Schmidt Mária: Világossá tettük, a tettesek és az áldozatok nem arctalan lények, ők mind magyar emberek voltak

A múzeum emlékeztet és nem hagy felejteni, de nem bosszúért kiált, megmutatja, hogy a múltra emlékezni kell, de békésen, tisztességesen. Ez különleges mérföldkő volt a magyar nemzet számára, mert az igazság győzelméről szólt. Hosszú távon ugyanis a történelmi igazság mindig győzedelmeskedik. A Terror Háza Múzeum megmutatja a 20. századi totális diktatúrák emberellenes tetteit, azt, hogy ezek terrorrendszerek voltak és szörnyű bűnöket követtek el a magyar nemzet ellen - minderről Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója beszélt az Origónak annak kapcsán, hogy a múzeum múlt héten ünnepelte megnyitásának 20. évfordulóját. 

A beteg és keserves XX. századra az utolsó pillanatban csaptuk rá a múzeum kapuját, az utolsó pillanatban, mert azzal fenyegetett, hogy folytatódni fog. A kapu csattanása még el sem halt, de a múltból máris sebeket feltépő hangok hasítanak bele a remény évszázadába – mutatott rá Orbán Viktor. Aggodalomra azonban nincs okunk, ez a ház a bizonyság rá, hogy a hangok csak a falak résein átszivárgó foszlányai a múltnak – szögezte le. Valóban teljesültek a miniszterelnök vágyai, ha visszatekintünk az elmúlt 20 évre?

Igen, teljesültek. Visszavágás, törlesztés, bosszú helyett múzeumot hoztunk létre. Kitettük a bűnösök, a tettesek arcképeit a múzeumban a Tettesek Falára, arcot adtunk az áldozatoknak is, és felmutattuk a hőseinket. Fontos, hogy világossá tettük, hogy a tettesek és az áldozatok nem arctalan lények: nem, ők mind magyar emberek voltak.

A múzeum emlékeztet és nem hagy felejteni, de nem bosszúért kiált, megmutatja, hogy a múltra emlékezni kell, de békésen, tisztességesen. Ez különleges mérföldkő volt a magyar nemzet számára, mert az igazság győzelméről szólt. Hosszú távon ugyanis a történelmi igazság mindig győzedelmeskedik. A Terror Háza Múzeum megmutatja a 20. századi totális diktatúrák emberellenes tetteit, azt, hogy ezek terrorrendszerek voltak és szörnyű bűnöket követtek el a magyar nemzet ellen.

Schmidt Mária: A Nyugat azért beszél mindig kizárólag a nácizmusról, soha nem említve a kommunizmust, hogy ne kelljen megmagyaráznia, miért "vívott közösen békeharcot" a szovjetekkel Fotó: Csudai Sándor - Origo

Miért maradt el a valódi számonkérés 1989 után?

Fontos hangsúlyozni, hogy sokan a rendszerváltoztatáskor még nem ismerték a Nyugatot, tele voltak tévképzetekkel. Azt hitték, hogy éles határvonalat húznak majd a diktatúra és a demokrácia közé, bíróság elé állítják a kommunista rémuralom szörnyűségeinek felelőseit, de ez nem történt meg.

Azok a "megmondók", akik évtizedeken keresztül igazolták a kommunisták tetteit, ettől kezdve a neoliberális gazdaságpolitikai érdekek és az amerikai típusú liberális demokrácia egyedüli üdvözítő volta mellett kardoskodtak ugyanolyan kérlelhetetlen magabiztossággal, mint korábban a szovjetek felsőbbrendűsége mellett.

A megmondóelit, amely továbbra is ellenőrzése alatt tartotta a nyilvánosságot, ellenérdekelt volt a kommunizmus bűneinek leleplezésében, ellehetetlenítette az igazságtételre irányuló erőfeszítéseket, ahogyan azok a "nyugati enyhülők" is, akik évtizedeken át elhazudták a kommunista rendszer bűnös természetét.

A Nyugat azért beszél mindig kizárólag a nácizmusról, soha nem említve a kommunizmust, hogy ne kelljen megmagyaráznia, miért "vívott közösen békeharcot" a szovjetekkel, tárgyalva, kereskedve, "parádézva" velük. Nem volt meglepetés, hogy a német neomarxista elit szobrot állított Marxnak és Leninnek is. A kommunizmus azért omlott össze mindenütt kártyavárként és nem hagyott hátra maradandó kulturális értékeket, mert valójában nem kínált semmit, a pusztítás ugyanis nem teremt.

