Ha a pasik beszélni akarnának

Fecseg a nő és hallgat a férfi - közhely talán, de általában mégis ez a felállás érvényesül, ha valamilyen probléma keletkezik egy kapcsolatban. Eközben egyikük sem érti, miért nem úgy kezeli a konfliktusokat a másik, mint ők maguk. Miért hallgatagok a férfiak, ha a párkapcsolat bajait kellene orvosolni? Lehet-e, és ha igen, hogyan kell szóra bírni őket? A pszichológus és az életvezetési tanácsadó segít kibeszélni a problémát.

"A problémaközpontú, vagyis instrumentális megküzdés az, amikor a személy a helyzetre, a problémára összpontosít, hogy azt kísérelje meg megváltoztatni, illetve, hogy azt a jövőben el tudja kerülni. Alapvetően olyan problémamegoldó stratégiák alkalmazását jelenti, amely irányulhat kifelé, magára a problémás helyzetre, de befelé is, ebben az esetben a személy önmagában változtat meg valamit, ahelyett, hogy a környezetet módosítaná. A másik stratégia az érzelemközpontú megküzdés. Ilyenkor a személy azzal foglalkozik, hogy enyhítse a stresszhelyzet okozta érzelmi reakciókat, és megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását. Akkor is ilyet használ a személy, ha a helyzetet nem tudja megváltoztatni" - magyarázza Csábi Orsolya, aki szerint a stratégiák különböző módszerek alkalmazásából állnak össze.
"A problémaközpontú megküzdési módok a problémaelemzés, kognitív átstrukturálás és alkalmazkodás a probléma elemzésére, a probléma okának befolyásolására, a kontroll megszerzésére való alkalmasságot jelenti. Az érzelemközpontú megküzdési módok az érzelmi indíttatású cselekvés, az érzelmi egyensúly keresése, és a visszahúzódás, a segítségkérés akkor kerülnek előtérbe, ha a személy nem ismeri eléggé a problémát, vagy nem érzi magát képesnek a helyzet feletti ellenőrzés megszerzésére. Ezek a stratégiák az egészséges, érett személyiség jellemzői."

"A család és a társadalom általában eltérő stratégiákra neveli a lányokat, mint a fiúkat. Ezért erőteljesen meghatározott, hogy egy adott kultúrában, és társadalmi közegben milyen konfliktus-feloldási módszereket fognak kialakítani, és keresni a párkapcsolataikban az emberek. Ugyanakkor a hasonló szituációkban a férfiak és a nők egyforma stratégiákat használnak. Így a legtöbb konfliktus forrása valószínűsíthetően az, hogy a felek eltérően értékelik a problémát, mint szituációt" - mondja Csábi.

Karrier és kapcsolatok

A szakember szerint a nemek közötti különbségek másik oka, hogy a férfiak nem csak az otthon tanult stratégiákat használják, amikor problémamegoldásra, akár a párkapcsolati problémák megoldására kerül a sor, a munkahely, illetve a társadalom hasonlóképpen erős hatással lehet a pasikra.

"A családi hatásokon túl a társadalmi és munkahelyi hatások is erőteljesen befolyásolhatják azt, hogyan viszonyulunk a kapcsolati problémáinkhoz is. Ez főleg a férfiak probléma-megoldási stratégiáira jellemző, hiszen hagyományosan ők eleve a teljesítmények világából hozzák a megküzdési stratégiáikat, míg a nők alapvetően a kapcsolati világukból hozott stratégiákban rendelkeznek nagyobb repertoárral. Ezek szintén szocializációs hatások révén alakultak így. Ennek hatására jelentősen torzulhat, hogy egy férfi és egy nő miként észlel egy adott problémát, és így annak megközelítése során is teljesen eltérő stratégiákat kezdhetnek el alkalmazni. Egy teljesítményorientált, egyediséget hangsúlyozó, versengő életvitelre szocializáló közegben a versengési stratégiák preferálása lesz az elsődleges. A párkapcsolati érdekhelyzetek így az üzleti, önérvényesítési, versengő helyzetek másaivá válhatnak, így ott állunk egy nehezen feloldható élethelyzet közepén, ahol a kimenetelt az egyének egymástól való függése, illetve a szükségleteik kielégítettsége a félelmeikkel együtt határozza meg" - mondja a pszichológus.

Kapcsolat vagy önállóság, állandóság vagy változás

A pszichológus szerint folyamatosan változik, hogy egy ember kapcsolatra vágyik vagy inkább az önállóságra. Ahogy az állandóság iránti igénye és a változás, fejlődés igénye is folytonosan verseng benne.

