Van, aki dacból vagy hazafiasságból állna a kormány mellé, és lenézi azokat, akik nem így tesznek. Mások az ország jövőjét féltik, ezért szavaznának másképp. Eközben a hitelezők sem nyilatkoztak arról egyértelműen, mire készülnek, ha a görögök így vagy úgy voksolnak.
Látja, hárman dolgozunk az üzletben, ő itt igennel fog szavazni, ő meg nemmel. Ja, fordítva
- mondja a kövérkés, kopaszodó görög feltűrt ingujjban a növénykereskedés pultja mögött. A bolt olyan, mint a kőbányai Oázis, csak huszadakkora, és másféle növények vannak benne.
"Hogy én? Én még nem tudom" - válaszolja, amikor saját véleményéről kérdezzük.
Ez van mindenhol, meséli a növényárus. Kollégák, családtagok terveznek máshogy szavazni, mindenhol ez a téma, az emberek győzködik egymást a kávézókban, a buszokon. "Nézzen oda a bankautomatára!" - mutat ki az ajtón az út túloldalán sorban állókra.
A fele így, a fele amúgy akar szavazni, pedig hasonló emberek.
Az automata előtt egyébként elmentük a növényüzlet felé, a sor már akkor elég hosszú volt, az elején az emberek hangoskodtak, jobbra-balra tessékelték egymást. Kérdeztük mi a baj, mondták, hogy elromlott, javítják épp. Nem értettük, akkor miért van a felzúdulás, de azzal nevettek ki, hogy nincs semmiféle felzúdulás:
"This is Greek style!"
A növényboltos azért nem tudja, hogyan szavazzon, mert nem tudja, melyik válasz mit jelent.
Azt szeretné, ha Görögország megtartaná az eurót, de nem látja, hova kéne ikszelnie ehhez.
Emiatt többen panaszkodtak nekünk: a hitelezők javaslata, amiről eredetileg népszavazniuk kellett volna, már nincs az asztalon, tulajdonképpen nincs miről szavazniuk.
Ebben igazuk is van. Alekszisz Ciprasz miniszterelnök június 26-án jelentette be, hogy népszavazást kezdeményez arról,
Görögország elfogadja-e a hitelezők ajánlatát.
Egyúttal azt kérte a hitelezőktől, hosszabbítsák meg a június 30-án lejáró mentőcsomagot, aminek keretében az ajánlat elhangzott, hogy a görög népnek legyen ideje dönteni.
A hitelezők ezt nem tették meg, a mentőcsomag, és vele együtt a hitelezők ajánlata június végén kifutott. Ezért technikailag a július 5-ei népszavazás már nem szól semmiről sem.
Beszéltünk olyan vállalkozóval, akit szó szerint a kiabálásig vitt a téma: "Mire szavazzak? Nincs miről szavazni!
Azért szavazzak nemmel, mert a kormány azt mondja?
Támogassam őket biankó, hogy utána azt csináljanak, amit akarnak? Megválasztottuk őket, ők a kormány, tegyék a dolgukat!"
A Sziriza és Alekszisz Ciprasz szerint a görögöknek azért kell nemet mondaniuk a hitelezők korábbi ajánlatára, mert ezzel az eredménnyel a háta mögött a kormány jobb feltételeket tud majd kiharcolni a következő mentőcsomag tárgyalásain.
Ehhez képest július 1-jén nyilvánosságra került Ciprasz trojkának írott levele, amiben bejelenti, néhány kisebb (tényleg kisebb) módosítással kész elfogadni a hitelezők korábbi feltételeit. A hitelezők ebbe nem mentek bele, azt válaszolták, amíg nincs meg a népszavazás eredménye, szó sem lehet semmiféle megegyezésről.
A növényüzlettel szemben az elektronikai bolt negyvenes éveiben járó, hosszú őszesfekete hajú tulajdonosa pontosan tudja, hogyan fog szavazni: nemmel. Ennek elsősorban elvi oka van, a görög emberek nem tűrik az ultimátumokat, nem tűrik, hogy megmondják nekik, mit tegyenek.
