A hétköznapi doppingok nem a XXI. század találmányai: használatuk, hatásaik, sokszor a történelem előtti időkre nyúlnak vissza.
Az alkoholról - pontosabban a borról - még az Ószövetség is megemlékezik: valószínűleg Noé volt az első ember, akinek a részegséget dokumentálták. Ezen kívül állítólag már a kőkorszaki ember is fogyasztott alkoholt, de i. e. 3500-ban már biztosan ismerték a sört: legalábbis erről tanúskodik egy abból az időkből származó papirusz. Az ókori Babilóniában Hammurapi király még nevezetes törvényoszlopára is feljegyeztette a sörkészítés szabályait.
Az alkohol tiltásának írásos bizonyítéka viszont sokkal fiatalabb: i. e. 2000 körül íródott az a feljegyzés, amelyben egy egyiptomi pap megtiltja a tanítványának, hogy a tavernába járjon, mert: "azok ott vadállatokká alacsonyodnak".
Az alkoholnál fiatalabb "élvezeti cikk" a cigaretta - legalábbis Európában. A dohányt ugyanis Kolumbusz hozta magával, igaz, az őslakos indiánok már jó ideje hódoltak ennek a szokásnak, amikor a derék tengerészek eltanulták tőlük. Közülük az elsőket még a indiánok figyelmeztettek, hogy a szer élvezete hozzászokáshoz vezet, de úgy látszik, már akkor sem volt elég hatékony a negatív propaganda: a XVII. század közepére már Európában is nagyon sokfelé ismert volt a dohány élvezetének szokása.
A bagózást sokszor próbálták meg korlátozni vagy betiltani, 1633-ban a török szultán még halálbüntetéssel is fenyegette a dohányosokat. Ennek ellenére mind a mai napig rengeteg ember mérgezi magát a cigarettával.
Azt, hogy a kávé fogyasztása élénkítő hatással bír, az egyik történet szerint i. e. 850-ben vette észre az emberiség - jobban mondva egy etióp pásztor. A fiatalember arra figyelt fel, hogy a kávécserje növényét rágcsáló kecskék rendkívül élénkké váltak. A fiú mindezt szerzeteseknek mesélte el, akik viszont keserűnek találták a csodaszert, ezért el akarták égetni a maradékot. Csakhogy a megpörkölődő kávészemek illata arra ösztönözte őket, hogy adjanak még egy esélyt a fekete nedűnek, amit ezután Isten ajándékának tekintettek, hiszen fogyasztása segített egész éjszaka ébren maradni.
Hogy a legendából mi igaz, kideríthetetlen, az viszont tény, hogy a XI. század tájékán már importálták a kávét Etiópiából. A kávé innentől a perzsák segítségével indult világhódító útjára: 1615-ben a velencei kereskedők jóvoltából már Nyugat-Európában is kereskedelmi forgalomba került. Akkoriban a kávéfogyasztás józanító hatását emelték ki hódolói - úgy tartották, hogy a kávé még az iszákosokból is szorgos munkásokat csinál.
A csokoládé is igen régóta boldogítja az emberiséget: a feljegyzésekből, kutatásokból kiderül, hogy a maja és az azték kultúrában egyfajta varázserőt tulajdonítottak a kakaóbabnak, illetve az abból készített, csokoládéhoz hasonló készítményeknek. A csokit rituális szertartásokon használták, a nők és gyermekek nem is fogyaszthatták. Már ők is észrevették, hogy a kakaóbab segít a depresszión, és a kimerültséget is ellensúlyozza. Később a kakaóbabból készült elég sok mindent akartak orvosolni: egyebek mellett a vérszegénység, a székrekedés, a vesekő és a köszvény gyógyszerének tartották.
Kétségtelen tehát, hogy ezeket a szereket, amióta világ a világ, ismeri és használja az emberiség. Azt viszont már a mai kor tudósai igazolták vagy cáfolták, hogy a nekik tulajdonított hatások közül melyek igazak és melyek tartoznak a tévhitek közé.