Jób Dániel direktornak képzi ki, közben eljátssza Liliomot
Néhány nappal később Benkő Gyula elsétál a Vígszínházhoz. Az épületet kupolája közepében találta telibe egy bomba. Búcsúzik a romoktól. Major Tamáshoz készül, szerződni.
Egyszer csak azt hallja:
Kis Benkő!
Jób Dániel bukkan elő a falak csonkjai közül. Benkő Gyula ölelné, de Jób tartja a távolságot. Annyit kérdez:
Ugye hozzánk jössz?
Benkő Gyula azt feleli:
Hát persze!
A Víg társulata a Radius mozi Nagymező utcai épületében kezdi meg működését. Jób Dániel, aki Berzy Géza színművész otthonában vészelte át a vészkorszakot, hivatalosan is a színház élére áll. Roboz Imrével nyilasok végeztek.
Az 1945-46-os évad első bemutatója Gorkij Éjjeli menedékhelye. Benkő Gyula Aljósa epizódszerepét játssza a szűk moziteremben.
Következő premierjük: Molnár Ferenc A hattyú. Az előadásban néhány alkalommal a tizenhét éves Ruttkai Éva helyettesíti a hirtelen megbetegedett Tolnay Klárit.
Benkő Gyula a finom lelkű házitanítót, Ági Miklóst alakítja. Telt házakkal fut mindkét előadás. A szétlőtt Budapesten halottak százai oszlanak a romok között.
Az újrainduló színházak segítenek a túlélőknek – túlélni.
A Népszava A hattyúról megjelenő kritikája pedig a jövő viszonyait sejteti. Staud Géza azt írja:
abban bízott, hogy Jób Dánielék gúnydarabként tűzik műsorra Molnár művét, ám a polgári világot legitimáló propaganda előadás született.
Benkő Gyula az 1946-47-es évadban eljátssza Tuzenbach bárót Csehov Három nővérében.
Júniusban megszületik fia, Péter.
Az 1947-48-as évad nyitódarabjában, William Sayoran Így múlik el az életünk című művében az abszolút főszerepet, Joe karakterét formálja meg. Poétikus, egyben vagyonos fiatalembert, akinek egyetlen célja, hogy segítse az elesetteket. A Népszava ezt a produkciót kedveli. Benkőről azt írják:
Nemes szürkeséggel, tartózkodó, okos művészettel alakította szerepét.
Benkő Gyula színészi feladatai mellett 1945-től egyre több időt tölt Jób Dániel irodájában, aki úgy érzi:
az eszes, higgadt, alaptermészetétől fogva tisztességes vitéz Benkő Gyula segítségére lehet a színházvezetésben.
Eligazítja a színház gazdasági ügyeit illetően, megosztja Benkő Gyulával szervezési, műsorpolitikai elképzeléseit. Hamarosan maga kér olykor tanácsot eminens színészétől.
Benkő Gyula újabb főszerepeket is kap, köztük Molnár Ferenc Liliomát. A bemutató 1948. március 25-e egybeesik az üzemek államosításával.
A baloldali lapok a Liliom kapcsán kikérik maguknak a „hamis, élősdi polgári szemlélet hozsannázását."
Benkő alakítását sematikusnak bélyegzik.
A józanabb sajtó úgy ítéli: Benkő Gyula méltó utódja a szerepet korábban eljátszó Hegedűs Gyulának, Csortos Gyulának, ugyanakkor egyedi felfogásban alakítja Liliomot. Halász Péter a Reggel című lapban:
Hetyke jassz és ijedt kölyök, s girhes kivert kutya Benkő Lilioma. Van egy jelenete, amely felejthetetlen. A kulcsár kinyitja előtte a kaput, amely a tisztítótűzbe vezet. Fény játszik az arcán. Megborzad, visszariad, minden arcizma megrándul, iszony és gőg tépi, aztán kihúzza magát. Liliom a pokolban is Liliom, elindul a tűz felé.
Az igazgatói triumvirátus
1948. május 9-én rendkívüli társulati ülést hirdetnek, amelyen a Színész Szakszervezet képviselői leváltják Jób Dánielt a Vígszínház éléről. (Konkrétan: megvonják a bérleti jogát.)
A következő szezon végéig háromtagú bizottságot jelölnek a színház vezetésére: Somló István és Benkő Gyula színművészeket, valamint Rotherberger László kárpitost. A mesterembert szeptember 1-én Tolnay Klári színművész váltja le.
Somló István darabkeresésben erős. Elsősorban a délelőtti órákban. Délután szundít, este korán fekszik. Tolnay Klári a társulati tagok lelkét istápolja, miközben Darvas Ivánnal élik szerelmük leglobogóbb időszakát.
A színházat gyakorlatilag a Jób által kiképzett Benkő Gyula igazgatja.
A kassza üres, meg kell tölteni. A triumvirátus első bemutatói: francia vígjáték, majd francia dráma a francia ellenállásról, azt követi egy amerikai bohózat. Hiába a két derűt fakasztó mű közé betűzött antifasiszta darab,
az amerikai bohózat kiveri a biztosítékot a kommunistáknál.
