Szakítópróba - nem mindenkinek válik be

Van, hogy egy kapcsolatnak kifejezetten jót tesz, ha a pár időnként egymás nélkül tölt el egy kis időt, más helyzetekben ez a szerelem végét jelenti. Mitől függ a szakítópróba végkifejlete? Pszichológust és életvezetési tanácsadót faggattunk.

A pszichológus szerint ilyenkor csak arra kell vigyázni, hogy ez valóban szünetet jelentsen és ne az elszakadáshoz való első lépést.

"A leválási folyamat nem szünet. A szünet legyen természetes, az életünk normális velejárója, amikor ki-ki a saját energiáihoz jut - ugyanakkor legyen evidens mindkét fél számára, hogy hamarosan minden visszatér az eredeti kerékvágásba. Ez ugyanaz, mint amikor a gyermekemet elküldöm a nagyszülőkhöz, és iszonyú boldog vagyok, hogy csak egy hét múlva megyek érte: a szünetben ugyanis töltődöm anyai érzésekkel. Ez nagyon fontos lenne a férfi-nő kapcsolatban is, csakhogy ennek nincs helye a közgondolkodásunkban, ezért annak, aki egyébként úgy érzi, hogy szüksége lenne egy kis levegőre, lelkiismeret-furdalása van."

Ferit viszont soha nem érdekeltek a társadalmi konvenciók, ő minden kapcsolatában "bemutatta a T betűt", amikor úgy érezte, hogy időre van szüksége.

"Igaz, volt olyan is, amikor lényegében már eldöntöttem, hogy a kapcsolatnak vége, és inkább csak a társamnak akartam hagyni egy kis időt, hogy hozzászokjon: nem vagyok neki. Ez általában bejött, sokkal kevesebb fájdalommal és kiborulással lehetett elválni. Azt hiszem, talán csak egyetlen ilyen helyzetben változtatott az érzéseimen a távollét: jellemző, hogy akkor meg a lány akart szakítani, mondván, hogy számára pont ez alatt a pár nap alatt lett világos, hogy semmi értelme együtt maradni."

C. Molnár Emma szerint van létjogosultsága annak is, hogy egy haldokló kapcsolatban hagynak egy kis nyugalmat a párok a másiknak - csakhogy ez nem szünet.

"A szerelmeknek van egy saját belső történetük. Amikor a szakítás felé tart a kapcsolat, csak ezt a felek félnek kimondani, ezért egy átmeneti szünettel oldják meg, az hazugság. Mert ilyenkor hiába becézzük szünetnek, ez nem szünet, hanem maga a szakítási folyamat. Aki ilyet tesz, az valójában nem saját energiához akar jutni, hanem új élményekhez, vagyis hamisan használta a szünetigényt. Nem mindent lehet elnevezni annak, ami, de tisztázni kell, ha a pihentetés gyakorlatilag arról szól, hogy hogyan vagyok meg nélküled, és a megkapott szabadsággal hogyan tudok új kapcsolatokat létrehozni.

Játsszunk szakítósat!

C. Molnár Emma szerint ugyanakkor, ha nem csapjuk be magunkat és a másikat azzal, hogy csak szüneteltetjük a kapcsolatot, akkor haszna is lehet a próbaválásnak.

"A szakítás rendszerint nem úgy zajlik, hogy a férfi és a nő egymásra néznek, és azt mondják: szakítást még nem játszottunk, próbáljuk ki - és ettől mindenki jól érzi magát. A szakítás egy folyamat, és ebben a folyamatban kiderül, ki hogyan tud a másikról leválni."

"Amikor a párok az elváláshoz gyűjtenek erőt, ezért eltávolodnak egymástól, akkor természetes, ha néha felhívják egymást, megkérdezik, hogy érzi magát a másik, elmondják, ők hogy vannak. Attól még, hogy a működésképtelen a kapcsolatuk, az együtt töltött idő lenyomata ott marad mindkettejük lelkében, és arra kell törekedni, hogy a szakítástól ne váljanak egymás ellenségeivé. Az, hogy hogyan tudnak egy baráti átmenetet megvalósítani, az nagyban függ a szakítás minőségétől - erre jó a szakítás előtti csend. Csak ezt ne hívjuk szünetnek."

C. Molnár Emma szerint ezt annak ellenére tartsuk be, hogy az ilyen helyzetekben is előfordulhat, hogy a különválás csak átmeneti.

"Általában a haldoklásnak két oldala van. Az egyik az, amikor a kapcsolat haldoklik, a másik, hogy én haldoklom a kapcsolatban: elkap az érzés, hogy már csak mint egy verklit, hajtjuk a napokat, már nem is akarom ezt az egészet, csak hagyom magam sodortatni, a kapcsolatom lemerült, mint egy akkumulátor - amit feltölthet a hosszabb-rövidebb külön töltött idő."

"Másrésztől még a deklarált szakítás után is rájöhetnek a felek, hogy értelmetlen volt az elválás, mert a szavak meg a kognitív döntés nem azonos az érzelmi szükségleteik folyamatával."

Holtomiglan-holtodiglan

C. Molnár Emma szerint tehát a szünet az, amikor egy kapcsolatban valaki valóban töltődni akar, megérezni a másik hiányát. A pszichológus szerint ez akkor is természetes igény, ha a közfelfogás elítéli. Árva Brigitta életvezetési tanácsadó azonban még ennél is tovább megy.

"Előfordulhat, hogy amikor már a gyerekek felnőttek és a párok rájönnek, hogy az elmúlt években nagyon megváltoztak, akkor nagyon jót tehet a szünet. Ez nem az a fajta szünet, amikor pár napra elszakadunk egymástól, külön programokat szervezünk, hiszen az valóban természetes igény. Itt a kapcsolat felfüggesztéséről van szó, amikor az is belefér, hogy pasizzunk vagy csajozzunk, mert ilyenkor valóban meg kell tapasztalni, hogy milyen a másik nélkül élni. Ez persze hozhat olyan eredményt is, hogy kiderül: már csak megszokásból vagyunk együtt, de lehet, hogy arra döbbenünk rá, hogyan lehetne feldobni a kapcsolatunkat."

"Ennek inkább csak akkor van létjogosultsága, ha ez egy évtizedes kapcsolat, ha korábban merül fel az igény, akkor ott valami nagy baj van." A szakember szerint, ha ez elterjedt gyakorlat lenne, akkor az emberek nem lennének felháborodva, ha ilyet tapasztalnak.

"Elfogadom persze azt is, amikor valaki úgy érzi, hogy az adott szó egy életre kötelez, és és ebbe nem fér bele semmiféle kitérő, szünet és legfőképpen senki más. Ugyanakkor úgy vélem: a mindenáron holtomiglan-holtodiglan teljesen ellentétes az emberi természettel."

Kovács M. Veronika