Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kállai Ferenc szerelmes természetű emberként azzal óvta magát a bonyodalmaktól és őrizte házasságát, hogy újabb és újabb alkalmi partnereknek már az elején elmondta:
kapcsolatuk két hétnél nem tarthat tovább, számára a felesége a legfontosabb nő.
Mara is tudta, elfogadta ezt az alapvetést.
Ahogy azt is tudta, hogy szerelem dolgában Kállai Ferenc 1957-ben nagyon vékony jégre merészkedett. A negyvenes évektől folyamatosan filmező színész abban az évben kap szerepet a Keleti Márton és Jean Dréville rendezésében, a francia magyar koprodukcióban készülő Fekete szem éjszakája című filmben.
A gyönyörű francia színésznő, Colette Deréal nézi ki magának Kállai Ferencet a forgatás során.
Megtekinti a Nemzeti Színház egyik előadásában, majd egy tolmács társaságában közös vacsora következik.
Kállai Ferencet elkápráztatja a szabad világ vonzó szertelenségét sugárzó nő, eleinte eltagadja előtte házas voltát, ahogy az asszony sem említi, hogy férjezett. Találkozás találkozást követ. Olykor Major Tamás is fordít nekik, de ő rendkívül elfoglalt művész. Ezért eleinte – ha nincs kéznél tolmács – gesztusokkal kommunikálnak,
majd létrehoznak egy sajátos - magyar, német, francia szavakból álló – nyelvrendszert.
Ez az első eset, amikor pár hét után Kállai Ferenc megemlíti a feleségének: talán el kellene válniuk. Mara másként látja.
Kállai Ferenc és Colette Deréal húsz évig tartó kapcsolata alatt Mara megtanul franciául – 1960-ban iratkozik be egy nyelvtanfolyamra –, és olykor maga segít szót érteni férje és a francia színésznő között.
Mara egy alkalommal azt is felajánlja, hogy Colette lakjon náluk budapesti látogatása során. Ugyancsak megtörténik, hogy Kállai Ferenc szemtanúja lesz, amint kapcsolatuk sokadik évében
Colette térden állva köszöni meg Mara támogatását.
Kállai románcát éberen figyeli a Kádár-diktatúra belügyminisztériuma is. Egy ízben (néhány évvel az 1956-os forradalom után) a
Magyarországra januárban érkezik a tavasz
szövegű távirat annyira felkelti a hatóság érdeklődését, hogy Kállaiék lakásán kérnek szövegértelmezést a nyomozók. Kiderül: a tavasz Colette januárra ígért magyarországi látogatására utalt.
Kállai Ferenc felesége a házasságuk előtt többször is megszakíttatta a terhességét, a küretek következtében később már nem lehetett gyermekük. Az asszony ennek kapcsán mondta el egy interjúban, hogy nem is bánta a dolgot, akkor már félt volna attól, hogy gyermeke lesz. Kállai Ferenchez fűződő érzéseit, a Colette-ügyhöz való hozzáállását egy tőmondatban magyarázta el:
Azt hiszem, minden voltam, mama, papa, feleség.
Kállai Ferenc és Colette Deréal kapcsolata 1988-ban ér véget, az asszony halálával. A színész sosem próbálta eltitkolni, súlytalanítani ezt a történetet.
Eredőit sosem elemezte nyilvánosan. Végül is magánügy.
Kállai Ferenc 1943-ban állt először felvevőgép elé. A korai, elfeledett filmes munkák után olyan filmekben játszott, mint az 1954-es 2x2 néha 5, az 1956-os A császár parancsára, az 1961-es Katonazene, az 1965-ös Iszony, az 1967-es Ezek a fiatalok, az 1968-as A hamis Izabella, az 1970-es Egy őrült éjszaka, az 1975-ös Déryné hol van?, az 1989-es A legényanya, az 1996-os A három testőr Afrikában, az 1997-es A miniszter félrelép, az 1998-as 6:3 avagy, játszd újra Tutti, a 2006-os Rokonok. Utolsó filmje a 2007-ben bemutatott Noé bárkája.