(A közönség mindháromra vevő.) Lenkei Lajos a Magyar Dolgozók Pártja budapesti kulturális bizottságának vezetője – a Vígszínház egyik majdani direktora – pártfórumon dörög:
A polgári reakciós kultúra rohamra indult, és visszafoglalta a Vígszínházat. Itt az idő, hogy az ellentámadás meginduljon és a színházi kérdés véglegesen eldőljön.
Vélekedését a sajtó is közreadja. Benkő Gyula - mintegy válaszként – bemutatja Emanuel Robes algériai író Simon Bolivarról szóló vonalas történelmi drámáját, melyet a Szabad Nép rettegett kritikusa, Molnár Miklós fordított. A Bolivar oldalára átálló, s ezért kínhalált szenvedő spanyol tisztet maga Benkő Gyula játssza. Palotai Boris írja a Népszavában:
Benkő Gyula meggyőző erővel játszotta Monserrat-ot, akit nem lehet fájdalommal legyőzni, aki a szenvedésnél messzebb lát, oda, ahol az öntudatra ébredő milliók várják a harc elkezdését.
A méltatásból az is kiderül:
Az üzemi kultúrvezetők szinte egybehangzóan ajánlották dolgozóik figyelmébe a mély építőerejű drámát.
Benkő Gyula évtizedekkel későbbi interjúban így idézte meg az igazgatói hármasuk akkori helyzetét:
Nem pártolt el tőlünk a siker, de közben azon imádkoztunk, jönne el minél előbb a színházak államosításának napja.
Nem világnézete szerint óhajtotta a változást, idegrendszere kívánt szabadulni a színházvezetés terhétől.
Dzsomart herceg és a főiskolai katedra
Révai József népművelésügyi miniszter 1949 nyarán berendeli a Vígszínház vezetőit.
Köszöni addigi munkájukat, bejelenti a színházak államosítását, valamint a Vígszínház megszüntetését.
Benkő Gyulát az Ifjúsági Színház kollektívájához osztják be. A színházat Egri István vezeti, de a rendezőként is kreatív, nagy tudású színészt nem inspirálják a rájuk erőszakolt propagandadarabok. Egy év után a pártkáder Hont Ferenc kerül az Ifjúsági Színház élére.
Benkő Gyula próbálja élettel telíteni a rábízott sematikus figurákat. Két évada alatt nyolc szerepet játszik. Szovjet katonahőst. Több negatív, polgári karaktert. Egy alkalommal Dzsomart herceget kazanyi mesejátékban.
Utóbb maga is úgy ítéli: színészi pályájának üresjáratai.
Benkő Gyula Ifjúság Színházi tagsága idején pártutasításra kezd tanítani a paraszt- és munkásszármazású fiatalokkal túltelített és tanárhiánnyal küzdő Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Sztanyiszlavszkij írásait, más színházelméleti könyveket tanulmányoz, jegyzetel, kidolgozza saját metodikáját.
1955-ig bírja majd az intézményben, ahol a diákbizottságok tagjai szabadon kritizálják tanáraikat, az órákat ellenben nem látogatják.
Sztálin születésnapja és a fejedelmi erő
Benkő Gyula 1949-ben Gertler Viktor Díszmagyar című filmjében forgat. A sztori szerint olaszszakos bölcsészként, a hecc kedvéért bújik díszmagyarba, s keveredik bele az olasz király fogadására összesereglett főúri társaságba.
Nem színházi, tökéletes filmes alakítás. Mégis érződik bene – humorában, drámai pillanataiban – a vígszínházi iskolázottság.
A kritika el is hallgatja, miközben a színész jártában, keltében érzékeli: a szerep rendkívüli módon növeli a népszerűségét.
1951-ben a Keleti Márton rendezte Mikszáth-műből készült Különös házasság című filmjében játssza el Buttler Jánost. Csaknem hasonló sikerrel, mint az előző alkotásban.
Időközben végéhez ér a Vígszínház felújítása, amely feladatot az állampárt a Néphadseregre osztotta. Farkas Mihály honvédelmi miniszter szeretné is a saját felügyelete alá vonni a teátrumot. Ezt nem sikerül elérnie, csupán annyit: a teátrum Néphadsereg Színháza néven működik tovább. Igazgatója Horváth Ferenc lesz, az egykori pódium-művész. Utóbb a Bányász-, majd a Honvéd Színház vezetője. Főrendezője Várkonyi Zoltán, aki elintézi Benkő Gyula áthelyezését az Ifjúsági Színház kollektívájából a saját kollektívájukba.
Benkő Gyula első főszerepét a színházavató nyitódarabban kapja, Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámájában alakítja a címszerepet. A recenziók kiemelik átélt alakítását.
Azonban keveslik benne a fejedelmi erőt. A bemutatót december 21-én tartják, Sztálin hetvenötödik születésnapján.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!