Megnyílt a vésztői Bagolyvár Kós Károly kiállítása
A vésztői Bagolyvár
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Teljes felújítását követően megnyílt Vésztőn az ikonikus Petrovszky-villa, közkeletű nevén a Bagolyvár épületében a Kós Károly életművével és elfeledett belsőépítészeti terveivel foglalkozó enteriőrkiállítás.
Az épület felújítása és a kiállítás a TOP-1.2.1-15-BS1-2016-00028 pályázatból valósult meg. A megnyitón beszédet mondott dr. Kovács József, a térség országgyűlési képviselője és Karakas Anikó, Vésztő város polgármestere.
A különleges épület történetét dr. Virág Zsolt, a kiállítást rendező Magyar Kastélyprogram Kft. igazgatója ismertette.
A kiállítás kurátorai prof. dr. Anthony Gall építész, építészettörténész és Juhász Anna művészettörténész voltak.
A villa a Kós Károly által népszerűsített modern magyar nemzeti építészet stílusjegyeit hordozza, népies elemekkel, kő- és farészletek domináns használatával, belül praktikus elrendezéssel. A „Kós Károly vonzásában" című kiállításban eredeti Kós Károly tervek alapján legyártott, még soha el nem készített, valamint ismételten legyártott bútorok és tárgyak is helyet kaptak.
A Bagolyvár építtetője, Petrovszky György erdélyi származású ügyvéd Kézdivásárhelyről költözött Békés vármegyébe 1920-ban. Eleinte Gyulán praktizált ügyvédként, majd 1924 augusztusában telket vásárolt Vésztőn. Az építkezést azonban a Sebes-Körös 1925 karácsonyán történt áradása hátráltatta, így csak később kezdhették el az épület kivitelezési munkáit.
Egy 1927 júliusában készült filmhíradó képkockáin már látható volt az elkészült Petrovszky-villa.
Az építőanyagokat, így például a követ Kézdivásárhelyről szállították vasúton, mint ahogy a növényeket és a kert fáit is Erdélyből hozatták ide. Az épület tervezését Kós Károlyhoz köti a szakirodalom és a villa stílusát tekintve bizonyos, hogy a Bagolyvár tervezője vagy ő maga, vagy az egyik vele szorosan együtt dolgozó munkatársa volt, erre vonatkozóan azonban egzakt írásos bizonyító adatot nem találtak a legfrissebb kutatások.
A magasföldszinten és a tetőtérben berendezett „Kós Károly vonzásában" című, az építész és követői munkásságával foglalkozó kiállításban Kós ismert vagy kevésbé ismert művei kerülnek bemutatásra.
A kiállítás unikalitását az adja, hogy Kós Károly belsőépítészeti munkáira fókuszál, a téma itt, a vésztői Bagolyvárban kerül feldolgozásra első ízben állandó kiállítás keretében. A Kós család leszármazottai által őrzött enteriőr-akvarellekről készült fotók sokszoros felnagyításával két helyiségben is egy-egy kósi szobaterv kerül bemutatásra.
A kiállítás tervezése során a legapróbb részletekre is figyeltek,
így az építész számos bútorterve az eredeti tervekből ihletett fakeretekben került installálásra. A bútortervek közül kiemelkedik néhány különleges elem, ugyanis azokat nem csak tervként szerepelteti a kiállítás, de a vésztői Bagolyvár részére eredeti tervek alapján legyártásra is kerültek. llyen például az épület több pontján látható szív motívumos tölgyfa pad, amelynek terveit Kós a Székely Nemzeti Múzeum részére készítette 1911 körül. Talán még érdekesebb a bőr karosszék terve, amelyből nem ismert eredeti példány, vélhetően nem került legyártásra a tervezés korában sohasem, így az egyedüli terv alapján készült darabok a Bagolyvárban tekinthetők meg napjainkban.
A már említett, Kós által tervezett sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal szoros együttműködésben készült a kiállítás, amely a rekonstruált elemek szempontjából is kiemelt fontosságú. A múzeum épületének tervezésekor Kós kiemelt figyelmet fordított minden apró részlet megrajzolására, így a kovácsoltvas kiegészítők kialakítására is. Akadtak azonban olyan gondosan megtervezett darabok, mint például a kovácsoltvas lámpások, amelyek megvalósítására végül nem kerülhetett sor az 1910-es években. A Székely Nemzeti Múzeumban őrzött eredeti tervek alapján készítette el a vésztői Bagolyvár számára Nagy György kovácsmester az ott található kovácsoltvas világítótesteket. A rekonstrukció folyamata az eredeti terv tüzetes tanulmányozásával, a méretarányok átszámolásával kezdődött. Ezután következett a darabok lekovácsolása és végül a tárgy összeszegecselése. A kovács a Székely Nemzeti Múzeum eredeti belső kilincseiről szintén készített két párt a Bagolyvár épületébe. Ez összetettebb feladat volt, mert ez esetben a tervek nem maradtak fenn, így magukat a kilincseket kellett dokumentálni a helyszínen, majd felvázolni és elkészíteni.
Egy másik sarokpontja a kiállításnak a magasföldszinten látható, Kós Károly által 1909-ben tervezett sztánai Varjúvár üvegablak-rekonstrukciója. Azok mintáiról ma már csak a Gerle János hagyatékban fennmaradt negatív felvételeken látható eredeti vázlat tanúskodik. A kiállítás számára az üvegablakok Fiedler Judit grafikus-üvegművész és Deák Zsuzsanna üvegtervező iparművész és üvegszobrász kezei alatt kelhettek újra életre. A Bagolyvár ablakainak eltérő adottságait követve ide hat színes üvegkép készült el. Az üvegképek rajzos részleteinek kialakításában Kós Károly egyéb grafikai munkái is segítséget nyújtottak, amelyeken a változatos vonalvastagság, valamint a részletgazdag és homogén felületképzés variálása is tetten érhető. Ezen finomságok megmutatásához a művészek a tiffany technikán túl az ún. schwarzlot technikát is alkalmazták. A színezés alapját egy korábbi rekonstrukció mellett a Kós Károly akvarelljein és nyomatain látható színskála adta.
A kiállítás elején átfogóan bemutatásra kerül maga az életmű is egy „interaktív doboz" segítségével,
amely az „The Architect" nevet kapta. Ennek szakmai alapját Budapest Főváros Levéltára és az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Anthony Gall vezetésével összeállított kutatási anyaga képezi. Mindemellett Haris László fotós képeinek segítségével megismerhetjük az építész kiemelt munkáit és azok különleges részleteit.
A rekonstruált egyedi elemekkel, a kósi hagyaték alapján újraalkotott részletekkel és a falméretű enteriőr-megjelenítéssel elkészült sokrétű tárlat a Kárpát-medence első olyan állandó kiállítása, amely egy Kós Károlyhoz vagy a köréhez kötődő épületben bemutatja a modern magyar nemzeti építészet törekvéseit, eredményeit. Mindez a századforduló szellemének meghatározó irányzatát is tükrözi: Gesamtkunstwerk-ként, vagyis összművészeti alkotásként is értelmezhető, és ilyen tekintetben is egyedülálló.