Janka Zoltán

Agybaj-biológia - a kedélyvesztéstől a tébolyig

Életünk tele van megpróbáltatásokkal, stresszeseményekkel. Emellett magunkban hordozzuk a múlt pszichológiailag feldolgozott vagy kevéssé feldolgozott élményeit, amelyek kihatással vannak a jelenre és a jövő eltervezésére. Vajon miért van az, hogy látszólag ugyanolyan súlyos környezeti ingerek egyesekben lelki zavarokhoz vagy akár pszichiátriai betegséghez vezetnek, míg mások, az "erősebb idegzetűek", könnyebben kiheverik őket? Hogyan lehetséges, hogy egyazon személy különféle életperiódusaiban másként reagálhat ugyanarra a környezeti behatásra, van, hogy túl tudja tenni magát az eseményeken, máskor lelki megrázkódtatást szenved? Ezek mögött a jelenségek mögött nagy valószínűséggel biológiai tényezők rejlenek, melyek közül elsősorban az agy működése emelendő ki. Az előadás ezekből a neurobiológiai folyamatokból mutat be néhányat a kedélyvesztéstől a tébolyig.

I. Az agy és a lélek viszonya
Amennyiben az agyat tekintjük a lélek kötőszövetének, szerkezete és működése kitüntetett jelentőségű a pszichés zavarok megértése céljából. Az egyes agyterületek az elemi egység, az idegsejt nyúlványaiból összeálló pályarendszereken keresztül intenzív kétirányú összeköttetésben állnak, és ezen összeköttetések épsége elengedhetetlen az agy normál működéséhez.

II. Az idegsejtek közötti párbeszéd
Az idegsejtek intelligens párbeszédét kémiai ingerületátvitel biztosítja a szinapszisokban (a szinapszis eredetileg összekapcsolást jelent). A kémiai jelátvivő anyagoknak jelentős szerepük van a pszichés zavarok és betegségek kialakulásában.

III. A depresszió kezelése
Milyen módon lehet a depressziós kedélyvesztést kezelni? A pszichoterápiás módszerek gyógyszerekkel való kombinációja a leghatékonyabb megoldás, azaz a biológiai eltérés helyreállítására szükség van. A kétpólusú hangulatzavar biokémiai magyarázatában is szerepelnek az agyi ingerületátvivő anyagok eltérései, emellett a fogadó sejt jelátviteli rendszere siklik ki időszakosan, amelyet stabilizálni kell.

IV. A félelem és a szorongás biológiai háttere
A félelem és szorongás agyi biológiai hátterének felderítése is intenzív kutatások tárgya. A félelem érzésének vezérlése meghatározott agyi központokban és az azokat összekötő pályarendszerekben zajlik, melyek közül kitüntetett szerep jut a mandulamagnak.

V. A tébolyhoz vezető út
Szkizofréniában gyakran jelen van a túlságosan gyanakvó gondolkodás, üldöztetéses téveszme, miként a magány is, hiszen az egyén elszakad a külvilágtól, a valóságtól. A hasadásos elmezavar idegfejlődési elmélete szerint az anyai méhben az idegrendszer fejlődése során a sejtek vándorlása szenved zavart.

VI. "A legillőbb gyógyszer fénye dereng"
A gyógyszerkutatás révén a különböző pszichiátriai betegségek kezelése sokat javult az elmúlt időben. Hatékonyabb és kevesebb mellékhatást okozó szereket sikerült kifejleszteni, amelyek elérhetőek a rutin klinikai gyakorlatban. Emellett felmerülhet a közeljövőben az egyén genetikai jellegzetességeit, molekuláris kémiai különbözőségeit is figyelembe vevő gyógyszeres kezelés beállítása.

Tovább

Az előadást a Richter Gedeon Nyrt. támogatta.