Sok ember elvesztette a tartását, mert engedett a körülményeknek

Budapest, 2013. április 23. Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Mécs Károly színművész a Magyar Állami Operaház lépcsőjén 2013. április 23-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Mécs Károly a nemzet művésze, Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész - és augusztus 20-án a Kossuth-nagydíjat is átvehette. Fiatalon többféle hivatáson is elgondolkozott, de egy iskolai színielőadáson felismerte: számára nincs izgalmasabb feladat, mint egy másik ember megformálása. Mécs Károly Origónak adott interjújában pályafutásának fontosabb állomásai mellett élete egyéb eseményeit is felidézi. Ahogy arról is beszél: hit nélkül bármely társadalom széteshet, ugyanakkor természetes, hogy a generációk különböznek egymástól – amíg a változásokhoz nem az újkori liberalizmus téves olvasatai adják az alapot.

Rózsahegyi Kálmán stúdiuma sokat adott önnek?

Nem csak nekem. Akik akkoriban oda jártak, hetven százalékban a pályára kerültek. Például Görbe János, Szuhay Balázs, Hofi Géza, Rátonyi Róbert, Zana József, Mezei Mária, Komlós Juci, Váradi Hédi. Mára azonban a kilencvennégyéves Baranyi László maradt ezen a földi színtéren rajtam kívül.

Hogy zajlott az oktatás?

Az iskola Rózsahegyi Kálmán saját magánházában működött a Tartsay Vilmos utcában – felesége, Drági asszony, születési nevén Hevesi Angéla szervezésében. Akkoriban, amikor már mindent államosítottak, alighanem kizárólag Rózsahegyi Kálmán tekintélyének, népszerűségének köszönhetően maradhatott fenn. Már elég idős volt, ritkán jött be az órákra, akkor leült a foteljébe, és megosztotta velünk mindazt a tudást, amiért érdemes volt odajárni. Egyébként volt ott egy tanársegéd, aki tanította az alapdolgokat, illetve gyakran voltunk egymás produkcióinak értékelői.

Volt vizsga is?

Az év végi rendezvényt koncertnek nevezték, amelyen mindenki fellépett. Én magam fizettem a tandíjat, de voltak, akiket a szülei finanszíroztak. Amely szülő többet tudott áldozni, annak a gyermeke kicsit többet lépett fel.

Okozott feszültséget a helyzet?

Nem volt ebből konfliktus, bár adódtak különös helyzetek.

Például?

Az egyik koncerten Sztankay Pista alakította Hamletet a mű egy jelenetében. Állt ott a puladerben, vagyis abban a klasszikus hamleti bugyogóban, s mint egy transzba esve mondta a Lenni vagy nem lenni kezdetű monológot, melynek lezárása ezzel a mondattal indul: „A szép Ophelia jő." Ekkor belépett a szerepre kiválasztott növendékleány, tehetősebb szülők gyermeke. Kedves teremtés, de küllemében sem a pályára való. „A szép Ophélia jő." Érkezésére kezdett burjánzani a kacagás a nézőtéren. Édesapja, Pista becsületére legyen mondva, hogy képes volt befejezni a monológot: "Szép hölgy, imádba legyenek foglalva minden bűneim."

Mécs Károly (b) Ambrus, Újvári Zoltán (j) Büllents szerepét próbálja Tamási Áron Vitéz lélek című darabjának olvasópróbáján a Nemzeti Színházban 2013-ban Forrás: MTI/Kallos Bea

A főiskolán édesapámnak a polgári kultúrájú, színészpedagógusnak is kiváló Pártos Géza jutott osztályvezetőnek. Ön azonban – miközben habitusához ugyancsak jobban illett volna Pártos Géza világa – a vonalas, kommunista káder Simon Zsuzsa osztályába került. Nem érezte igazságtalannak a helyzetet?

Nem sok közöm volt Simon Zsuzsához. Már másodév közepén Várkonyi Zoltán keze alá kerültem, aki azokban az években a Nemzeti Színházban rendezett és játszott. Kellett neki egy növendék a forradalmár egyetemista Joó Laci szerepére Darvas József Kormos ég című darabjába. Miután megszavaltatta az évfolyamot, engem választott a feladatra. A nemzeti színházi lehetőség egyben főiskola melletti stúdiumot jelentett. Várkonyi mellett a kor legnagyobb színészeitől, többek között Básti Lajostól, Somogyi Erzsitől, Bessenyeitől tanulhattam a szakmát, hivatástudatot. Ott értettem meg és szívtam magamba a legnemesebb színházi szellemiséget. A következő évben Eugene Marchbankset játszottam G.B. Shaw Candida című darabjában, a Nemzeti akkori kamarájában, a Katona József Színházban. Olyan színészek mellett, mint Olthy Magda, Major Tamás, Őze Lajos, Mányai Lajos, Zolnay Zsuzsa. Várkonyi rendezte, Fábri Zoltán volt a díszlettervező. Ugyanakkor a főiskola kapcsán említenem kell szeretett beszédtanárunkat, Gáti Józsefet, aki minden szeretete mellett kegyetlenül megkövetelte, hogy megtanuljunk beszélni. Simon Zsuzsa mindeközben nem nagyon volt jelen az életemben. Sokkal többet dolgoztam főiskolásként zenés tanárunkkal, Versényi Idával, hiszen mi alapvetően zenés osztály voltunk. Mindent csináltunk a Porgy és Besstől a Faustig. Azt nagyon szerettem.