Filmjeiben éppen olyan hiteles, még kisebb szerepben is karizmatikus alakokat formál, mint színpadon. Vásznon is azt adja vissza, amit elraktározott magában a világot, embertársait szemlélve. Utánozhatatlan természetességgel jönnek elő belőle a figurák színpadon, filmen, televízióban, rádiós feladatokban, a szinkronstúdióban is.
Mindemellett legemblematikusabb filmes alakítása az 1969-ben elkészült A tanú című film Pelikán József gátőre.
A filmet rendező Bacsó Péter már a forgatókönyv megírása közben is Kállai Ferencet látta maga előtt a szerepben. Kállai Ferenc, miután elolvasta a forgatókönyvet, tudta, hogy kivételes színészi lehetőséget kapott. Arra is gondolt, hogy amikor a film kikerül majd a nemzetközi színtérre, akkor külhonban is számíthat rá, hogy elismerik művészetét.
Rebesgették, hogy A tanú elkészültét követően a Cannes-i Filmfesztiválra is kikerülhet, Franciaországba, Colette Déreal hazájába.
A tanú több hónapos forgatása nagyon jó hangulatban zajlott. A rendezőnek lényegében nem is kellett instruálnia Kállai Ferencet, a színész ugyanakkor sokat segített az eleinte kissé feszélyezett Fábri Zoltán filmrendezőnek, aki a kamera mögül előcsalogatva Dániel elvtárs szerepében került az objektív fókuszába.
A film alkotógárdáját az a tény is lelkesítette, hogy tudták:
a kelet-európai blokkban elsőként készíthetnek kritikus hangvételű, szatirikus alkotást a diktatúráról.
A film eltervezése idején reformhangulat uralkodott a pártban, így az országban is.
A prágai események, Csehszlovákia megszállása változtatott a helyzeten.
Bacsó Péternek a forgatás utolsó szakaszában mondja el Újhelyi Szilárd filmfőigazgató, hogy jobb lenne leállni a munkával. Bacsó a folytatás mellett érvel, említve, akármit is mondanak bizonyos elvtársak,
a forgatás el sem kezdődhetett volna Aczél György jóváhagyása nélkül.
A film elkészült, a filmgyár művészeti tanácsa nagy tetszéssel fogadta. Aztán levetítették a pártbizottság előtt is. Másnap Újhelyi Szilárd filmfőigazgató, egyben Aczél György egykori zárkatársa a telefonban közli a filmrendezővel:
Péter, felejtsd el A tanút. Dobozban marad.
Bacsó Péter Kállai Ferencet azzal biztatja: nincs vége a történetnek.
A rendező többször is újravágja a felvételeket, elvtársi instrukciókat hűen követve.
A folyamat alatt fontos epizódok vesznek el – bár évtizedekkel később a filmintézet kutatómunkájának köszönhetően múlva előkerülnek.
Sokáig elveszettnek hitték azt a jelenetet is, amelyben Pelikán meglátogatja Dániel elvtársat a sötétzárkában, ahol megkérdezi:
Miért van itt ilyen sötét?
Dániel elvtárs azt feleli:
Mert ez egy sötétzárka.
Majd elmagyarázza, hogy ő ugyan ártatlan, de hithű kommunistaként fel kell áldoznia magát az ügy érdekében.
Bacsó Péter végül hiába tölt heteket a vágóasztal mellett, a film végül hosszú évekig dobozban marad. Az első hazai legális vetítésre az 1977-es Bacsó-vígjáték szemle keretében kerülhet sor, a József körúti Bányász moziban. 1979-től pedig a Nagymező utcai Tinódiban vetítik.
Nemzetközi bemutatását azonban egy véletlennek köszönheti.
