzérmet szerzett.

Az olimpiától elvonatkoztatva is találunk eseteket, 2006-ban például Vajda Attila szenvedett súlyos sérülést, belezuhant egy üvegajtóba, amely átvágta jobb bokájában az ínszalagot és az artériát. A kenus azonban egyhónapos lábadozással utolérte önmagát, s végül a mexikói Christóbal Everardo és a német Andreas Dittmer mögött a harmadik helyet csípte meg a szegedi világbajnokságon.

Görbicz már Pekingben kezelteti sérülését

Nem volt ilyen szerencsés Santiago Canizares, a spanyol válogatott és a Valencia kapusa, aki a 2002-es vébé előtt az edzőtáborban, borotválkozás közben szenvedett sérülést, a leejtett arcszeszes üveg szilánkjai ugyanis olyan vágásokat ejtettek a lábfején, hogy műtétre kényszerült, és így ki kellett hagynia a futball legnagyobb ünnepét.

Gardner és Parigin nagy visszatérése

Az elmúlt negyed évszázadban azért akadtak olyan sportolók is, akik mélyről verekedték vissza magukat az élmezőnybe. Emlékezzünk csak Rulon Gardnerre, az amerikaiak legendás olimpiai bajnok birkózójára, aki 2000-ben, Sydneyben legyőzte az addig egyeduralkodó, háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizenkétszeres Európa-bajnok Alekszandr Karelint.

Gardner 2002 februárjában hójárójával eltévedt, a mínusz 30 fokos hidegben egy éjszakát a szabadban töltött, testhőmérséklete 32 fokosra lehűlt. Szerencsére rátaláltak, s csupán elfagyott lábujját kellett amputálni. A birkózó visszatért a szőnyegre, s Athénban bronzérmet szerzett. Azóta ráadásul túlélt egy repülőgép-balesetet, amelynek következményeként egy órát úszott a 7 Celsius-fokos vízben...

Nagy küzdőnek számít az öttusázó Eduard Zenovka, aki az 1992-es játékokon csapatban ezüst-, egyéniben bronzérmet nyert. Az orosz csillag 1993-ban olyan súlyos autóbalesetet szenvedett, hogy egyik veséjét el kellett távolítani. Ő azonban visszatért az élsporthoz, s 1996-ban a Kazahsztán első olimpiai aranyérmét szerző Alexander Parigin mögött (és Martinek János előtt) ezüstérmet szerzett.