A tragikus sorsú Jávor Pál, az első magyar filmsztár - Színészlegendák 1.

Vágólapra másolva!
Jávor Pál volt a harmincas-negyvenes évek magyar filmjeinek elsőszámú sztárja. Ezeket a filmeket még ma is sokan szívesen nézik. Talán azt gondolják, hogy egy ilyen sikeres színésznek gondtalan élete lehetett. Pedig az az igazság, hogy Jávor életének első három évtizede szegénységben telt. Amerikában töltött tizenegy éve sem volt sikeres, utána gyakorlatilag már csak meghalni jött haza. Sztárságának másfél évtizedében sem élvezte nyugodtan kivételes szerencséjét, hanem folyton bizonyítani akarta, hogy nemcsak a szórakoztató filmek sármőrjét képes megformálni, hanem klasszikus drámákban is megállja a helyét színházi színészként.
Vágólapra másolva!

Jávor Pál fiatalon sem félt véleményt mondani bármiről. Nem valószínű, hogy sokat mérlegelt volna, amikor történelmi rémálom kezdett kibontakozni,

de az is eszébe juthatott, hogy ő „a Jávor Pál”, hozzá úgysem mernek nyúlni. Ebben igen nagyot tévedett.

Kiss Ferenc (1893–1978) története meglehetősen furcsa. Huszonhat évesen lett a Nemzeti Színház tagja, mindenki megítélése szerint jelentős színész volt. Szélsőjobbos nézeteket nem hangoztatott korábban, de amikor lehetőség nyílt előtte, elfoglalt bizonyos pozíciókat. 1937-től a Színiakadémia igazgatója lett, 1938-ban pedig a Színművészeti és Filmművészeti Kamara elnöke, az is maradt 1944-ig. A nyilas hatalomátvételkor még kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójának, bár 1944 októberében már harcok folytak Magyarország területén. Kiss Ferenc nyolc évet töltött börtönben, három évig volt segédmunkás. Ezt követően vidéki színházakban játszhatott, és filmezett is. Sok olyan embertől ünnepélyesen bocsánatot kért, akiknek korábban ártott, Jávor Pált is felkereste a kórházban annak halála előtt. Kiss Ferenc tulajdonképpen ezzel ismerte el, hogy az ő keze volt abban, hogy a nyilasok, majd a Gestapo kilenc hónapon át fogva tartották Jávort anélkül, hogy bármivel megvádolták volna.

Muráti Lili és Jávor Pál A csúnya lány című filmben (1935) - az előnytelen szemüveg már ilyen régi eszköz a „csúnya lány” témájú filmekben Forrás: hangosfilm.hu

A Színművészeti és Filmművészeti Kamara azért jött létre, hogy koordinálja az első zsidótörvény alapján a zsidó származásúak fokozatos kiszorítását a színházi és filmes világból. Jávor Pál sajtónyilatkozatokban is nyíltan felemelte a szavát ez ellen. Ugyanabban az öltözőben öltözött Kiss Ferenccel a Nemzeti Színházban.

Jávor többször felelősségre vonta Kisst, hogyan keveredhetett bele ilyen undorító dologba.

Soha nem álmodozott nemzetközi filmes karrierről, filmezett korábban Bécsben, később Olaszországban is, de mindig szinkronizálták, a nyelvtudás nem volt erőssége. 1939-ben meghívták Bécsbe, hogy játssza el a Jules Verne művéből készülő A dunai hajós egyik főszerepét. Befolyásos emberek kijárták neki, hogy a felesége elkísérhesse, de Landeszmann Olgát mindjárt az első nap letartóztatta a Gestapo és kiutasították a Harmadik Birodalomból (az Anschluss után vagyunk). Jávor Pál óriási botrányt rendezett az eset miatt, erről nyilván feljegyzések készültek.

Kiss Ferenc elleni dühe pedig odáig fokozódott, hogy a gipsz mellszobrát összetörte az öltözőben.

Elárul valamennyit Kiss Ferenc egójáról és hatalomvágyáról, hogy a saját szobrát tartotta az öltözőjében. Ráadásul Jávor Pál színiakadémiai növendékek előtt illette becsmérlő szavakkal az igazgatójukat. Eltiltották a színpadi szereplésről és nem vetíthették a mozikban a filmjeit. Jávor Pál olyan nagyon nem izgatta magát, egyértelmű volt, hogy a németek elvesztették a háborút, és csak idő kérdése, hogy az élet visszaálljon a normális kerékvágásba.