Az 1981-es Cannes-i Filmfesztivál előtt a Magyarországra látogató fesztiváligazgató, Gilles Jacob kiválasztja versenyfilmnek Szabó István Mephistóját és Gaál István Cserepek című filmjét. Dolga végeztével Dósai István, a Hungarofilm igazgatója viszi ki a fesztiváligazgatót a repülőtérre. /A gátlástalan Dósai lesz az, aki az itthon tartott Rófusz Ferenc helyett átveszi majd A légy című rajzfilmnek odaítélt Oscar-díjat Los Angelesben Alan Arkintól. Sz. Á./
A zord időjárás miatt törlik a felszállásokat, Gilles Jacobot Dósai visszaviszi a városba, s hogy a vendég ne unatkozzon, felajánlja, hogy addig is nézzen filmeket.
Elsőként A tanút vetítik le, amelyet a cannes-i igazgató azonnal meghív a fesztiválra.
A magyarok ledermednek. Bacsó Péter azonban találkozót kér Aczél Györgytől, ahol – legalábbis utólagos állítása szerint - szó szerint ez hangzik el: „
Aczél elvtárs, maga annyiszor kibaszott már velem az életben, most az egyszer legyen nagylelkű. Meghívták a filmemet Cannes-ba, ez az én nagy esélyem. Csaknem tíz évig dobozban volt A tanú, engedje, hogy kimenjen.
Aczél azt feleli: „
Jó, hát menjen. Viszontlátásra.
/Említeni kell: Bacsó Péter a fényes szelek korszakában egyik legelkötelezettebb szószólója volt a kommunista rendszernek a Színművészeti Főiskolán és annak kollégiumában, olykor egy-egy, a kommunistáktól ódzkodó főiskolai társának életét is megkeserítve. Sz. Á./
A film, sok évvel elkészülte után nem kerülhet a versenyművek közé. Az Un certain regard szekcióban vetítik, majd hamarosan harmincöt külhoni országban is a filmszínházak műsorára kerül. Bacsó Pétert egy 2000-ben megjelent interjúban kérdezték meg:
Mi lett volna, ha A tanút már 1969-ben levetítik Cannes-ban?
A rendező azt felelte:
Ez szörnyű kérdés. Magamnak is feltettem már. Lehet, hogy egész életem, pályám másként alakul akkor. És Ferié is.
A kör bezárul
A Nemzeti Színházban Major Tamás 1962-es leváltását követően a kultúrpolitikus Meruk Vilmos kerül igazgatói pozícióba. Őt Both Béla váltja, aki 1964 és 1971 között tölti be a pozíciót. A repertoár kialakítása, a szereposztás tekintetében valójában az egymással szemben álló két főrendező, Major Tamás és Marton Endre akarata érvényesül, az aktuális erőviszonyoknak megfelelően.
1971-ben aztán Marton Endre kapja meg az igazgatói posztot.
.A kör bezárult
- mondja a társulatnak jelentőségteljesen az igazgatása kezdetén megtartott társulati ülésen.
Egyik első intézkedéseként emelvényt ácsoltat irodájába, arra helyezik fel igazgatói íróasztalát és székét.
Kállai Ferenc később – több állítását igazoló példát is említve – úgy összegzett: a direktor gyermekded lélek volt, a durcásabb fajtából. Rendezőként nem tűrte a vitákat, ragaszkodott a maga által helyesnek vélt megoldásokhoz. Ugyanakkor rendezéseinek stílusa több személyes sikert is hozott Kállai Ferenc számára.
Az igazgatóvá lett, gyermekded Marton Endre eleinte úgy bánik Kállai Ferenccel, mint atya a gyermekével. Szeretően, olykor kioktatóan. Aztán a színész irigyei által terjesztett pletykák hatására – azt mondták a direktornak, konkrétumokat nem említve, hogy Kállai Ferenc „nagyon csúnyán" beszél róla a háta mögött – már a köszönését sem fogadja.
