Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ítélet az ebédszünetben
Darvas Iván – önéletírása szerint – nem említi testvérének, hogy bármit is tudna A. A.-ról, ahogy a pénz átvételéről is hallgat.
Hamarosan Darvas Attilát is letartóztatja az ÁVH. Testvére próbálja megtudni, mi történt, a belügyesek annyit közölnek vele,
bátyja olyan ügybe keveredett, amelyért biztosan kivégzik majd az egykori iskolatárssal együtt.
Darvas Ivánt is többször kihallgatják. Számára kiderül, az ÁVH-nál mindent tudnak a Németországból érkező összegekről. Sejtetik: a pénzügyi szál összefüggésben van a kémkedéssel vádolt bátyja és A. A. ügyével. A kihallgatássorozat végén tudatják Darvas Ivánnal:
egyelőre tovább játszhatja szerepeit, köztük Dzerzsinszkij GPU főnököt – bár az egyik kihallgatótiszt megjegyzi, ő sosem osztotta volna rá –, ám idővel rá is súlyos börtönévek várhatnak.
Darvas Iván ismét megtapasztalja a feneketlen félelmet, hónapok telnek el rettegésben.
1956 tavaszán Rákosi Mátyás uralma megrendül, lemondatják, a pártban is alsóbb szintre kényszerül. Az ÁVH struktúrájában is változtatásokba kezdenek. Darvas Ivánt ismét berendelik az ügyészségre, ahol tájékoztatják:
ügyét leválasztották bátyja kémkedési-hazaárulási ügyéről, pusztán feljelentés elmulasztása miatt számíthat felelősségre vonásra. Azt is megtudja: bátyja és A. A. esetében sem várható halálos ítélet.
Nyár végén Darvas Attilát tíz év börtönre ítélik. (A Történeti Levéltár iratai szerint Darvas Attila az ötvenes években a Kohó- és Gépipari Minisztérium különböző vállalatainál dolgozott. Az együttműködő nyugati hírszerző ügynökségek megbízottja 1953-ban szervezte be Atkáry Arisztid volt üzemtulajdonossal együtt, majd Darvas Attila a Kohó- és Gépipai Minisztériumtól ellopta a Dunai Vasmű tervfeladatairól szóló szigorúan titkos anyagot, valamint a dunaújvárosi kokszolómű alaprajzát, egy nehézipari vállalat beruházásának leírását, továbbá bizalmas adatokat közölt a komlói szénbányák termeléséről. A nagypapa hagyatékénak mondott összegek alighanem a nyugati hírszerző ügynökségektől származtak. Hozzá kell tenni: az adott viszonyok között az ipari kémkedés egyben a kommunista rezsimmel szembeni kiállást is jelentette.)
Darvas Ivánt egy filmforgatásról viszik el a maga tárgyalására, ahol egy év szabadságvesztésre ítélik, három év próbaidőre felfüggesztve. A forgatási ebédszünet végére ismét ott áll, a kamera előtt.
A fogolyszabadítás
A felfüggesztett büntetés sok hónapnyi szorongás végét jelenti, s úgy tűnik, házassága is rendbe jön. Tolnay Klári meneszti partnerét, Darvas Iván visszaköltözik korábbi otthonukba. Pár hónappal később, 1956. október 23-án kitör a forradalom.
Darvas Iván néhány napig sajtóhírekből követi az eseményeket. Október 28-án felkeresi bátyja perének elsőrendű vádlottja, a tizenöt évre ítélt A. A. Attilát keresi, de öccse semmit sem tud róla. A két férfi arra jut:
A. A.-t a hasonló vádak alapján fogvatartottakkal együtt ugyan kiengedték a váci börtönből, ám a büntetését a budapesti Gyűjtőfogházban töltő Darvas Attila alighanem még mindig rács mögött van.
Darvas Iván és A. A. hamarosan együtt kopogtat a Gyűjtőfogház főbejáratán, majd elmagyarázzák a börtönparancsnok Bakondi alezredesnek:
az azonos perben tizenöt évre ítélt A. A. után illő lenne a tíz évre ítélt Darvas Attilát is szabadon bocsátani.
A forradalmi helyzetben meglehetősen zaklatott börtönparancsnok feltételt szab: csak akkor teljesítheti a kérést, ha a fegyintézet felettes hatósága, a Főügyészség hozzájárul a politikai foglyok szabadon bocsátásához.
A nevezett intézményben már megalakult a Főügyészség Forradalmi Bizottsága.
Vezetője, dr. Kovács megöleli a színészt, drága magyar testvérének szólítja, s kiállítja a politikai foglyokra vonatkozó írásos engedélyt.
A fegyintézetbe visszatérő Darvas Iván a börtön személyzetének és igazgatójának társaságában megkezdi a rabok szabadon bocsátási procedúráját. Ábécé sorrendben haladnak, de Darvas Attila még így is csak száznegyvenedikként kerül sorra.
A két Darvas fiú együtt távozik. Attila az országot is elhagyja. Öccsét is erre biztatja, de Iván nem akar elmenni.
Bátyja azt mondja erre: Iván hamarosan abban a cellában ül majd, ahonnan őt kieresztették.
Darvas Iván a forradalom alatt tagja lesz a Madách Színház Forradalmi Bizottságának, valamint Színművészek Forradalmi Bizottságának is.
A forradalom leverését követően teszi tovább a dolgát a színházban, a forgatásokon. Közben várja az elkerülhetetlent.
1957 nyarán Gerolsteini kaland című filmben játszik. A felvételek vége felé előbb a Népszabadságban, majd a Magyar Ifjúságban jelenik meg két cikk, melyek a számonkérést követelve idézik fel Darvas Iván „gyalázatos" tettét az „ellenforradalom" alatt, a „börtöntöltelékek erőszakos, fegyveres kiszabadítását".
