A nagy színésznő, akit a kommunizmus idején sokszor megaláztak, mégis itthon maradt

Gyöngyössy Katalin
Budapest, 2019. július 4. Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Gyöngyössy Katalin Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész Budapesten a Városligetben 2019. július 4-én. MTI/Czimbal Gyula
Vágólapra másolva!
Szakmai indulásakor, filmszerepei okán külföldön is jegyzett művész volt. Ám több mint öt évtizedes színészi pályáját jórészt vidéken töltötte. 1963-tól a Szolnoki Szigligeti Színház, 1969-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1970-től a József Attila Színház, 1972-től ismét a Miskolci, 1979-től a Pécsi Nemzeti Színház, majd 1981-től 2014-ig a Győri Nemzeti Színház (1992-ig Kisfaludy Színház) társulatának tagja volt. Az utóbbi időben szabadúszó. 2019-ben elnyerte a Kossuth-díjat. Mostanában a fővárosi közönség is találkozhat vele a budapesti Nemzeti Színház Macskajáték című előadásában, Giza szerepében, Udvaros Dorottya partnereként. Sztankay Ádám még a télen beszélgetett a nagy színésznővel, Gyöngyössy Katalinnal.
Vágólapra másolva!

Édesapja támogatta a színészi terveit?

Nagyon ellene volt, úgyhogy titokban készültem. Csak a harmadik felvételi forduló után mondtam el neki, hogy mibe fogtam. Az már más helyzet volt, az egész család együtt izgulta végig a másnapi eredményhirdetésig hátralévő időt. Este mindnyájan moziba mentünk, megnéztük a Dzsungel könyvét, azt a filmet láttam először, még kislánykoromban.

Gyöngyössy Katalin diplomája átvételekor, háttérben a tanára Ádám Ottó Fotó: Hirling Bálint - Origo

Gellért Endre vette fel, Ádám Ottó osztályába került. Mestere állítólag sosem adott önnek jelest, hogy el ne bízza magát. Jól bírta?

Hallgatóztunk a vizsgák után, amikor a tanárok megbeszélést tartottak. Így tudtam, hogy pedagógia van a dologban. Egyébként soha senki sem kapott nála jelest. Másfelől Ádám Ottó mindig kiállt értem, amikor egyes tanárok támadtak.

Miért támadták?

Ki tudja? Különös világ volt. Korábban én tanultam egyedül zeneelméletet az osztályból, de a tárgy tanárnője műveletlennek nevezett, és nem akart jelest adni. Ő volt az egyik a két nő közül, akik a második forduló után politikai meghallgatást – inkább kihallgatást - tartottak egyeseknek, köztük nekem is. Én voltam az egyetlen lány, akit a szakmailag bármely körülmények között megkérdőjelezhetetlen Gellért Endre továbbengedett, így a politikai maghallgatáson tőlem csak annyit mertek kérdezni: „Ugye nehéz apukádnak négy gyereket eltartani?" Mondtam, hogy nehéz. A harmadik forduló előtt volt Gellért Endrének az első, sikertelen öngyilkossági kísérlete. A harmadik fordulón Ádám Ottó elnökölt. Amikor említett tanárnő már a tanév során műveletlennek nevezett, Ádám Ottó említette neki: lehet, hogy ő műveletlennek lát, mégis én vagyok az egyetlen az osztályból, a képes már hallgatóként színházban gondolkodni, és nagyon olvasott. A politikai gazdaságtan tanára viszont joggal buktatott meg, ám végig kellett ülnie a filozófiavizsgámat is, ahol ötöst kaptam.

Ránézésre naiva alkat volt, de már a főiskolán drámai szerepeket kapott.

