A legendás színész zavaros nőügyei és különös halála

Ódry Árpád portré, 2022
Ódry Árpád A férfi szerepében Henri-René Lenormand Don Juan estéje című drámájában, 1930-ban
Vágólapra másolva!
A Nyugat kritikusa, Schöpflin Aladár 1930-ban így jellemezte: „Színésztehetségekben elég gazdag korunkban Ódry magában álló, csaknem egyetlen jelenség, egy nálunk ritka színésztípus legkiválóbb megvalósulása. A par excellence intellektus színész. Megérző ösztönei tiszták és érintetlenek, de ő nem bízza magát rájuk, a tudat szigorú fegyelme alatt tartja őket. A mi színészeink túlnyomó többsége ennek fordítottját csinálja, az ösztönre támaszkodik, és az ész tudatos fegyelme csak homályosan ellenőrzi munkájukat. A nyers ösztönnek ez az uralma majd minden színészünknél egyenetlenségre vezet; ritka nálunk a logikusan átgondolt és formailag pontosan felépített alakítás." Ódry Árpád a 20–30-as évek legendásan nagy színészegyénisége volt, Shakespeare, Ibsen, Shaw és más színpadi szerzők hőseinek megszemélyesítője. Emellett a modern versmondás megteremtője, egyik első nagy művésze a modern színpadi beszédnek. Akadémiai tanárként, igazgatóként pedig komoly hatású színészpedagógus, aki értékelte a jó irányú progressziót, miközben többször is hitet tett a nemzeti tradíciók mellett.
Vágólapra másolva!

A háborúról tűnődve

Felgyógyulása után Ódry Árpád 1914. április 24-én lép újra színpadra Népoty A kicsinyek című darabjában Burdan Richard szerepében. A könnyű súlyú darab később kap színháztörténeti jelentőséget:

ebben látható először a Nemzeti színpadán a Színiakadémia végzőseként Bajor Gizi Villaret Fannyt alakítva.

(A színlapon még Bayer Gizella néven feltüntetve. Sz. Á.) Bajor már ezzel a szerepével megalapozza későbbi pályafutását, annak ellenére, hogy első színre lépése idején más fontos események is lekötik a közönség figyelmét.

A bemutató után három hónappal kirobban az első világháború, mely eszkalációnak már A kicsinyek színre kerülése idején is vannak bizonyos jelei.

Ódry Árpád a maga részéről egy katonai szolgálatot teljesítő barátjához írt levelében fogalmazza meg a világégés kapcsán felvetődő gondolatait.

Nincs ködös homály

Ódry Árpád az első világháború évei alatt tizenkilenc szerepet játszik el.
Többségüket könnyedebb darabokban, de 1916-ban megformálja a Bánk bán Biberachját is. 1918 első felében pedig Szomory Dezső II. József császár színművének címszerepét. Utóbbiról írja egy kritikus:

1917-ben játssza el Rosmert, 1918-ban Rank doktort. Az Ibsen-darabokban mutatott alakításai kapcsán egy recenzens kiemeli:

Mindemellett gyakran hasonlítják a vele egy időben indult, hasonlóan hiteles alakításokat nyújtó Pethes Imréhez. Miközben sok közöttük a különbség. Mint egyik életrajzírója, Csillag Ilona megfogalmazta:

Ezzel együtt, amikor Ódry Árpád még 1915-ben a Magyar Színház vendégeként Lyon rabbi szerepében ótestamentumi imákat mormol Bródy Sándor Lyon Leájában, a közönség és a szakma egyaránt a tökéletes alakváltás csodájáról beszél – még úgy is, hogy közben lángokban áll a világ.

Ódry Árpád mint Ádám-Fáraó Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményében, 1920-ban Forrás: Digitális Képarchívum

Apa levele

Ódry Árpád 1917-ben átveszi a FÉSZEK Művészklub igazgatását.
1920-ban megválasztják alelnöknek a Budapesti Színészek Szövetségénél. Édesapja levélben gratulál:

Ódry Lehel a továbbiakban kifejti fiának, hogy ne legyen kisebb célja, mint

Levelében a minap még rajongott operaénekes apa arra is utal: nem is volt oly rég, amikor a színművészt a nemzet napszámosának tartották, és művészetét alig honorálták.

Ódry Árpád egész életében támogatja majd felmenőit, családja minden tagját.

Ami a fent említett kinevezések, 1917 és 1920 között történt, arról alighanem hamis képet festenek a szocializmus idején született Ódry-biográfiák. Azok alapján úgy tűnhet, hogy Ódry Árpád rokonszenvezett a Tanácsköztársasággal. Annyi tény, hogy a proletárdiktatúra idején tagja lett a Színésznevelési Direktóriumnak, amelyben

Hevesi Sándorral együtt dolgoztak a színészképzés reformtervezetén, amelyből még az évtizedekkel később létrehozott Színház- és Filmművészeti Főiskola főbb körvonalai is elősejlenek.

Ám vannak dokumentumok, amelyek alapján megkérdőjelezhető, hogy vajon önkéntesen lett-e Ódry Árpád a kommunista diktatúra idején a direktórium tagja.

