Vendéglő Európa veteményeskertjében

Vágólapra másolva!
Bárányfelhők alól lassan feltűnik a smaragdzöld Ír-sziget, amit a világ legkitartóbb esői öntöznek. Belfast pár csepp esővel fogad. Szürke köd, harmatcseppes legelők, a késői naplemente fényei, misztikusan szép tájak, bazaltoszlopokból épített Óriások ösvénye, a tenger felől fújó sós levegő. Itt mindenki gyepje ugyanolyan zöld, békésen legelésznek rajta a marhák, birkák és bárányok, de marad terület a biogazdálkodásra is. Ezek után nem csoda, ha mindenki az időjárásról és az evésről beszél.
Vágólapra másolva!


Nick Price, észak-ír szakács és felesége 1989 végén nyitotta meg vendéglőjét a Hill Street 35-ben, Belfast szívében. Az étteremnek helyet adó vöröstéglás épületet 1832-ben építette a Bushmills Whiskey gyár, az elkészített whiskyt itt, a vámszabadterületen tárolták. Az étterem hamar kicsinek bizonyult, és nyolc évvel később hozzávásárolták a postagalambok által birtokolt emeleti részt is. Hanyag eleganciával berendezett vakolatlan téglás belsőtér, nyitott látványkonyha. Ez az a vendégmarasztaló hely, ahol jó lenni és enni.



Természetesen egy pohár Guinness-sörrel kezdjük az estét, és közben az ír konyháról faggatom Nicket. Az organikus vagyis a hagyományos módszerrel termelt élelmiszerek híve, nem nehéz éttermébe beszerezni azokat az alapanyagokat, melyek itt a szigeten megteremnek.



Kezdjük a zöldségfélékkel: a burgonya a tizenhetedik század végén került a szigetre. Sokféleképp készítik itt. Főzik héjában, meghámozzák, majd vajjal megkenik, vagy áttörik és újhagymával vagy tejszínnel összekeverve kerül az asztalra a "champ". Készül még belőle torta, kenyér, de tészták alapjául is szolgál. Sárgarépa, káposzta, egres, málna, szeder, paszternák, vadgomba, gabonafélék, hagyma, poré, zeller, karfiol, brokkoli, alma, mind megterem itt.