Az elsőnél még zokogtam, amiért Ádám Ottó pont engem terhel ezzel. Az Ármány és szerelem Ladyjét bízta rám, akit az egész osztály utált. Könnyeim láttán Ádám Ottónak felszaladt a szemöldöke: „Katikám, hiszen maga sosem volt kislány!" Nem értettem, de aztán előjöttek a gyerekkori emlékeim. Amikor kilencévesen először kerültem vegyes iskolába falun, a fiúk egyszerűen megőrültek. Provokáltak, állandóan disznó módon beszéltek. Izgatta, irritálta őket az a piszkafalábú, sovány gyereklány, akiben alighanem megérezték a nőt. A főiskolán az első években nem nagyon vettek komolyan az osztálytársaim. „Jó, hát egy széplány." Cukkoltak is: „Gyöngyössy, beleesel a padlórésbe!" „Nem baj, fennakad" - utaltak rá, hogy karcsúságom mellett formás is voltam. Aztán egyszer csak jött egy táncvizsga, amely után azt mondta a mesterünk: azt a keveset, amennyit ő nekünk ennyi idő alatt átadhatott, egyedül én tudtam valamelyest művészetté változtatni. Ettől mindenki ledöbbent.

Gyöngyössy Katalin Fotó: Hirling Bálint - Origo

Azt is mesélte egyszer: osztálytársai budai úrilánynak „csúfolták".

Ennek kapcsán is volt részük meglepetésben, amikor elsőéves színésznövendékekként nyári gyakorlatra kellett mennünk. Pécsi Ildivel nagy vehemenciával kacsoltuk a szőlőt, a fa körül fellazítottuk a földet, hogy beszívhassa a vizet. A társaink többsége jobbra-balra dőlt, szenvedtek a hőségtől, féltették magukat a napszúrástól, mi meg Ildivel ketten az egész társaság normáját pik-pakk teljesítettük.

Várkonyi Zoltán is dolgozott önnel a főiskolán.

Harmadévesek voltunk, amikor megrendezte osztályunkkal vizsgadarabnak Sartre A tisztességtudó utcalány című művét. Pedagógiai megfontolásból rám bízták a címszerepet. Akkor is elsírtam magam. Várkonyi a próbák alatt felfigyelt rá, hogy igyekszem az előadás egészében gondolkodni, nem csak a konkrét figurában. Mondta is egyszer: „Látom, végül maga fog rendezni." Végül sikeres vizsga lett belőle.

Diplomázva Szolnokra szerződött. Hívták máshová is?

Ha jól emlékszem, Győrbe és Kecskemétre. Szolnokot részben egy Csehov előadás miatt választottam. Másrészt azért, mert olyan színészek volta a társulat tagjai, mint Mensáros László, Somogyvári Rudolf, Mádi-Szabó Gábor. Óriások voltak a szememben. Idővel megismertem a színház többi tagját is, mások mellett Győri Ilonát, Andaházy Marit, Fonyó Istvánt, sok nagyon tehetséges kollégát.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ott játszotta egyebek között Elizát a My Fair Ladyben, s még több főszerepet különböző műfajú előadásokban. Például Arthur Miller Bűnbeesés után című darabjában Maggie-t, aminek gondolom része volt abban, hogy beugrott a Nemzetiben futó előadásba is. Hat év után egy évadra Miskolcra szerződött, majd egy évad után – miközben beugróként jelen volt a Nemzeti Színházban is – a fővárosi József Attila Színházhoz „igazolt". Majd két év fővárosi lét után visszaszerződött Miskolcra, onnan Pécsre ment, majd évtizedeken át a győri színház társulatát erősítette, amely teátrumban elnyerte az Örökös Tag címet is. A József Attila miért nem lett alapja a hosszabb távú fővárosi pályafutásnak?

A színház főrendezője, Berényi Gábor miatt. Azt mondta, hogy csak ugródeszkának tekintem a József Attila Színházat. Nem tekintettem annak, visszamentem inkább vidékre. Szakmai választásaimban az volt a meghatározó: hová hívnak, és milyen szerepeket ajánlanak? Győrben töltöttem a legtöbb időt a pályafutásom alatt, sokáig az volt az első számú otthonom. Hívtak mindenhonnan, de nem hagytam el Győrt, mert mindig megvoltak a feladataim, évente két főszerepet alakítottam. Szeretek vidéken játszani, ahol jobban szétválasztódik a munka és a magánélet. Egyébként Várkonyi Zoltán mondta egyszer: a színész értékét az adja meg, ha van olyan színház, ahol fontos.