A Kádár-kormány anyagi megfontolásból – nem akarják, hogy pluszköltségen újra forgassák a film Darvas Ivánnal felvett jeleneteit – a Gerolsteini kaland utolsó forgatási napját követő éjszakán utasítja a hatóságokat Darvas Iván letartóztatására.
Kihallgatás, tárgyalás, ítélet
A kihallgatások során egyszer üti meg a színészt egy, a Darvas Iván lényétől végletesen irritált primitív fegyőr. Utasításba kapja, hogy ezt többé ne tegye.
Ugyanakkor a művésznek az alvás- és táplálékmegvonás mellett más, közvetetten brutális kínzási metódusokban is része lesz az ítélet meghozataláig.
A vádirat elkészítése közben a német iskolában elvégzett tanulmányait is igyekeznek terhére róni, azt pedig mindenképpen bizonyítani akarják, hogy fegyverrel érte el a Gyűjtőfogház rabjainak kiszabadítását. Tanúként hallgatják ki az időközben köpönyeget váltott ügyészt, dr. Kovácsot, aki azt állítja: a színész fegyverrel kényszerítette ki a rabszabadításhoz szükséges engedélyt.
Az 1956 őszén kiszabadított, tanúként meghallgatott rabok állítják: Darvas Ivánnál nem volt fegyver.
Darvas Ivánt fizikailag megviselik a nyomozati szakasz „történései", de pszichikailag nem roppan meg. Tartja magát az igazsághoz.
Az utolsó kihallgatásán kihallgatótisztje közli a színésszel: úgy adja majd át az ügyét az ügyészségnek, hogy ne az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével, hanem „csak" szervezkedésben való tevékeny részvétellel vádolják meg.
Előbbiért öt év börtöntől halálbüntetésig terjed a kiszabható ítélet, utóbbiért öt év börtöntől tíz év börtönig. A kihallgatótiszt azt is hozzáteszi: „Fogadjunk, hogy látom én még magát egyszer színpadon!"
Darvas Iván pere sem nélkülözi az abszurdokat, nem csak a mondva csinált bizonyítékok kapcsán. A színész kifinomult szófordulatai, védekezésének elmés megfogalmazásai önmagából is kifordítják olykor a tárgyalást vezető, gyorstalpalón végzettséget szerző bírót. Az ítéletet persze nem a színész által később csak dr. Bimbó néven emlegetett elvtárs hozta meg, hanem a kommunista pártvezetés.
Darvas Ivánt 1957. október 16-án ítélte a Fővárosi Bíróság az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételért két év börtönre, amihez hozzácsapták az addig felfüggesztett egy évet is.
A vád alapján hozható ítélet alsó értéke – érdemes megismételni – öt év.
Az ítélet kihirdetése után Darvas Iván is elgondolkodott a törvényt mellőző enyhítés lehetséges okain.
Élet a börtönben
A színművész a fogság éveiben megéli a börtönlét minden stációját. A magánzárka emberpróbáló egyedüllététől a kübliürítő szabadabb létformáján át a börtönkönyvtáros csúcspozíciójáig, ahonnan vissza a magánzárkáig – nem magaviseleti problémák okán, hanem a börtönuniverzum sajátos működési elvei miatt.
Darvas Iván fegyelmezett, a parancsokra szabályszerűen reagáló rab volt.
Egy ország ismerte már színészként, filmsztárként, így dacot nem ismerő, parancskövető készségessége olykor még a legegyszerűbb, elsősorban alantas ösztönei által vezérelt fegyőrt is képes volt megroppantani – ami esetükben azt jelentette, hogy rövid pillanatokra még belőlük is tisztes, emberi gesztusok szakadtak ki.
Egy-egy ilyen epizód úgy elevenedik meg Darvas Iván Lábjegyzetek című önéletírásában, olyan plasztikus, valóságból nem kilépő, mégis abszurdnak ható szövegfolyamként, hogy az olvasója úgy érzi: Gogol műve, az Egy őrült naplója került a kezébe.
Darvas Iván a bátyja egykori cellájába nem kerül be, de egy szomszédosba igen.
A fegyőrök mellett a rabok mikrovilágában is számos színes karakterrel találkozik, olyanokkal, akikkel a börtönévek nélkül aligha hozza össze a sorsa.
A színész azt mondta: nem ártatlanul került börtönbe, hanem igazságtalanul. Egy későbbi interjúban úgy fogalmazott, hogy ő
nagyon szorgalmasan ült.
Egy másik interjújában az erre a megfogalmazásra rákérdező újságírónak a következőket válaszolta:
Lehet, hogy tréfásan fejeztem ki magam, de nagyon komolyan gondoltam. Mert nem lehet förtelmesebb és szörnyűbb dolog, mint ártatlanul ülni börtönben. Az valami ijesztő és meddő dolog lehet, azt hiszem. Én nem tartozom ezek közé. Az én szűk két évemet – mert hisz' csak 22 hónap volt, amit bent töltöttem – nem tartom és akkor sem tartottam meddőnek. Sűrű és hasznos két évnek bizonyult. (...) Azt hiszem, hogy a haza az a hely, ahol az ember hasznosan tud szenvedni. Amikor a szenvedés hasznára válik, amikor föl tud rá valamit építeni, az a haza. Ha ez bárhol másutt történt volna meg velem, nem tudtam volna levonni belőle konzekvenciát, nem tudtam volna erre ráépíteni semmit, hanem elveszítettem volna két évet. Én így nyertem két évet, méghozzá az életemben meghatározó két évet.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