Végzős főiskolásként a Petőfi Színházban lépett fel, melyet akkoriban vett át Szinetár Miklós és Petrovics Emil. A színházat Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperájával nyitották. A második darab, az 1960 őszén bemutatott amerikai musical volt, Saidy-Harburg-Lane Szivárványvölgye, amelyet Marton Frigyes rendezett, és ön játszotta benne Woody szerepét. Ki kérte fel a szerepre?

Szinetár Miklósnak jutottam eszébe, a mozgékony tengerészfiú szerepére. Feleki Kamill alakította a két éve diplomázott Vetró Margit karakterének édesapját. Játszott a darabban Almási Éva is (Vetró szerepében), aki a következő évben került a főiskolára. Csodálatos teátrum lehetett volna az a zenés műhely, ha fennmarad. Ott mutatták be az első magyar musical tragedyt is, Hubay Miklós, Vas István és Ránki György Egy szerelem három éjszakája című művét. Szinetár rendezte, főbb szerepében olyan színészeket láthatott a közönség, mint Margitai Ági, Bodrogi Gyula, Sennyei Vera, Agárdy Gábor, Miklósy György és Horváth Tivadar. Legendás előadás volt az Üvegcipő is, Domján Edittel a főszerepben.

Ám aztán Szinetár Miklós 1962-ben elment főrendezőnek a Magyar Televízióhoz. Önt pedig, miután lediplomázott, Szendrő József szerződtette a Szegedi Nemzeti Színházhoz. Akkoriban még kötelező volt a vidéki pályakezdés?

Igen, örültem is, hogy egy újabb stúdiummal felérő, jó hírű vidéki színházhoz kerülök. Velem együtt szerződött oda az osztályunkból Pap Éva, Tiboldi Mária, illetve a párhuzamos osztályból Mészöly Juli. Akkoriban Szegeden játszott Kiss Ferenc is, akitől nagyon sokat tanultam. Nemrég adták ki az írásait és emlékeit könyvalakban, érdemes elolvasni. A szokásostól eltérő nézőpontból láttatja a magyar színjátszásnak azt a szakaszát, amelyik a huszadik század elejére esett. Különös kapcsolódások is kiderülnek belőle.

Például?

Kiss Ferenc egyik kedves növendéke Várkonyi Zoltán volt, aki egészen másként gondolkodott a világról, mint a mestere. Aki azonban mindent elkövetett, hogy Kiss Ferenc visszakerüljön a pályára, miután letöltötte börtönbüntetését.. Ezek a furcsa összefonódások is csak szebbé teszik a szakmánk lelkületét. Vannak közöttünk, akik egymásért is tudnak tenni, nem csak egymás ellen.

Kazimir Károly sokat tett önért? Szeged után, 1963-ban szerződött a Thália Színházhoz szerződött, s egészen 1996-ig maradt a társulatnál. Még azt követően is, hogy Kazimir nyugdíjba került, s a színház utóbb kétszer is nevet váltott.

Szegeden arra vártam, hogy majd megkeresnek a Nemzeti Színháztól, hiszen már főiskolásként kötődtem a teátrumhoz. Nem hívtak.

Mécs Károly és Feföldi Anikó színművészek a Magyar Rádió stúdiója, BÚÉK 1965! A Rádió szilveszteri műsorában Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Várkonyi már nem volt a társulatnál. Major Tamás pedig két éve kikerült a direktori posztból, de főrendezőként még dominált.

Beszéljünk arról, hogy Kazimir Károly, aki akkor a Thália Színház művészeti vezetője és főrendezője volt, valamint Keres Emil, a színház igazgatója lejöttek Szegedre, és megkérdezték: lenne-e kedvem hozzájuk szerződni? Volt kedvem. Akkor már a fővárosi lehetőség jelentette a szakmai fejlődés következő lépcsőfokát.

A Tháliában eltöltött évek száma is azt jelzi: nem döntött rosszul.

Eleinte afféle mindenese lettem a színháznak. Sok beugrásom volt, havi harminc-harmincöt előadásban játszottam. Nem mindig azokat a szerepeket, amelyeket szerettem volna. Azonban már fiatalon úgy gondoltam: nem az az érdekes, hogy én mit akarok eljátszani; fontosabb, hogy miként tudom megoldani azt, amit rám osztanak. Kazimir Károly 1971-ben lett igazgató, de művészeti vezetőként már korábban is ő állította össze a műsortervet. Amelybe belefért Iszaak Babel Alkonya, Fejes Endre Rozsdatemetője, Hochhuth A helytartója, Sartre Az Ördög és a Jóistenje. Akadtak szép lehetőségek is.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!