Mélységes felháborodás

1919 tavaszán csönget be Ódry Árpád otthonába a színészet felé igyekvő Ascher Oszkár mérnökhallgató. Korábban is találkoztak egy alkalommal, amikor Ódry puszta szívességből meghallgatta Aschert az akadémiai felvételije előtt, s azt tanácsolta: válassza a bizonytalan színészet helyett a mérnöki hivatás mellett is folytatható előadóművészi pályát. Ascher mégis jelentkezett az Akadémiára, ám sikertelenül.
Második találkozásukkor megkéri Ódry Árpádot: fogadja el magántanítványának. Ódry igent mond.

– írja majd Ascher Oszkár 1964-ben megjelent Minden versek titkai című önéletírásában.

Aschert azonban hamarosan lázba hozzák a kommün történései.

Balogh Géza a Critikai Lapokban megjelent írásában beszéli el a dolog következményeit.


Ascher Oszkárra hivatkozva írja Csillag Ilona az 1982-ben megjelent Ódry-biográfiában, a szocializmus szellemének megfelelően:

A beszédművész

A pódiumműfajhoz, versmondáshoz is vonzódó Ascher Oszkár nem csak Ódry Árpád színészi rangja miatt választotta tanítómesterének a Nemzeti Színház művészét. Fentebb már esett szó arról, hogy Ódry volt az első színművészek egyike, aki pódiumról tolmácsolta a Nyugat szerzőinek műveit.

Egyes szakmai értekezések szerint lényegében Ódry Árpád érdeme, hogy a versmondás az 1920-as évektől önálló előadói műfajjá „népszerűsödött".

1917 és 1920 között rendszeres fellépője a Nyugat matinéinak, illetve a Zeneakadémián megtartott előadóesteknek. Még a legkiválóbb versmondók közül is kiemelkedett különlegesen pontos, cizellált versértelmezéseivel, amelyek a vers előadása során a hangsúlyokban, hangmagasságokban, hangerőben, érzelmi effektekben jelentek meg – és érzelmileg, intellektuálisan is könnyen dekódolhatók voltak a hallgatóság számára.
Kárpáti Aurél írja, hogy Ódry Árpád éppen a dadogása leküzdésére tett erőfeszítések közben alakította ki azt a hétköznapinál némileg tempósabb színpadi beszédstílust, amely ugyanakkor a magyar nyelv természetes ritmusából indult ki, és tökéletesen illeszkedett benne a dallamvezetés, az érzelmi aláfestés, a pontos értelmezés. Korabeli dokumentumok alapján annyi bizonyos:

Ódry megszólaltatásában ez a stílus egyforma szépséggel érvényesült színpadon és pódiumon.

Mindemellett az is igaz: egykori lemezfelvételei a „hétköznapi" fülek számára már nem hatnak korszerűnek. Vannak azonban, akik a későbbi korszakokban is megérezték előadóművészi stílusának esszenciáját.

A mai napig sem korszerűtlen Latinovits Zoltán írásaiban szögezte le: egyértelműen Ódry Árpád örökösének tekinti magát.

Ódry Árpád (balra) mint XIV. Lajos és Pethes Imre mint Moliére Pekár Gyula Moliére a királynál című ünnepi játékában, 1922-ben Forrás: Digitális Képarchívum

Csoda a négyzeten

Ódry Árpád első nemzeti színházi korszakának végét a színháztörténet 1920–1921-re datálja. Ezekben az években játszik el három olyan szerepet – akkoriban éppen Ambrus Zoltán igazgatja a színházat –, amelyek még magasabbra emelik színészi ázsióját, s egyes szakírók szerint elindítják a majdani nagy Shakespeare-alakok megformálása felé.
1920-ban előbb a Tragédia Ádám-alakítása okoz revelációt, amikor is – a konvencióktól eltérően – nem a karakter líraiságát hangsúlyozza, hanem férfias cselekvőkészségét és tudásvágyát.

Egy kemény pasast formál.

Ebben az évben játssza el a Vihar Prosperóját is. Kritikák alapján Ódry Prosperója a színész „alakmása" lett:

A harmadik különleges alakításra a következő évben, 1921-ben kerül sor. Annak közvetett előzményei egy évtizeddel korábbra nyúlnak vissza.
Ódry Árpád 1910-ben Hevesi Sándorral utazgatott Angliában. Londonban felkeresték a Shaw házaspárt, s alig kezdtek beszélgetni, amikor G. B. Shaw Ódryra nézve közbevetette:

Aztán tovább csevegtek.
A találkozás után Hevesi elmagyarázta értetlenkedő barátjának, hogy G. B Shaw leírása Tanner Johnról tökéletesen illik Ódryra. A szállodában együtt olvassák el a Shaw darabjának Tanner-portréját:

Hevesi állítja: mindez ráillik Ódryra, a sörény kivételével, amit adott esetben egy jó londoni paróka pótolhat.

1921-ben esik meg a Prospero-alakításhoz hasonló újabb csoda: Ódry a Tanner John házasságában Tanner Johnná változott. Ez a szerep is alakmás volt. Ódry neve Tanner Johnéval is összeforrt. Csoda a négyzeten.

Egyrészt ő volt a közönség szemében a bölcs, lehiggadt Prospero, másrészt az örökösen fortyogó, izgága, szeleburdi Tanner John.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!