„Ha kormányt alakítunk, új nevet adunk az Andrássy út 60. alatt álló borzalmas emlékű épületnek. Legyen a neve emlékezés és megbékélés háza. Mert mi nem a terrornak akarunk emléket állítani, hanem az áldozatoknak. A múlt tragikus eseményeiből nem új gyűlölet szításához merítünk erőt, hanem a megbékéléshez. Hiszen éppen az a múlt egyik legfontosabb tanulsága, hogy a fizikai terrort mindig a félelemkeltés, a szellemi terror előzi meg” – mondta Kovács László 2002-ben. Hogyan sikerült megakadályozni a baloldal törekvéseit?

Ők alakítottak kormányt, és mi mégis itt vagyunk, ez maradt az emlékezés háza. Ám megbékélés nem lesz addig, amíg nem kérnek bocsánatot. Erre még mindig várunk. Nem voltak képesek szembenézni, és elhatárolódni a múltjuktól, és osztozni a nemzet fájdalmában. Magukra húzták a bűnös, terrorista múltat, és a mai napig nem képesek élesen elválasztani magukat tőle. A Terror Háza Múzeum éppen a Kovács László-féle nyilatkozat miatt volt leginkább veszélyben. De a legnagyobb támadások az SZDSZ részéről érték a múzeumot. Az, hogy a múzeum megmenekült, abban Medgyessy Péter miniszterelnöknek nagy szerepe volt. Kiállt mellettünk, saját keretéből adott kiegészítő támogatást, így sikerült fenntartani a működést.

A múzeummal elsősorban az SZDSZ-es liberális holdudvar keménykedett, köztük azok, akiket egy olyan SZDSZ-es politikus képviselt, akinek a szülei ávósok voltak, és akinek az apja fényképe kint van a Tettesek Falán. Pető Ivánról beszélek, akiben annyi szégyenérzet sem volt, hogy hallgasson, és a múzeum elleni hadjáratra más, személyében nem érintett SZDSZ-es politikust kérjen meg.

Mit tart a legnagyobb eredménynek az elmúlt két évtizedből? Mire a legbüszkébb?

Büszke vagyok arra, hogy amit 2002-ben megálmodtunk, az valóra vált. A főváros egyik legnépszerűbb múzeuma lettünk, több mint hétmillió ember látta a kiállításainkat. Jönnek a fiatalok és az idősek az ország minden részéről és külföldről is. A múzeumot bejárva megrendülnek, és átérzik azoknak a fájdalmát, akiket megtiport a történelem. Majd pedig velünk együtt örülnek, hogy mára szabad és demokratikus országban élünk. Mindenki, aki megfordult már a Terror Háza Múzeumban, átérzi, hogy milyen megkönnyebbülés kimenni a pincebörtönből. Azzal a biztos tudással rendelkezik utána, hogy már csak egy múzeumban fordulhat elő, hogy embereket megvernek, megaláznak és elveszik az életüket, csak azért, mert mást gondolnak. Ma már a legtöbb útikönyvben a múzeumot kötelező látnivalóként említik. Akik ide eljönnek, elviszik a jó hírét az intézménynek.

Nemrég hallottam egy történetet: valaki egy katonai szolgálat alatt találkozott egy másik NATO-katonával, aki elmondta, hogy beutazta az egész világot, és ez az egyetlen múzeum maradt meg az emlékezetében, és ebből tanult a legtöbbet. Egy olyan ember, aki nem osztozott a történelmünkben, ilyen dicsérő szavakat mondott rólunk, ez nagyon jólesik nekem.

Nagyon sok olyan külföldi van, aki itt ébred rá arra, hogy mi is volt valójában az a diktatúra, amelyik ilyen hosszú ideig meghatározta a mindennapjainkat Magyarországon. Egyértelmű történetet mondunk el, nagyon látványos vizuális eszközökkel, és ez a történet könnyen átélhető egy külföldinek is, hiszen minden ország históriájában voltak sötét korszakok, amiket be tud helyettesíteni a mi történetünkbe.

A baloldal nem tudta elsöpörni a Terror Háza Múzeumot Fotó: Csudai Sándor - Origo

Lehet-e, kell-e valamilyen ranglistát felállítani az elmúlt két évtizedről, hogy melyik program vagy időszaki kiállítás volt a legsikeresebb?

