A Nemzeti Színházban Vámos László és Sík Ferenc rendezéseseiben játszott, olyan színészek mellett, mint Sinkovits Imre, Béres Ilona és Psota Irén. De vendégként Zalaegerszegen is szerepelt.
Emlékezetes szerepei, Viola a Shakespeare:Vízkereszt, vagy amit akartokban, Iras, Shakespeare: Antonius és Cleopatraban, Natalja Solohov–Ruszt József: Csendes Don.
A nemzetis évek a rendszerváltással, 1989-ben érnek véget számára, amikor sok kollégájával együtt Csiszár Imre kirúgta a színházból és ezt az elbocsájtást nem tudta feldolgozni a színésznő.
Az elhagyottság élmény nála egészen kisgyermekkori: szülei válása után hat évre intézetbe került Kecskemétre, emiatt az ilyen fordulópontokat nehezebben viselte az életében.
Barátnője, Kalla Éva író szerint ez az időszak szakmai és magánéleti válság volt Soproni Ági életében, látható, hogy innentől nem ment társulathoz, más utakat is keresett.
„Újságírást tanult, televíziós szerkesztőként dolgozott, könyvet írt, képezte magát, de bármit is csinált, Ági mindig színésznő maradt.
Szerette ezt a pályát, őt is nagyon szerették a színészek, egyetlen fiát is színészi pályára szánta, sőt nagy tervei voltak vele kapcsolatban. Sérelmeit nehezen tudta megbocsájtani, gyerekkorában megszokta, hogy meg kell magát védenie.
A Nemzetiből való kirúgása nagyon megtörte."
Kalla Évával ekkortájt írták az Írják le a sóhajtásomat! című interjúkötetet, amelyben zsidó és cigány sorsokról készítettek interjúkat.
Egy tévéinterjúban a színésznő arról beszélt, hogy szüleinek válása nagyon megviselte fiatalon, ezért ő megfogadta, hogy nem válik el, nem szeretne fiának ezzel zavart okozni az életében. Nem így alakult: férjével 1984-ben szűnik meg az együttélése, de a látszatházasságot egy ideig fenntartják, mert egy diplomatának a karrierjébe kerülhet egy botrányos válás. Sok- sok évig tartó vagyonmegosztási per követte a válást.
Csüggedt hangulatában egyszer így fogalmazott: „hogyan és mikor lettem áldozattá"- írta a Magyar Hírlap a titokzatos eltűnése után egy összefoglalóban.
Soproni Ági
beszélt a férfi szerepek eluralkodásáról is a szakmájában, meg arról, hogy szükség volna klasszikus nőkre és férfiakra a színházban.
Férfias férfiak és nőies nők kellenek. És az a nagy baj, hogy az utóbbi 10-20 évben kezdenek ezek kihalni."
Ugyanebben az interjúban kitér arra is, hogy a Nemzetiben néhány rendezővel neki nőként nem volt könnyű helyzete. Vámos László pedig azt mondta neki, hogy az egyik legtehetségesebb tagja a színháznak, de nem egy heroina, hiszen oda (egy Nemzeti Színházba) heroinák és héroszok kellenek.
András Ferenccel két filmet is forgatott, A nagy generációban kaszkadőr feleséget és a rendszerváltásról szóló, Az utolsó nyáron című játékfilmet. „Amikor megkaptam a kész filmet, betettem a videókazettát a magnóba, abban a pillanatban megcsörrent a telefon. Soproni Ági azzal hívott, hogy mi van Csengey Dénessel? Hátborzongató, mert épp Dénes nevénél állt a stáblista, amikor Ági nekem telefonált. A halál hírvivője volt, nem sokkal később pedig ő maga is meghalt.
Ági egy primadonna volt, csinos, jó alakú, nagyszájú lány. Láttam, hogy nem találja igazán a pályán már a helyét.
- mondta András Ferenc.
Reinkarnációval, az életen túli élettel foglalkozott, jósnőhöz járt, kereste az élet értelmét. A test a lélek színpada című könyvet olvasta halála előtt nem sokkal a színésznő, a könyvet széljegyzetekkel látta el.
Soproni Ági eltűnését fia jelentette be 2000 márciusában, azt a látszatot keltve, hogy édesanyja depresszióba esett és eltűnt. Még negyven nap után is reménykedve ír a Magyar Hírlap, hogy talán valahol életben van a színésznő, jól gondolják a jósnők, akik úgy látják, hogy él...
Hónapok után derül ki a rémes gyilkosság. Amint az Origo a nyomozás részleteit korábban megírta:
felfoghatatlan kegyetlenséggel ölték meg a színésznőt: a gyilkosságot a színésznő 21 éves fia - P. András - találta ki. Barátját – a 26 éves L. Zsoltot - bérelte fel az emberölésre. L. Zsolt megfojtotta, majd fűrésszel feldarabolta a szerencsétlen asszony holttestét. Másnap a testrészeket zsákokba tették, és Solymár mellett szétszórták.
Soproni Ági halálát - különösen azoknak, akik ismerték - lehetetlen feldolgozni.
Fia egyébként korábban gondolkodott azon, hogy Ausztráliában, Kínában, Indiában tanul színészetet, édesanyja, Soproni Ági pedig szerette volna, hogy fiából világhírű színész váljon.
A fiú végül Soproni Ági - egykori férjével közös - öreg, budai villájáért gyilkolta meg saját édesanyját.