Csakhogy valaki bizalmasan figyelmeztette Jávort, hogy rajta van egy listán, le fogják tartóztatni. Egy darabig bujkált, de megunta. Egy nap nyilasok jelentek meg a villájában, és közölték vele, hogy ezentúl házi őrizetben van. Kapott egy cetlit, meg kellett tanulnia szó szerint a rajta lévő szöveget, és kora reggeltől késő estig kétóránként jelentkeznie kellett a kapuban álló őrnél: „Én, Jávor Pál, fajtámmal és nemzetemmel gyalázatosan viselkedtem, amiért most áldozatot hozó testvéremnél tisztelettel jelentkezem.” A fékezhetetlen Jávor Pál, annyi botrány okozója most felfogta, hogy életveszélyben van, és összeszorított foggal tűrte a megaláztatást. Sopronkőhidára vitték, meglehetősen fontos emberek társaságában: Kállay Miklós és Esterházy Móric volt miniszterelnökök, a háborúból való kiugrási kísérlet előkészítői, illetve Mindszenty József, aki akkor még veszprémi püspökként szegült ellen a nyilasoknak. Bajcsy-Zsilinszky Endre kivégzése után mindegyik sopronkőhidai rab számára világossá vált, hogy ő lehet a következő.

Jávor Pál példamutatóan viselkedett, végig megőrizte emberi tartását. A visszavonuló németek magukkal hurcolták, csak 1945 nyarán sikerült hazajutnia.

Egyáltalán nem ünnepelték hősként, érdeklődésére, hogy mikor kezdheti meg a munkát a Nemzeti Színházban, amely tagjának tekintette magát, az új igazgató, Major Tamás újra és újra kitérő választ adott. Forgatott két filmet: egy mellékszerep mellett eljátszotta A tanítónő férfi főszerepét, amivel még a Vígszínházban aratott színpadi sikert. A Magyar Színházban Honthy Hanna partnere volt egy zenés vígjátékban. Várkonyi Zoltán meghívta az általa vezetett Művész Színházba, hogy ezúttal az eredeti Shakespeare-darab, A makrancos hölgy férfi főszerepét alakítsa. 43 évesen játszotta el utolsó igazán nagy sikerű szerepét, ettől tragikus sors az övé. Lassan kiderült számára, hogy őt a formálódó kommunista rendszer a polgári világ jelképének tartja, amivel kapcsolatban a jelszó: „végképp eltörölni”.

A fiatal Bárdy Györgyről (1921–2013), akivel Jávor Pál a Művész Színházban játszott együtt, kiderült, hogy nincs hol laknia, Jávor befogadta a Pasaréti úti villába. Amikor látta, hogy lyukas a cipője, adott neki egyet a sajátjai közül. Jávor Pál mindig híres volt arról, hogy jól öltözködött, nemcsak a filmjeiben volt elegáns, de az utcán is. Bárdy György egész életében ereklyeként őrizte a luxus minőségű cipőt.

Jávor Pál és felesége még Amerikában Forrás: Fortepan

Jávor Pál várta, hogy jobbra forduljon a sorsa, hogy addig is csináljon valamit, három hónapig turnézott Erdélyben. Alkalmi műsorral járta a városokat, mindenütt ünnepelték. Tisztában volt vele, hogy ez régi hírnevének a kihasználása, de pillanatnyilag nem volt jobb ötlete. Hat hónapra leszerződött egy amerikai vendégszereplésre is. Kiderült, hogy nagyon csúnyán becsapták. Arról volt szó, hogy egy magyarul játszó társulattal főszerepeket fog játszani igazi színházakban. A társulat dilettánsokból állt, a helyszínek méltatlanok voltak, a szervezés pedig gyatra: vagy volt közönség, vagy nem. Jávor Pál diadalútra számított és egy olyan gyenge hakniban találta magát, aminél még a székesfehérvári éveiben is magasabb volt a színvonal.

Hat hónapra számított és tizenegy év lett belőle.

Időnként érdeklődött, de világos volt, hogy Magyarországon nem kívánatos a jelenléte. Volt egy kétségbeesett próbálkozása, hogy bekerüljön Hollywood világába. Régi ismerősök elintéztek neki pár kis szerepet, de kiderült, hogy nem fog tudni olyan szinten megtanulni angolul, hogy elinduljon a filmes karrierje. Az egykor büszke és gazdag Jávor Pál most már végleg arra szorult, hogy egyszemélyes produkcióként járja Amerikát és mutogassa magát azoknak, akik még kíváncsiak az egykori sztárra. A szünetben lemezeket és dedikált fényképeket lehetett vásárolni. Ezzel még mindig nem érte el a megaláztatások mélypontját. Eleganciája miatt portás lehetett előkelő New York-i bérházakban. Régebben ő osztogatott gavalléros borravalókat, ha mulatni ment. Most neki adott borravalót, akinek ajtót nyitott.

Jávor Pál visszatérhetett szeretett kertjébe Forrás: Fortepan

Ezekben az években New Yorkban volt Márai Sándor és Zilahy Lajos is, akiknek műveit egykor sikerre vitte Jávor Pál. Összejártak, de semmi biztatót nem tudtak mondani egymásnak: soha nem gondolták volna ezek az egykor sikeres emberek, hogy ekkorát fordul velük a világ. Az írók szupersztárja, Molnár Ferenc is New York-ban élt 1952-es haláláig, de nem érintkezett senkivel, remeteként elbújt egy hotelszobában. Bárdos Artúr rendező-színigazgató szintén tekintélyes szereplője volt egykor a budapesti színházi világnak, 1924-ben ő rúgta ki első munkahelyéről a verekedő Jávor Pált. 1955-ben ez már olyan volt, mintha egy másik bolygón történt volna. Mindkettőjük önbecsülése érdekében nekiveselkedtek, és összehoztak a New Yorkban elérhető legerősebb szereposztásban egy magyar nyelvű előadást Molnár Ferenc Liliom-jából. Ez a címszerep igazán Jávornak való volt, csak hát nem ötvenen túl kellett volna eljátszania, hanem tündöklése idején.

