Akinek édesapja a színpadon halt meg kolerában, nevelőapja pedig éheztette, ha gyerekszínészként hibázott

Blaha Lujza saját bevallása szerint nem a maga személyisége vagy fantáziája szerint ábrázolta alakjait. Kisgyerekkorától figyelte a magyar parasztemberek archetípusait, beszédüket, gesztusaikat, lelki moccanásaikat. Kedvenc műfaja a népszínmű volt, amely műfajban rendszerint papírosfigurákat mozgattak magyar népi motívumokból összefércelt epizódsorokban a dicsőséges nagyjelenetig. Blaha Lujza nem csupán arra volt képes, hogy életet vigyen az életidegen karakterekbe, de játékával, színpadi jelenlétével a népszínmű egész műfaját más minőségbe emelte, hozzájárulva ahhoz, hogy a műfaj túlélje a kort, amelyben életre hívták. Mindemellett a színésznő civil személyiségét a dalai, a gödrös arca, huncut mosolya miatt a kortársai is hajlamosak voltak bevonni valami hamis, édeskés mázzal. Pedig életén végigtekintve jól látható, hogy a színésznőben nagyon sok erő, fegyelem, öntudat és végtelen hazaszeretet lakozott. Tudta, hogy mit akar, s amit akart, az mindig a magyar színpadművészetet szolgálta.

Más műfajokban bizonyít

Blaha Lujza 1901-ben szerepel a hivatalosan első magyar játékfilmként számon tartott A táncz című alkotásban.

A színésznő idegenkedik a filmezéstől, zavarja a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége.

Blaha Lujza szerepei Forrás: Wikimedia Commons/Vasárnapi Újság 1896/10

Legközelebb, és utoljára majd a Nagymama címszerepét játssza el kamera előtt 1916-ban. Maga írja a filmszereplés kapcsán:

Valaha nálunk úgy mondták: ez a jelenet tízperces, a felvonás egyórás, vagy, hogy a darab három óra hosszáig tart; most meg: tíz méter, száz méter, ezer méter! Hogy amit én játszom, azt méterszámra mérjék, mint a posztót, hát ezen én mindig mosolygok.

Blaha Lujza a Nemzeti Színház Örökös Tagjaként a következő évadban kénytelen elköszönni a Népszínháztól. Csepreghy Ferenc A sárga csikó című népszínművében lép fel utoljára.
A gazdaságilag megrendülő Népszínház vezetését néhány év múlva, 1904-ben Vidor Pál veszi át. Blaha Lujza minapi partnere nem tud megbirkózni az anyagi nehézségekkel, adósságokba keveredik, 1906-ban öngyilkos lesz. Az épületet a Nemzeti Színház veszi bérbe, arra az időre, amíg felújítják a Múzeum körúti eredeti játszóhelyét.

A felújításból végül bontás lesz, a Nemzeti Színház pedig ötvenhat évig működik majd az egykori Népszínház épületében.

Blaha Lujza a Nemzeti Színházban több prózaszerepet is eljátszik. Egyik első ilyen feladatát Gárdonyi Géza A bor című népdrámájában kapja, amely mű szándékosan szakít a népszínművek túlzott modorosságaival.

Blaha Lujza kiemelkedő alakítást nyújt. Közönség- és kritikai siker Csiky Gergely Nagymama című művének címszerepe is 1908-ban.

De a köztudatban Blaha Lujza még akkoriban is a „népszínművek királynéja". Móricz Zsigmond maga is meglepődik, hogy Blaha Lujza milyen hiteles a pattogós, házsártos bíróné szerepében, az író első színdarabjában, az 1909-ben színre kerülő Sári bíróban.

Blaha Lujza tér

A Sári bíró bemutatásának évében hal meg Blaha Lujza férje, báró Splényi Ödön. Blaha Lujza bejelenti: végleg visszavonul, maradék idejét gyermekeivel, unokáival kívánja tölteni. Aztán 1912-ben közkívánatra mégiscsak játszik A piros bugyellárisban, valamint a Rang és mód című darabban. Június 13-án pedig Bécsben vendégszerepel az egykori veje, Beöthy László igazgatta Magyar Színház társulatával, a Nagymama címszerepében.

Az első világháború alatt is eljátssza néhányszor a Nagymamát. Közkívánatra.

Az idős művésznő azonban leginkább a Magyar Színházba jár, nézőként. Ugyanis a teátrum egyik tagja az unokája, Blaha Gitta. (Leánya, Sári is tagja volt a színháznak, de az elmaradó sikerek miatt lemondott a színészi pályáról. Gitta sem alkotott maradandót. Sz.Á.)

Blaha Lujza 1918-ban lép utoljára színpadra teljes színműben.

