Federico García Lorca az andalúziai Fuente Vaqueros nevű kis faluban született 1898. június 5-én. Apja jómódú földbirtokos volt, anyja tanárnő. 1909-ben az egész család Granadába költözött, és García Lorca a helyi
jezsuita gimnáziumban tanult és érettségizett.
1915-től az ottani egyetemen tanult tovább: jogot és filozófiát hallgatott, mellette pedig zenét és festészetet is tanult, és már akkor írt verseket. 1918-ban kiadták első, prózai írásokat tartalmazó kötetét is, amelyet egy kasztíliai utazás ihletett. 1919-ben már a Madridi Egyetemen tanult, és tagja lett a Residencia de Estudiantesnek, a hallgatók kollégiumának, amely akkoriban Madrid kulturális központja volt. Itt
barátkozott össze Salvador Dalíval, Luis Bunuellel és Rafael Albertivel is.
A Residencián eltöltött első két év után felolvasóestjeinek köszönhetően nevét és verseit már országszerte ismerték. 1920-ban írta első színdarabját, A halált hozó pillangó-t, amelyet egy előadás erejéig Madridban is bemutattak. 1922-ben részt vett a granadai népzenei fesztiválon, és ennek hatására a népköltészetben és a cigány művészetben, a hagyományos műfajokban kezdte megtalálni a saját mondandójához illő formát. Ekkor jelentek meg rendkívül népszerű kötetei, az Andalúz dalok és a Cigányrománcok.
1927-ben Mariana Pineda című darabjához a régi barát, Dalí tervezett díszletet, és ebben az évben a rajzaiból még kiállítás is nyílt Barcelonában. Gallo címmel folyóiratot indított, majd New Yorkban és Kubában töltött egy évet. Erről az utazásról szól A költő New Yorkban című műve, amely csak halála után jelent meg.
1931 áprilisa, a köztársaság kikiáltása után
belevetette magát a színházi életbe,
egy egyetemi színtársulat, a La Barraca első embere lett. A színházban elemében volt: zenélt, szervezett, rendezett, és megírta nagy népi drámatrilógiájának darabjait, a Vérnász-t, a Yermá-t és a Bernarda Alba házá-t. Ezekben a művekben a nők állnak a középpontban, elfojtott szenvedélyeik és a tradicionális, merev életszemlélet közötti küzdelem alakítja sorsukat.
1934-ben meghalt egyik torreádor barátja, az ő emlékére írta talán legszebb elégiáját, a Torreádorsirató-t. A polgárháború kitörésekor Granadában volt, hogy a maga eszközeivel az ellenállásra buzdítsa bajtársait. Nem tudhatta, hogy neve – baloldali meggyőződése és nyílt homoszexualitása miatt –
szerepel a francoisták feketelistáján, de a vérengzések láttán veszélyben érezte magát, és Luis Rosales költőnél keresett menedéket.
Augusztus 16-án mégis letartóztatták, és bár a zeneszerző Manuel de Falla Franco vezérkaránál próbálta kijárni elengedését, 1936. augusztus 19-én hajnalban tárgyalás és szabályos ítélet nélkül három társával együtt kivégezték. A holttestét rejtő tömegsír egyes feltételezések szerint Granada közelében található, ám a 2009-es vizsgálatok során nem találtak sem tömegsírt, sem emberi maradványokat.
Egy spanyol történész 2011-ben publikált kutatásai szerint a költőt a kivégzés helyén, Fuente Grandesben, a Viznart Alfacarral összekötő út mellett hantolták el, és 2014-ben Alfacar mellett ismét megkezdődött a kutatás a sírja után.
García Lorca
több mint 19 ezer darabból áll hagyatékát,
amelyben rengeteg kézirat, levél, fénykép, rajz és a személyes könyvtára is megtalálható, a nevét viselő alapítvány kezeli, a spanyol állam pedig védett kulturális értéknek nyilvánította. Az állam és az alapítvány között évek óta tartó vita miatt azonban az igen gazdag anyag még nem kerülhetett méltó helyére, a Granadában létrehozott Lorca Múzeumba.