Keletnémet James Bondok kémkedtek a Balatonnál a Kádár-korban
![balaton, stasi, titkosügynök, illusztráció, ndk](https://cdn.origo.hu/2023/12/mp_mpDuPTB98zkLMnDPZxBaDPbI_hhqFLNBHE2URw3I/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzdkMTQ1YTIxMDQ0ZTRhYTlhY2QyZDYyZGE5NTFhYTAx.webp)
Ezt a kiskaput azonban a Stasi is hamar felfedezte, ezért 1967-től külön operatív csoportokat irányítottak a Balaton térségébe. Ezek a megfigyelők az egyénileg, turistaként autóval, repülővel érkező németeket tartották szemmel. Ez az „árnyékhadsereg" az idegenforgalmi központokban töltötte a nyári szezont. A megfigyelés kiemelt helyszínei közé tartozott Balatonfüred, Balatonakali, Keszthely, Balatonszemes, Zamárdi és Balatonboglár.
Ezeknek a 20-50 főből álló, ún. Balaton-brigádoknak az elsődleges feladata a külső megfigyelés, a célszemély mozgásának, tevékenységének és kapcsolatrendszerének nyomon követése, és elsősorban a szökések megakadályozása volt.
A hetvenes évek végére az ügynököktől elvárták, hogy tudjanak gépkocsit vezetni, alkalmasak legyenek kempingturistának, tudják használni a kempingfelszerelést és a fototechnikát, valamint jó kapcsolatteremtő képességgel kellett rendelkezniük.
A Stasi azon kívül, hogy úgynevezett konspiratív lakásokból figyelte meg a Magyarországon tartózkodó keletnémeteket, lakóhajókról is szerette volna figyelni az itt nyaraló német turistákat, de a magyar állambiztonsági szervek ezt nem támogatták, mivel túl nagy feltűnést keltettek volna. Siófokon viszont a rendelkezésükre bocsátották a rendőrkapitányság emeletét, hogy onnan irányítsák az akcióikat.
A keletnémet titkosszolgálat azt is szerette volna elérni, hogy a könyvtárak nyárra zárjanak be a Balaton-parton, mivel túl sok nyugati laphoz lehetett ezeken a helyeken hozzáférni,
amelyekből az NDK-s állampolgárok "káros" információkhoz juthattak hozzá. Erre azonban sosem került sor.
A Stasi ügynököknek rendelkezésére álltak a kor azon technikai vívmányai, amelyeket a kémelhárításban használtak:
volt cigarettásdoboznak álcázott fényképezőgépük, nyakkendőbe épített minikamerájuk, karórába vagy töltőtollba szerelt hangrögzítőjük (poloska), rúzsba vagy esernyőbe szerelt minipisztolyuk, sőt aktatáskának álcázott géppisztolyuk is.
Mindezek mellett a hazai hatóságok levélellenőrzéssel, szállodai szobák lehallgatásával és telefon-lehallgatással is segítették a keletnémet ügynökök munkáját. A Stasinak nyújtandó segítségképpen a Balaton-parti szállodák és kempingek személyzetéből portásokat, szobalányokat szerveztek be - ez utóbbit inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A balatoni kémkedés azonban nem olyan eredményekkel zárult, mint amire esetleg számítottak a keletnémet ügynökök. A siófoki Lidó Szálló egykori ügynöke például mindössze arról tudott beszámolni kelet- és nyugatnémet kapcsolatok megfigyelése címén, hogy egy férj érkezett a feleségéhez és gyermekéhez, és az ő szobájukba költözött be a nyaralás idejére.
Noha a Balaton-brigád nem járt sok sikerrel a leleplező tevékenységben, mégis nagyon aktívan dolgoztak.
1970 nyarán 541 szervezett és 162 spontánul szövődő találkozóról számoltak be, és 1551 turista ellen folytattak operatív megfigyelést, ami a többi szocialista országban állomásozó csoportok munkájához képest kiemelkedő volt.
Ráadásul a Stasi olyannyira komolyan vette feladatát, hogy még 1989 júniusában is beindítottak egy akciót, amelynek keretében operatív ellenőrzés folyt egy lipcsei orvostanhallgató lány ellen, aki a párjával állítólag Nyugatra akart szökni Magyarországról. A keletnémet állambiztonságiak egyszerre több munkatársat is ráállítottak, hogy a bizalmába férkőzzenek, azonban mielőtt az első kiértékelő jelentés megszülethetett volna, addigra kiteljesedtek a szocialista rendszert elsöprő változások, és a berlini falat lebontották.
Ezzel együtt pedig az egykori keletnémet titkosszolgálat Balatonnál végzett tevékenysége is lezárult.