Képünkön a hírneves, ünnepelt színésznő idősebb korában készült portréján látható Forrás: MTI/Pelbárt János

Négy év kihagyás után eljátssza Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjának főszerepét, amely darabot éppen az ő visszavonulása miatt kellett levenni a műsorról négy évvel korábban.

1920. március 20-án a székesfővárosi Közmunkák Tanácsa a Népszínház előtti teret - amelyben akkor már a Nemzeti Színház működik - Blaha Lujza térnek nevezi el.

Blaha Lujza nevét kapja meg az 1920. október 21-én megnyíló újpesti színház is. 1920. szeptember 8-án országos rendezvényeken ünneplik meg Blaha Lujza 70. születésnapját. 1921. október 8-án az addig Revü Színház néven üzemelő teátrum is felveszi a Blaha Lujza Színház nevet, amely alkalommal néhány dal erejéig Blaha Lujza is színpadra áll.
1923 márciusában az Országos Színészegyesület örökös dísztagjává választja, egyben leleplezik a Blaha Lujza arcképét ábrázoló olajfestményt is.

Ugyanezen év szeptember 9-én évi nyugdíját a székesfőváros tanácsa egymillió-kétszázezer koronára emeli fel.

Receptjei

Blaha Lujza írja naplójában:

Én nem tudok hangosan mulatni. Amikor nagy társaság üli körül asztalomat, éppen olyan csöndes vagyok, mint amikor csak a családommal vagyok. Csöndesen pityizálok (iszogatok. Sz.Á) és beszélgetek, vagy hallgatom, amit nekem beszélnek.

Másutt arról ír:

Vannak bizonyos kérdések, amelyekkel a hírlapok a művésznőkhöz olykor-olykor fordulnak véleményüket kikérendő egy s másról, mint például: mi a véleménye a búrokról, esetleg az orosz-japán háborúról, a politikai helyzetről, a képviselőválasztások eredményéről, s több hasonló, hivatásukba nem tartozó események felől. (...) Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a hírlapíró urak vagy nem vesznek bennünket komolyan, vagy nevetségessé akarnak tenni, és jót mulatnak a mi badar (bocsánat, tisztelet a kivételnek) feleleteinken, oly tárgyról, amelyhez nem értünk. Nekünk is kérdéseket kellene hozzájuk intézni. Például, mit érez N.N.úr, mikor a magas C-t akarná kivágni (persze, ha tudná) vagy melyik a legáltalánosabban használt varrótű? És miért az?

Blaha Lujza, a nemzet csalogánya – hasonlóan, mint pálya- és kortársa, a nemzet nagyasszonya, Jászai Mari - hat elemit végzett.

Blaha Lujza és Újházi Ede Forrás: Wikimedia Commons

Ahogy Jászai Marit, úgy őt is körbezsongták a kor társadalmának legelőkelőbb tagjai, Apponyi Albert gróf éppen úgy személyes ismerőse volt, mint gróf Zichy Jenő, ahogy együtt teázott a Tisza családdal, amikor Tisza Kálmán a Magyar Királyság miniszterelnöke volt.
A közvélekedés tisztességes asszonynak tartotta, aki a háztartásból is kivette a részét, leginkább a konyhában. Szakácskönyvek tették közzé bélszínszeletjének, füstölt húsos lencsefőzelékének, szegedi paprikásának, kapros-túrós lepényének receptjét. Halászléját Munkácsy Mihály dicsérte, amikor ebéddel vendégelte meg a festőművészt. Blaháné lekvárjainak titka után Erzsébet királyné is érdeklődött.

Blaha Lujza a mélyszegénységből induló Jászai Maritól eltérően nem törekedett rá, hogy akadémiai szintű műveltségre tegyen szert.

Jó ízlése volt, értékelte a tehetséget mindenben, de nem minősítette cikkekben, értekezésekben a világot, mint Jászai.

Mindamellett Blaha Lujza bizonyos tettei felértek egy-egy publicisztikával.

Naplója azonban - amely híján van a szenzációknak, bár sokat kiad a színésznő habitusából – csak a Polgár című újság szerkesztőinek unszolására jelenik meg először folytatásokban a kilencszáztízes években.

