Ezekért is szeretjük Tahi Tóth Lászlót

Tahi-Tóth László

Több mint 50 éven át, egészen haláláig játszott a Vígszínház társulatánál. Viszont az ország nagyobbik része valószínűleg a tévéből, a filmvászonról és a szinkronból ismerhette és szerethette meg Tahi Tóth Lászlót. Összeválogattunk a színművész munkásságából néhány filmet, amelyekért mi szeretjük. Öccse, Tahi József pedig elárult nekünk néhány érdekességet is közös pályájukról. 

Emberrablás magyar módra (1972)

A filmet Várkonyi Zoltán rendezte, aki Tahi Tóthot a két rutinosabb színész, Őze és Garas mellé hívta emberrablónak, és ott volt még mellettük Kállai Ferenc is, akit elraboltak. Amolyan örömjáték lehetett ez a film, legalábbis úgy tűnhet a nézőnek, mert valóban szórakoztatóra sikerült. Bár a szatíra kicsit erős kifejezés az alkotással kapcsolatban, mert noha eszközeiben egyértelműen az, kíméletessége már-már simogatja a rendszert, társadalmat, akármit. Éle szinte egyáltalán nincs, de nem is ezért szeretjük. Hanem leginkább azért, mert jó látni ezeket a színészeket ilyen szerepekben, vagy akár csak ilyen szerelésekben.

Ártatlan gyilkosok (1973)

A film egy újabb Várkonyi-rendezés, és már nem szatíra, hanem egy komoly krimi, ami elsőre szórakoztató tévéfilmnek indul, aztán egyre izgalmasabbá válik, ahogy a két fiatal, Tahi Tóth László és Huszti Péter egyre bonyolultabb helyzetbe kerülnek. Természetesen mindent maguknak köszönhetnek, de a végére valóban eldurvulnak a dolgok. Két egyetemistáról van szó, akik hívatlanul beállítanak a nyugatot megjárt magyar rendező (Mensáros László) villájába szakmai töltekezés céljából. Nagyon lazán, magabiztosan uralják a cselekményt, aztán egyre jobban csúszik ki lábuk alól a talaj. A dialógusok nagyon jók, öröm nézni a két fiatal színészt és természetesen Mensárost is. Aztán megjelenik az előző filmben is emlegetett Őze Lajos. Szerencsére.

Közös játék

Tahi József és Tahi Tóth László a Fiúk a térről-ön kívül nem játszottak együtt filmen. „Együtt játszani inkább színházban volt alkalmunk, igaz, csak érintőlegesen. Ugyan tervezgettünk együtt műsorokat, de végül kútba estek. Talán azért is, mert nem volt divat akkoriban, hogy egy család együtt szerepeljen. Ez általában averziót váltott ki az emberekből, és mi is ódzkodtunk is ettől. Ennek ellenére volt közös szilveszteri fellépésünk 80-as években, amikor együtt énekeltünk négyen, testvérek” – mondta Tahi József.

Tahi József jó pár olyan színdarabot felsorolt néhány másodperc alatt, amikben bátyjával játszhatott. „Játszhattam vele a Játékszínben kétszer is: a Janiká-ba ugrottam be mellé Rátóti Zoltán helyére. Laci játszotta a főszerepet a Janikáé mellett. Emellett a Bánk bán-ban is játszhattam vele szintén a Játékszínben, aztán a Pesti Színházban Gyurkovics Tibor Boldogházá-jában voltunk együtt. Szóval érintőlegesen játszottunk darabokban, pedig soha nem voltunk egy színháznál. Ezek mellett rádióban, szinkronban természetesen találkoztunk” – mondta.