Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
2005-ben ünnepelte a magyar kultúra József Attila születésének 100. évfordulóját. A magyar irodalomtudomány több mint egy éven keresztül kiemelten foglalkozott a költő munkásságával. Az emlékév fontosabb eseményeiről, vitáiról, tudományos hozadékáról beszélgetett a Mindentudás Egyeteme (ME) Klubjában 2006. május 26-án három ismert irodalomtörténész: Tverdota György, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, a József Attila Társaság (JAT) elnöke, Bókay Antal egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem professzora, a JAT vezetőségi tagja, és Veres András, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője, a JAT társelnöke.
- A Mindentudás Egyeteme tavaly Bókay Antal előadásával emlékezett meg József Attila születésének évfordulójáról, és már akkor eldöntöttük, hogy irodalomtudományi jelentősége miatt vissza fogunk térni erre a témára - kezdte a beszélgetést Rényi András moderátor a Jövő házában megrendezett klubesten. A vitapartnerek bemutatása után Tverdota Györgynek adta át a szót, aki az elején leszögezte: az alapkérdés, amellyel foglalkozni kell, hogyan viszonyulunk ma a József Attila-örökséghez. Vajon "kiállta-e az idő próbáját" a több mint 100 évvel ezelőtt született költő, és ma is korszerűnek, időtállónak, aktuálisnak számít-e?
 |
A beszélgetés résztvevői: Bókay Antal, Tverdota György, Veres András és Rényi András |
1989-1990 körül, tehát a rendszerváltáskor megváltozott a hivatalos viszonyulás József Attilához, aki ekkor megszűnt az addigi politikai rendszer önlegitimációs eszköze lenni. Megváltozott a korszellem is, hiszen nagyjából ezzel egy időben alakult ki az az új ízlés, amelyet összefoglalóan posztmodernnek hívnak. Kérdés tehát, milyen értéket képvisel ma József Attila mindezek tükrében?
- Ami az első kérdést illeti, a most éppen hatalmon lévő balliberális koalíció kulturális adminisztrációjának érdeklődése József Attila iránt nem haladja meg azt a fokú tiszteletet, amelyet kultúránk más nagyjai iránt táplál - kezdte Tverdota György, majd azzal folytatta: ez voltaképpen szerencse is, hiszen ily módon egyik politikai oldal sem próbálta kisajátítani magának a költőt, ami eltorzítaná a befogadás feltételeit. - Az új korszellemet illetően eleinte nagyon szorongtam attól, mihez kezd majd a posztmodern József Attilával, de azt tapasztaltam, nem rendítette meg korábbi presztízsét, sőt, inkább adoptálta őt.
 |
Veres András |
Az irodalomtörténész megemlítette azt is, hogy az emlékév során kiírtak egy pályázatot a költővel kapcsolatban, amely iránt óriási volt az érdeklődés: 650 munka érkezett be hozzájuk. - Ami a szomorú oldala ennek, hogy a kormányzat végül nem folyósította a pénzt a nyerteseknek. Az érem másik oldala viszont az, hogy könyvtárakban, iskolákban nagyon komoly megemlékezéseket, műsorokat, versenyeket rendeztek, ami szintén igazolja a rendkívüli érdeklődést József Attila iránt, és azt, hogy költészete ma is eleven. Az 1960-as években ő vált a költő-fogalom szinonimájává - amely szerepet korábban Petőfi töltött be -, és érdekes módon úgy tűnik, mind a mai napig képes megtartani ezt az előkelő helyet.