Int párat a bandának

A napló – Életem naplója címmel – a Lap- és Könyvkiadó gondozásában kerül majd könyv alakban is kiadásra 1920-ban. Jókai Mór ír hozzá előszót, Blaha Lujza pedig néhány év szünet után kiegészíti az addigiakat egy 1920 karácsonyán keltezett bejegyzéssel. Azt írja egyebek között

Szomorú karácsonya ez minden magyar szívnek, sóhajunk száll Várad felé, könnyes szemmel gondolunk Aradra, Kassára, Pozsonyra, ahol vasbéklyóban van most a magyar dal, és vajon megérem-e én azt az időt, amikor megint vidáman hangzik a „ritka árpa, ritka rozs", és megvigasztalja a szíveket a Lavotta kesergője...Szomorú évek teltek el azóta, hogy utoljára írtam e könyvecskébe. Háború, őszi forradalom, vörös uralom... Én bezárkóztam szobámba, és ott sírtam, ahol senki sem látott. (...)Amikor pedig megjött a felszabadulás, amikor bevonult büszkén és önérzetesen a nemzeti hadsereg, széles jókedvem támadt, és nótába kezdtem.( ...) Aztán felkerestek megint az emberek, és nagy vala szívemnek gyönyörűsége. Olyan ünnepséget rendeztek a születésem napjára, hogy álmodni sem mertem volna soha. A sok gratuláció, a sok virág, levél, köszöntő és egyéb könnyekre fakasztott, amikor pedig egy szép őszi reggelen a Népszínház falán megpillantottam az utcajelzőtáblát, hogy: „Blaha Lujza tér", hát úgy megdobbant a szívem, és úgy kalapált, hogy azt hittem, no, most mindjárt kiugrik a helyéről. Hogy ezt megérhettem! És ha még megérhetném, hogy egyszer csak, egyetlenegyszer is odaállhatnék a nagyváradi, az aradi, a kassai, a pozsonyi és a temesvári közönség elé, és elénekelhetném nekik, hogy: „Magasan repül a daru, szépen szól...." vagy azt, hogy:"Fekete szem éjszakája..hát a világ legboldogabb teremtése én volnék!

Blaha Lujza 1922-ben részt vesz a Népszínház alapításának ötvenedik évfordulójára rendezett ünnepségen, amelyen egykori szereplőtársai köszöntik. Legutolsó színrelépése 1923-ban esik a Városi Színházban a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de csak pár mondatot mond, nem énekel.
Élete utolsó éveiben nem mozdul ki otthonról. Lakása a Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán álló, az építtető mágnásról elnevezett Szelényi-házban van, kilátással a Blaha Lujza térre.

A bezárkózott színésznő szellemileg lassan leépül, utólagos diagnózisok szerint Alzheimer-kór támadhatta meg.

Nővére és Manci nevű unokája gondozza. Hetvenötödik születésnapján szerenádot ad a tiszteletére kedvenc cigányzenekara, a családtagjai az ablakhoz segítik,

int párat a bandának, visszavonul.

Nem sokkal később tüdőgyulladást kap, amiből még felépül, de az ágyból nem tud többé kikelni.

Blaha Lujza búcsúztatása

A Nemzeti Színház közleményben tájékoztat a 76 éves Blaha Lujza haláláról:

A Nemzeti Színház igazgatósága és személyzete nagy megilletődöttséggel és szomorúsággal jelenti, hogy özv. miháldi báró Splényi Ödönné Blaha Lujza, a Nemzeti Színház örökös tagja, a koronás érdemkereszt, stb. tulajdonosa, ez év január 18-án délelőtt hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után csendesen elhunyt. Több mint öt évtizeden keresztül szolgálta a magyar színjátszást páratlan lelkesedéssel, odaadó szeretettel és a legszebb művészi eredményekkel. Temetése a Nemzeti Színház előcsarnokából lesz 1926. január 20-án, szerdán, délután 3 órakor, és a megboldogult földi maradványait a Köztemető úti temetőben, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen helyezzük örök nyugalomra.

Blaha Lujza síremléke Fiumei úti sírkert északi árkádsorának végénél Forrás: MTI/Róka László

Blaha Lujza végső búcsúztatására százezres tömeg gyűlt össze. Külön csoportok érkeztek Erdélyből, a Délvidékről, Szabadkáról és a felvidéki városokból. A ravatalnál kétszáz fős cigányzenekar búcsúztatta.
Jelen volt Horthy kormányzó megbízottja, Kárpáthy Kamilló. Beszédet mondott gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter, dr. Sipőcz Jenő, Budapest főpolgármestere, Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, Szirmai Imre, Ilovszky János, Beöthy László, Porzsolt Kálmán, Gál Gyula, Géczy István.
1926. február 28-án Rimaszombatban leleplezték Blaha Lujza szülőházán a színésznő emléktábláját.
A lapok nekrológjaiban visszatért egy közös gondolat: ami Kossuth Lajos a politikában, Liszt Ferenc a zenében, Munkácsy Mihály a festészetben, Arany János az irodalomban - az volt Blaha Lujza a színpadon.

A magyar néplélek művészi kifejezője.

Források:
Blaha Lujza: Életem naplója - Magyar Lap- és Könyvkiadó Részvénytársaság, Budapest, 1920.
Verő György: Blaha Lujza és a Népszínház - Franklin-Társulat, Budapest, 1926.
Szilágyi Rita: A színpad nagyasszonyai – Duna International Könyvkiadó Kft. Budapest 2012.