A görögök mindig nemet mondanak, állítja. Ráadásul
a 11 éves fiára gondol, úgy látja, ha Görögország megtartja az eurót, munkanélküli lesz, ha felnő, vagy nagyon rosszul fog keresni
a megszorítások miatt.
"Ha most bevezetjük a drachmát, nekem nagyon rossz lesz, de a fiamnak öt-tíz év múlva talán már jobb - kalkulál. - Tudja, kik fognak igennel szavazni? - kérdezi. - Akiknek csak az a fontos, most mi van, akik a zsebükkel gondolkodnak."
A hitelezők egyébként megosztottak azt illetően, hogy a továbbiakban hogyan kellene kezelni a görög hitelválságot.
Az Eurócsoport és az Európai Központi Bank eddig nem akart a görög adósság átstrukturálásáról vagy részleges elengedéséről tárgyalni,
és az IMF sem forszírozta ezt. Az IMF június 2-ai közleményében már az állt, Görögországnak egy 60 milliárd eurós új mentőcsomagra lenne szüksége, és arra, hogy minden hiteltörlesztését felfüggesszék a következő 20 évre.
A pireuszi jachtkikötőben öt éve egyre kevesebb a turista, egyre rosszabbul megy az üzlet, mondják a dolgozók. A kikötőben az összes jacht bérelhető. Egy jól öltözött, rövid ősz hajú jachttulajdonost kérdezünk, ő mihez kezd vasárnap.
"Igennel fogok szavazni" - válaszolja. Szerinte ez a logikus, mert ha elhagyják az eurót, és bevezetik a drachmát, akkor talán több turista jön majd, hiszen minden nagyon olcsó lesz nekik, de a gazdaság és a görögök mégis tönkremennek.
Emlékeztetjük rá, hogy Alekszisz Ciprasz miniszterelnök azt mondta, akkor a legnagyobb az esély az egyezségre, ha a görögök nemmel szavaznak.
"Ciprasz mondott már sok mindent" - legyint.
Szerinte a népszavazás arról szól, hogy Görögország kilépjen-e az eurózónából, sőt talán az unióból.
Ha úgy vesszük, akkor igaza van, Jeroen Dijsselbloem, az Eurócsoport elnöke arra utalt, csak akkor kezdődhetnek el a tárgyalások a következő görög mentőcsomagról, ha a görögök vasárnap igennel voksolnak.
Később ugyanakkor már azt mondta,
a görögöknek egy új mentőcsomagért cserébe akkor is meg kell húzniuk a nadrágszíjat, ha nemmel szavaznak.
Vagyis már nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a tárgyalások folytatódjanak, ha a görögök nemmel szavaznak a népszavazáson.
Az athéni piacon járunk, a halaskofák, akik ott helyben darabolják a jéggel teli ládákon fekvő halakat, kérdezősködésünkre mosolyognak, és egyik társukhoz terelnek. Hogy miért, az csak később derül ki. Ő és
a piacon mindenki nemmel fog szavazni,
állítja.
"Hogyan máshogy? Csak azok szavaznak igennel, akiket megfélemlítettek, és akiket nem érdekel Görögország sorsa."
Azt mondja,
a médiából ömlik az elrettentés, hogy ha a görögök nemmel szavaznak, akkor nem lesz nyugdíj, nem lesz fizetés, és a törökök lerohanják az országot.
Közben kibelez egy halat, félbevágja, papírba csomagolja, odaadja a vevőnek.
Visszakérdez, hogy mástól mit hallottunk. Elmondjuk a sokat ismételt érvet, miszerint nincs miről szavazni, hiszen a trojka javaslatcsomagja már nincs az asztalon. Szerinte ez butaság, a dolog sokkal egyszerűbb:
ha egy nő férfit választ, nem kell róla tételes lista, mennyit keres, milyen magas, milyen a szeme; azt kell eldönteni, akarja-e a férfit, vagy sem.
Mikor búcsúzkodni kezdünk, megemlíti, hogy járt Budapesten és Bécsben is (hát ezért hozzá tereltek a többiek), és Budapest a szebb. A magyarok viszont nem olyan nyitottak és segítőkészek, mint a görögök, mondja, talán a hideg miatt lehet, az emberek begubóznak, nem csak a kabátjukba.