Jávor Pál és felesége a visszakapott villájuk teraszán Forrás: Fortepan

A szocialista kultúrpolitika szeretett volna hazacsalogatni száműzetésben élő színészeket, hogy ezzel demonstrálja az enyhülést. Páger Antal (1899–1986) még Jávor Pálnál is több filmben szerepelt, köszönhető ez annak, hogy mellékszerepeket is vállalt, illetve egy idő után színházi ambícióit feladta és csak egy-egy színpadi szerepre szerződött. Jávor Pál és Páger Antal számos filmben szerepeltek együtt. Páger is igazi sztár volt, aki nem utasította vissza a hatalom felé tett gesztusait. Nem volt aktív, mint Kiss Ferenc, de nem is volt olyan önsorsrontóan bátor, mint Jávor Pál. A háború végén meg sem állt Argentínáig, biztos, ami biztos.

Viszont ott egyre rosszabbul érezte magát és 1956-ban elfogadta a magyar állam ajánlatát: hazatérhet, a Vígszínház tagja lesz és visszakapja a villáját, amit filmsztárként vásárolt meg.

Cserébe eltűri, hogy sokat hivatkoznak rá: nincs is baj ezzel a rendszerrel, hiszen még Páger Antal is hazajött. Páger szerencsétlenségére 1956 őszén érkezett Budapestre, még a Gellért Szállóban lakott, és ki sem mert mozdulni onnan, nehogy megint belekeveredjen valamibe, ami politika.

Egy próba szünetében 1958-ban, a Petőfi Színházban: Agárdy Gábor, Bánki Zsuzsa, Gordon Zsuzsa, Csákányi László, Jávor Pál Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal

1957-ben Jávor Pál is megkapta a maga ajánlatát, ennek is része volt a villa (Jávor érzelmileg nagyon kötődött az épülethez és a kerthez), de a Nemzeti Színházba való visszatérés egyelőre nem. A Jókai Színház és a Petőfi Színház egy intézményként működött (a mai Thália Színház és Újszínház helyén), itt játszhatott, de nem kapott nem jelentős szerepeket. A Kamara Varietében (ma Játékszín) lépett fel, például direkt neki írták az Egy tisztes, őszes halánték című slágert. Járta a vidéki városokat, és a közönség mindenütt ünnepelte, pedig a filmjeit 1945 után már nem vetítették. Felemás érzés volt megtapasztalnia, hogy még mindig rajonganak érte, de közben nem kapott rá lehetőséget, hogy valódi teljesítményt nyújtson. A hatalom kivárt, hogy az egykor megfélemlíthetetlen Jávor Pál hogyan fog viselkedni. Közben Jávor Pál testében ott növekedett már a rákos daganat. Többször megműtötték, de sohasem került már olyan állapotba, hogy újra dolgozhasson. Pedig megkapta első filmes főszerepét is.

A kórházi ágyánál nemcsak a bocsánatot kérő Kiss Ferenc jelent meg, hanem Major Tamás is egy szerződéssel, hogy ha felépül, várja a Nemzeti Színház színpada.

Ez egyrészt elégtétel volt Jávor Pál számára, másrészt egy végtelenül cinikus gesztus egy halálos beteg emberrel szemben. 1959 nyarán furcsa jelenetre került sor a János kórház kertjében. Egy csontsovány ember cigányzenére mulatott. Ez volt Jávor Pál utolsó kívánsága, nemsokára meghalt.

Amikor a nincstelen tizenéves leszállt az Arad felől érkező vonatról, kevés fogalma volt még színházról és filmről. De nagyon hamar kialakult Jávor Pálban egy pontosan működő értékítélet, akár művészetről, akár politikáról és erkölcsről volt szó. Hiába hangsúlyozzák ki többnyire a lobbanékonyságát, az önérzetességét, sokkal fontosabb az a fejlődés, amin mint színész és mint ember végigment.

Jávor Pál mindig is fontosabbnak tartotta színházi teljesítményét, hiszen azért meg kellett küzdeni, míg a filmes siker szinte magától jött.

Csak a korai halála akadályozta meg abban, hogy idős színészként is sikeres legyen. Ahogy az idős Páger Antal is jelentős alakításokat nyújtott színpadon és filmen egyaránt. Vagy ahogy Darvas Iván 1956 után börtönben volt, majd a metró építésén dolgozott mint segédmunkás, de utána újra visszaküzdötte magát a legjobb színészek közé.

Jávor Pál hiába volt az első magyar filmsztár, a sorsa mégis tragikus.