A Kádár-kor egészéről ugyanakkor segített képet kapni az 1967-ben készült, Nyár a hegyen című film utóélete is. Ha nem tévedek.

Megéltem néhány tanulságos helyzetek a film kapcsán.

Az elején kezdve: miként kapta meg Bacsó Péter filmjében Mari szerepét?

Fábri Zoltán hívott ki a filmgyárba egy tervezett filmjének próbafelvételére. Bacsó Péter volt a dramaturgja, aki végignézte a próbafelvételt, és mint utólag elmondta, akkor nézett ki magának a saját filmjének főszerepére. Fábryé arról szólt volna, hogy az 1956-os események után néhány évvel valaki hazatér, hogy megtalálja hátrahagyott gyermekét. 1967-ben ez a történet végül nem készülhetett el. Bacsóé azonban igen, pedig az sem volt akkoriban hétköznapi mese.

Amennyiben?

Az alapszituáció szerint egy fiatal festő és barátai, Szabó doktor és Mari, a szociológus-tanárnő művésztelepet szeretnének létrehozni egy badacsonyi kőbánya területén, amelyen még állnak az egykori internáló tábor barakkjai. A terepszemle alatt Mari egyik tanítványa meghívja a társaságot egy vitorlás kirándulásra, ahol kiderül, hogy a fiatal lány apja volt egykor a tábor parancsnoka, Szabó doktor pedig a foglya. Szabó doktort Mensáros László játszotta, az általam alakított tanárnő tanítványát Vérhegyi Teréz, apját a volt táborparancsnokot Tomanek Nándor, a festőt pedig az egyébként is képzőművész Pecsenke József.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

A bemutató sikert hozott, majd nem várt meglepetéseket.

A Nyár a hegyen operatőre, Zsombolyai János kapta a legjobb operatőr díját az itthoni Filmszemlén, majd a film, 1968-ban két díjat kapott a San Sebastian -i fesztiválon, aztán meghívták a díjnyertes filmek fesztiváljára Acapulcóba, ahonnan elhoztuk a fődíjat. Mensáros Laci pedig megkapta a legjobb férfi alakítás díját is. Bacsó utóbb állította, hogy az én nevem is szóba került a díjazottak között, de a legjobb női főszereplő végül a Bonnie és Clyde Bonnie-ja, Faye Dunaway lett. Ugyanakkor tőlem is interjúk sorát kérték, amelyben elmondtam, hogy színpadon is fellépek – filmszínészek között ez akkoriban is ritkaság volt –, említettem a Bűnbeesés után Maggie-ét, valamint a My Fair Lady Elizáját. Az acapulcói eseményen részt vett a Rio De Janero-i dalfesztivál elnöke is, aki az interjúim alapján felkért zsűritagnak a következő riói fesztivál zsűrijébe. Ismerve az akkori körülményeket nem volt számomra meglepetés, hogy a hazai illetékesek nem akartak kiengedni. Gyakorta előfordult, hogy például honi építészek megnyertek egy külhoni pályázatot, majd a párt bürokratái azt mondták a meghívónak, hogy az illető nem ér rá, ezért mást küldenek helyette. Esetemben az volt a meglepetés, hogy a riói elnök Magyarországra jött, és kijelentette: ragaszkodik a személyemhez. Súlyt adott az események, hogy Pelé volt a díszelnöke. Én Jule Styne-re, a Funny Girl zeneszerzőjére emlékszem még, aki nagyon édes ember volt. A nőket rajtam kívül Carmen Sevilla, spanyol énekesnő képviselte a zsűriben.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!