Korn: megfogyva bár, de törve nem

A lemeziparban szinte mindenki ezekre a hetekre időzíthette a szabadságát, mert most a Kornon kívül egyetlen ismertebb előadó sem jelentetett meg lemezt. Így aztán néhány kevésbé híres énekest is bemutathatunk eheti lemezajánlónkban, mely dióhéjban az alábbiakról szól: a Korn makacs küzdelméről saját maga ellen, Common harcáról legutóbbi sikerlemezével szemben, továbbá két énekes-dalszerzőről: egy szomorkás fiúról és egy belevaló lányról.

Newton Faulkner: Hand Built By Robots

Várakozások: Nincs még elegendő singer-songwriter a brit piacon? A jelek szerint nincs. Hasonlóan a gitárzenekarokhoz, a szigetországban a melankolikus énekes-dalszerzők iránt is nagy a kereslet, és mióta James Blunt és a You're Beautiful milliószámra fogyott, azóta a lemezipar újabb és újabb szomorú szemű dalnokokat szabadít a brit közönségre, amely jó étvággyal el is fogyasztja őket Paul Nutinitól James Morrisonig. A legújabb adu ász egy 22 éves fiatalember, Newton Faulkner, akinek sikerült komoly hírverést csapni, miután éppen az előző mondatban említett zenészekkel turnézott tavasszal, és most ott áll a hírnév kapujában.

Eredmény: Az előzőekből talán már ki is lehetett találni, hogy ez egy főként akusztikus, kellemes lemez, az énekhang pedig pont azt a fajta a tágra nyílt szemű, becsületes, jólnevelt és melankolikus fiatalembert mutatja, akikért kortól függetlenül rajong a női nem egy része. Így aztán túl sok meglepetés nincs, Faulkner csak elmondja, hogyan is látja a világot, mindezt a mondanivalójához hasonlóan ártalmatlan háttérzenébe csomagolva. És hiába az elsőrangú énekhang, valamint az is becsülendő, hogy jól tud gitározni, Faulkner egyszerűen (még?) nem elég jó dalszerző, vagy lehet, hogy az, de azt jól titkolja a koncepció sikere érdekében (kivétel a játékosságában Becket idéző UFO - ilyenből kéne több). Ez az a lemez, amit most kilószámra visznek majd haza a háziasszonyok a szupermarketből, és amelyből pár év múlva senki sem fog egy szám címére sem emlékezni. Illetve de, egyre igen: a Massive Attack Teardrop-ja is elhangzik a lemezen, de akkor már inkább jöjjenek a saját számok.

Kiknek ajánlható: Akik nem bírnak betelni James Blunttal.

Olyan, mint: Egy rejtélyesnek és szimpatikusnak tűnő srác, akiről csak az esküvő után derül ki, hogy unalmasabb a vízállásjelentésnél is.