Csábi Orsolya úgy gondolja, hogy ezek között a pólusok között mozdítanak el minket a külső és belső hatások, melyek révén aktuálisan mindig változhat, hogy éppen mikor igényeljük egy párkapcsolatban a másik bevonását a probléma megoldásába, vagy mikor igényeljük azt, hogy a másik ebből kihagyjon minket.
Ezek mellé a következő félelmek, szorongást keltő élmények társulnak: félhetünk az egyedül maradástól, önmagunk elvesztésétől, a változástól és az állandóságtól. A kérdés mindig az, hogy egy adott probléma a négy alapszorongás közül melyiket "piszkálja meg", és éppen ezért a partnerünktől mely igényünk kielégítését várjuk el ennek ellensúlyozására.

"Ha egy nő arra panaszkodik, hogy keveset járnak el szórakozni, kezd ellaposodni a kapcsolatuk, kezd unalmassá válni az életük, akkor valószínűleg az állandóságtól való félelme mozdul meg benne, és a partnerétől a változatosság megteremtését igényelné. Ugyanakkor lehet, hogy a partnerének ezekben az állandó dolgokban teremtődik meg a biztonság-élménye, mert mondjuk a munkahelyén a váratlan helyzetek, az állandó bizonytalanság folyamatosan biztosítja a változatosságot, és éppen elég feladatot ad neki, hogy ezekben a helyzetekben helyt álljon. Ebből aztán komoly konfliktusok adódhatnak. Ilyen esetekben egyébként a baráti kapcsolatok lehetnek a megfelelő áthidaló eszközök, mert ez egy tipikusan olyan helyzet, amiben végtelenül nehéz a párnak megfelelő egyensúlyt találnia" - mondja a szakember.

Együttműködés a megoldásban

Csábi Orsolya szerint a problémákat még az előtt kell kezelni, hogy elmérgesednének, ehhez viszont türelem és őszinteség szükséges - méghozzá mindkét fél részéről.

"Általában elmondható, hogy ha a felek megbíznak egymásban, megfelelően és őszintén informálják egymást a problémáról és a szándékaikról, sokszor és gyakran próbálják meg a gondokat együtt megoldani, az serkenti az együttműködést. Mindezek hiányában viszont ellenséges, versengő hangulat alakul ki közöttük, mely később háborús övezetté teszi a kapcsolatot, amelyben nagyon sok sérülést okozhatnak egymásnak a felek. Jobb tudatosan, már az elején elkezdeni együttesen kezelni, vagy csak megosztani a problémákat a másikkal, hogy serkentsük a bajban való együttműködési képességeinket" - tanácsolja a pszichológus.

Trükkök a beszélgetéshez

Az életevezetési tanácsadó szerint sem szabad kivárni, hogy a konfliktus határozza meg a kapcsolatot. Árva Brigitta szerint a nők sokat tehetnek azért, hogy elinduljon egy valódi beszélgetés: például azt, hogy olyan témákkal foglalkozunk, amelyről tudjuk, hogy a másikat érdekli. Ebből aztán "áttérhetünk" egy másik, kényesebb területre.

"Ha a férfi arról beszélhet, ami neki fontos, ami őt foglalkoztatja, akkor egy idő után beszédessé válik, és önkéntelenül sok mindent elárul arról, hogyan látja a mindkettőnk számára fontos dolgokat. Egy kis pszichológiai érzékkel a sorok közül ki lehet olvasni, hogy kényesebb kérdésekben mi lehet a véleményük" - mondja.

A szakember szerint az azonban nem mindegy, hogyan, hol és mikor próbáljuk szóra bírni a teremtés koronáját - nyugodt körülmények, intimitás és őszinteség kell a "nagy beszélgetésekhez".

"Teljesen felesleges beszélgetést kezdeményezni akkor, amikor a párunk elfoglalt. Ahogy az sem praktikus, ha a munkából hazatérő férfit gyorsan letámadjuk a bajainkkal, hiszen akkor inkább pihenni szeretne. Hagyatkozzunk az ösztöneinkre: ha figyeljük a társunkat, biztosan megérezzük, mikor jött el a beszélgetés ideje! - tanácsolja Árva Brigitta. "Az is fontos, hogy a nagynak szánt beszélgetések idejére nyugalmat kell teremteni, olyan intim szférát, ahol senki nem zavar meg minket. Legyen a nő csinos, ápolt és kívánatos, olyan, mintha randevúra készülne. Így valószínűbb, hogy felkelti a férfi érdeklődését maga, és ezen túl a téma iránt. Óriási hiba társaságban elővenni a kettőnket érintő problémákat: jobb esetben oda sem figyel a férfi, rosszabb esetben viszont véres veszekedéshez vezethet a dolog. Két ember problémáját két embernek kell megoldani, vagy, ha a helyzet már annyira rosszra fordult, akkor egy szakember lehet csak a harmadik."

Kovács M. Veronika