Hazatérés: 48 fővel kevesebben

Kart karba öltve vonultak fel a nemzetek sportolói a XVI. Nyári Játékok utolsó napján a melbourne-i Központi-stadionban, de az éremtáblázat szerint 4. helyezett, pontversenyben 5. magyar csapat hivatalosan már nem volt jelen. December 7-re virradóra indult el olimpikonjaink első csoportja Magyarország felé, majd következő nap délben követte a másik. A magyar küldöttség erősen megcsappant: 48 sportolóval könnyebben szállt fel a repülőgép.

Tass Olga búcsút int a maradóknak

"Köztudomású, hogy olimpiai csapatunk létszáma 48-cal kevesebb most az érkezéskor, mint az elutazáskor volt" - nyilatkozta Hegyi Gyula, az OTSB elnökhelyettese. Sokan döntöttek úgy, hogy nem kívánnak hazatérni a többiekkel. A csapat egy része ugyanis Valaki elfogadta az amerikaiak invitálását, és körútra indult egy újabb kontinensre; valaki pedig rögtön új, választott hazájába települt.

"Gyula bácsi behívott egyszer az irodába" - meséli Székely Éva. "Azt kérdezte tőlem, hogy mit gondolok, hányan maradnak itt. Mondtam neki, hogy nem tudom, majd visszakérdeztem: 'Gyula bácsi mit gondol?' Erre ő kérdően felvonta a szemöldökét: 'Talán tízen?' Na, Ezek után úgy gondoltam, hogy én akkor inkább már nem mondok semmit, csak annyit szóltam, hogy 'kicsit többen'. Amikor megtudta a Gyula bácsi, hogy, valójában hányan is választanak új hazát, akkor - azt mesélték róla - úgy berúgott, hogy hálóingben kiment a zászlóhoz, és ott állt vigyázban" - mondja az úszónő.

Hegyi Gyulának amúgy sem voltak könnyű napjai: ahogy az indulásnál is voltak a csapatnak anyagi gondjai, most is pénzzavarral küszködtek. A magyarok szállítására szerződött francia légitársaság ultimátumot adott Hegyinek: ha nem teszi le az ideutazás költségeit, nem vállalják a csapat visszaszállítását. A cég viszont - alig egy hónappal ezelőtt - kapott garanciát a csehszlovákoktól a pénz megfizetésére. A magyarokkal gáláns baráti országgal is elbánt a légitársaság, ugyanis motorhibára hivatkozva lemondta az ő szállításukat.

Hegyi Gyula végül a "népi demokratikus" országok képviselőihez fordult. A kommunista tömb országai összedobták Magyarországnak a kínos kölcsönt. A Szovjetunió 25 ezer, Csehszlovákia és az NDK 3-3000 fonttal járult hozzá a magyar olimpikonok hazatéréséhez, a maradékot pedig a többiek és Jugoszlávia adták. Így Hegyi le tudta tenni a légitársaságnak a kért összeget, és így a magyar csapat első része el tudott repülni december 7-én Melbourne-ből.

A korabeli jelentés sajátos módon tálalja az esetet: "Valószínű, hogy erre a magyarok elleni hirtelen nyomásra különböző mesterkedések keretein belül került sor, azért hogy a magyar küldöttség Ausztráliában maradjon. 1956. november 10-től december 9-ig a magyarországi ellenforradalom elfojtása és az Egyiptom elleni brit-francia-izraeli támadás következtében megnőtt az imperialista ügynökök által kifejtett nyomás, ami főleg az olimpiai játékok utolsó napjaiban nyilvánult meg. Az emigránsok növelték érdeklődésüket a népi demokratikus országok sportolói iránt. Ez annál is aggasztóbb volt, hogy 1956. december 8-9-én szinte már egyáltalán nem ellenőrizték az olimpiai faluba való belépést, ahol a látogatók szabadon mozoghattak. Dr. Kroutil a saját szemével látta az Australia and New Zealand Bankban, ahogy a magyar sportolók nagy összegeket vettek fel ausztrál fontban. Nyilvánvalóan különleges számlát nyitottak azok számára, akik maradnak."