Nagyon nehéz lenne rangsorolni. Az elmúlt húsz év alatt számos történelmi és közéleti kerekasztal-beszélgetést, hazai és nemzetközi konferenciát, könyvbemutatót és időszaki kiállítást rendeztünk. Éppen februárban nyílt meg a 39. időszaki kiállításunk, amely Slachta Margit életét mutatja be. De az 1956-os emlékév vagy a múzeum munkatársai által a Várkert Bazárban létrehozott első világháborús kiállítás is nagy siker, sajnos most nagyon is időszerűnek tűnnek az ott bemutatott dolgok. Nagyon fontos számunkra a fiatalok oktatása, rendhagyó történelemóráink évek óta telt házasak, eddig több mint 20 ezer diák jött el ezekre az órákra. De a múzeumot fenntartó alapítványnak az is célja, hogy kiállításaink eljussanak a legkisebb településre: a rendszerváltás éveiről, a cigány hősökről, valamint az első világháborúról szóló vándorkiállításaink most is járják az országot.

Milyen volt a nemzetközi sajtó véleménye, és minek köszönhetően változott meg?

Sok támadás érte a múzeumot a külföldi sajtóban is, de azt mégsem mondanám, hogy minden rólunk megjelent írás negatív volt. Nagyon sok dicsérő írás jelent meg rólunk amerikai, olasz és francia újságokban. A német és az osztrák sajtó viszont egyértelműen nagyon ellenséges volt velünk szemben, és a németek a mai napig azok, ebben nincs semmi különleges. Mondjuk, ők elsősorban saját magukkal szemben ellenségesek, mi csak a második sorban vagyunk. A németek részéről a jövőben nem várok semmiféle változást, sőt akkor lepődnék meg, ha jót írnának rólunk. De megnyertük a csatákat, mert azt a történetet, amit a múzeumban bemutatunk, nem sikerült átírni. A támadások leperegtek rólunk.

“Ezt a szivárványkoalíciót úgymond, a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük” – mondta a baloldal kormányfőjelöltje. Akkor ez azt jelenti, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor bezárják a Terror Háza Múzeumot?

Nem tudom, hogy egy ilyen ember, aki a kommunistákat és a nyilasokat akarja képviselni, tulajdonképpen mit gondol a világról. Miközben ezt a koalícióját az Európai Néppártba akarja bevinni, és azt is mondja magáról, hogy ő egy konzervatív-istenfélő ember.

Innen üzenem neki, hogy ez mégiscsak az az Andrássy út 60., ahol Mindszenty hercegprímást kínozták. Akkor hogyan is állunk az istenhittel? Százával verték meg különféle felekezetek képviselőit is ebben az épületben. Mégis, miket beszél ez az ember? Arról persze lövése sincs, hogy a magyar embereket hogyan és miképpen képviselné, neki csak az fontos, hogy külföldi ideológiákat majmoljon, hogy külföldi érdekeket szolgáljon.

Biztos vagyok benne, hogy ha a baloldal hatalomra kerülne, akkor elkezdene minket támadni. 2002-2006 között folyamatosan vizsgálták a múzeum pénzügyeit. Persze semmi kifogásolhatót nem találtak, de mindezt újrakezdenék, ha lehetőségük lenne rá.

Ingyenes koncerttel ünnepelték a 20 éves évfordulót Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mi a céljuk a következő 20 évre, évtizedekre? Terveznek-e valamilyen nagyobb átalakítást?

Szeretnénk megújítani az állandó kiállításunkat, hiszen mégiscsak 20 éves. Ha kapunk erre forrást, akkor modernizáljuk azt, hiszen hatalmas technikai-technológiai fejlődés történt az elmúlt években. Elsősorban az oktatás irányába szeretnénk továbblépni, mert a következő generációk tanítása és a múlt megismertetése a legfontosabb dolog. A terrorista diktatúrára a múltunk részeként gondolunk, de nézzük meg, hogy mi történt a napokban Kanadában, ahol példátlan szabadságellenes intézkedéseket hoztak a békés tüntetőkkel szemben. Ez még Orwellt is megszégyeníti.

Ha ez a liberális demokrácia, akkor nem kérek belőle. Az, hogy a tüntetők bankszámláit zárolják és a pénzügyi adományokat küldőket rabosítják, ez egyre jobban emlékeztet az 1940-es évek végére és az 1950-es évekre.

Azok a kutatói és akadémiai szabadság elleni támadások, amelyek ma már a nyugati egyetemeken mindennaposak, visszaidézik azt a kommunista korszakot, amit bemutatunk a Terror Háza Múzeumban. Ezek a jelenségek világosan mutatják, hogy sajnos nem hagytuk magunk mögött ezt a korszakot.