Egyedül maradt a barátok halála után

LONDON, ENGLAND - JUNE 25: Eddie Vedder of Pearl Jam performs during day 1 of the Hard Rock Calling festival held in Hyde Park on June 25, 2010 in London, England. (Photo by Gareth Cattermole/Getty Images)

Az öt nagy grunge-banda közül már csak a Pearl Jam tartja magát eredeti frontemberrel. A soundgardenes Chris Cornell halála után Eddie Vedder maradt az utolsó grunge-énekes a nagyok közül, ráadásul Cornell-lel a legjobb barátok voltak. Megnéztük, hogyan alakult Vedder kapcsolata a másik négy frontemberrel. Voltak egymásra fújások, barátságok és nagy összeborulások is. 

Stone Temple Pilots - Scott Weiland

Innen nézve Scott Weiland és Eddie Vedder kapcsolata nagyon hasonlított arra, ami Vedder és Cobain között is zajlott. Nem volt felhőtlen. Nyilván tudtak és véleményük is volt egymásról. A Stone Temple Pilots 1992-es első albuma nagyot csattant, ráadásul két évvel később Grammy-díjat is nyertek a legjobb rock előadásért (Plush), tehát elkerülhetetlen volt, hogy az újságírók meg ne kérdezzék őket egymásról. És úgy tűnik, Eddie Vedder kezdte a szájharcot. 1993-ban mondta a Rolling Stone-nak a Stone Temple Pilotsról, hogy még csak nem is hallott róluk, amikor San Diegóban élt, pedig benne volt az – akkor még nem túl jelentős ottani – underground világban. Vedder azt is mondta, hogy szerinte Weiland

őt másolja, egyszerűen lenyúlta a stílusát.

Ehhez képest Weiland sokkal visszafogottabb volt, amikor egy évvel később a Metal Hammernek nyilatkozva visszadobta a labdát Veddernek. Azt mondta, hogy a gitárosa, Dean DeLeo több mint 10 évig élt San Diegóban, és sem ő, sem a haverjai nem hallottak túl sokat Vedderről annak idején. Aztán hozzátette azt is, hogy „nagyon arrogánsnak tartom, ha valaki így nyilatkozik a másikról. Nekem egyébként semmi bajom sincs Vedderrel, nem is ismerem. A bandája azt a klasszikus rockot játssza, ami nekem túl unalmas, ennyi.” De mondott ő olyat is Vedderről máskor, hogy „nagyon tisztelem őt, és azokat az eszméket, amikért kiáll.

Nagyon hiteles művész.

De soha nem gondolnám, hogy ha egymás mellé raknának minket, akkor bárkinek is úgy tűnne, hogy sziámi ikrek vagyunk. Mármint látványban, a színpadon például. Én inkább egy diszkótáncos Frank Sinatrának mondanám magam.”

Scott Weiland 2015-ben Forrás: AFP/2015 Getty Images/Larry Busacca

2001-ben Weiland – szintén a Metal Hammernek – azt mondta, nagyon rosszul esett neki az indulásukkor Vedder kritikája, mert ők pontosan ugyanezt kapták meg a Pearl Jammel többek között Kurt Cobaintől. Azt is mondta utána, hogy „ennek ellenére barátok vagyunk a Pearl Jam tagjaival, kivéve Eddie-t. Ő nagyon magának való. A többiek szinte mindig eljönnek a koncertjeinkre, ha Seattle-ben játszunk.” Ehhez képest kicsit furcsa, ahogy a Pearl Jam válaszolt 2015-ben, Weiland halála után egy rajongónak, aki annyit kérdezett tőlük, hogy miért nem emlékeznek meg nyilvánosan Scott Weilandról.

2015. december 11.

Annyit válaszoltak, hogy

Nem ismertük.

Alice in Chains - Layne Staley

A 4/20/02 című dalt Vedder Layne Staley emlékére aznap este írta, mikor megtudta, hogy barátja túladagolta magát. A cím arra a fájdalmas dátumra utal, amikor az amúgy 5-én meghalt Layne Staley holttestét két héttel később megtalálták. A szám egyszerű, nagyon csupasz, és van egy sajátos íve, amiben jól érződik egyrészt a gyászoló dühe, és az a fájdalom és küzdelem, ami Layne Staley-nek jutott – főleg – az utolsó időkben.

Layne Staley és Eddie Vedder kapcsolatának egyik jelentős, kezdeti állomása volt a Facérok című film, ami lényegében a seattle-i grunge mozgalomra építette fel magát, pontosabban amit erre épített fel Cameron Crowe rendező. Aki csinált már dokumentumfilmet a Pearl Jamnek is a banda 20. születésnapjára.

A filmben persze szerepelt Eddie Vedder és a Pearl Jam, a Soundgarden és az Alice in Chains is. A Nirvana persze nem kért a mainstreamesedésből. A film soundtrackjére azért – szerencsére – felkerült egy-egy dal az azóta sem mainstream Mudhoney-tól és a Screaming Treestől.

Layne Staley Forrás: Wikimedia Commons

Eddie Vedder egyébként 2016-ban is megemlékezett régi barátjáról. Pont Staley születésnapján lépett fel Chicagóban, és a Man of the Hour című dalt neki ajánlotta. 0:45-nél emlékezteti a közönséget, hogy „ma egyébként egy másik srácnak is születésnapja van, úgy hívják, hogy Layne Staley. Ma rá is gondolunk! 49 éves.”