Kállai Ferenc tudta, hogy a róla sutyorgó siserahad éppúgy része a színház világának, mint a zsinórpadlás vagy az ügyelőpult.
Azért megviseli az igazgató pálfordulása, de teszi tovább, amit megkíván a hivatása.
Ösztönein, képességein nem változtatnak külső körülmények. A gyötrő, lámpaláznál is szorongatóbb, félelemhez hasonlatos érzeten sem, ami a bemutatók előtt fogja el. Sikert ígérő premier előtt éppen úgy, mint kérdésesebb színrevitel esetében.
Miközben teljes odaadással próbál bármely darabot, úgy dolgozott korábban a legsematikusabb propagandaműben ráosztott karaktereken is.
Megesik persze, hogy a próbafolyamat egy-egy kifeszített helyzetében a hangját is felemeli, vagy akkor, amikor nem érzi egyes kollégákon a teljes odaadást. Olykor, ritkán, az öltözőjébe is visszavonul, aztán előjön. A maga kaliberű kollégái elfogadják felhorgadásait, ahogy megértik a bemutatók előtti szorongását is.
Szintjükön köztudott, hogy az állandó harmónia, a kedélyes nyugalom a középszer áldása vagy átka.
Fiatalabb korában Kállai Ferenc a félelem csillapítására is alkalmazott némi – még úgy is mértéket tartva – alkoholt, de Bárdos Artúr intelme után felhagy ezzel.
Görcsoldónak évtizedeken át elsősorban a Lukács Fürdő szolgáltatásait használja, ahol saját öltözője van, és
a személyzetet éppolyan kedvvel szórakoztatja el anekdotáival, szellemes életkommentárjaival, mint a medencék törzsközönségét.
A hatvanas években saját házba költözik feleségével a Gugger-hegyre, onnan csorog le az uszodába, illetve színészi működésének különböző színtereire.
Marton Endre igazgatásának utolsó szakaszában Kállai Ferenc gyakran gondol arra – például két hossz között a medencében–, hogy
ráférne egy jól átgondolt igazgatóváltás a mind hígabb előadásokat produkáló Nemzeti Színházra.
/Ugyanakkor erről sem beszél senkinek az igazgató háta mögött, évtizedekkel később tárja fel egykori gondolatait egy interjúban. Sz. Á./ Egy Major Tamáséknál elköltött vacsorán tudja meg, hogy hamarosan megtörténik az, amire titokban vágyik.
1978-ban a mind befolyásosabb kultúrpolitikus, Pozsgay Imre közbenjárására a harmincnégy éves Székely Gábor a szolnoki színház vezetői posztjáról kerül művészeti vezetőnek a Nemzeti Színházhoz, a harmincöt éves Zsámbéki Gábor pedig Kaposvárról érkezik főrendezőnek.
Ők lesznek a színház profiljának, működésének meghatározó alkotói, bár a rend kedvéért a hatvanas éveihez közeledő Nagy Péter irodalomtörténészt nevezik ki igazgatónak.
A két új vezető kiváló előadásokban, nagyszerű szerepekben ad lehetőséget Kállai Ferencnek. 1978-ban Székely Gábor rendezésében játssza el a címszerepet Georg Büchner Danton halála című művében, '79-ben Zsámbéki Gábor rendezi az Éjjeli menedékhelyben, amely darabban Luka szerepét alakítja. Ugyancsak abban az évben rendezi Zsámbéki Arnold Wesker A konyha című darabját, amelyben Kállai Ferenc Marango, a tulajdonos. Még abban az évben játssza el Jourdain szerepét Molière Az úrhatnám polgár című darabjában, ugyancsak Zsámbéki Gábor színrevitelében. 1980-ban Pandarust formálja meg William Shakespeare Troilus és Cressida című színművében, amelyet Székely Gábor rendez.
A következő évadban Kállai Ferenc felmond a Nemzeti Színházban.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
