Bangalor, 2016. november 28.
Tüntetők a Narendra Modi indiai miniszterelnök és a két legnagyobb címletű bankjegy kivonása ellen szervezett tüntetésen Bangalorban 2016. november 28-án. Modi november 8-án jelentette be, hogy kivonják a forgalomból a két legnagyobb címletet, az 500 és az 1000 rúpiás bankjegyet. A lakosok december 30-ig válthatják be régi bankjegyeiket az újakra. Az intézkedés célja az Indiában elburjánzó korrupció és a pénzhamisítás visszaszorítása. (MTI/EPA/Dzsagadis NV)
Vágólapra másolva!
Már az amerikai Lehman Brothers befektetési bank összeomlásához hasonló pénzügyi katasztrófát vizionálnak azok a szakértők, akik szerint az indiai árnyékbankrendszer már most olyan nagy, hogy be tudja rántani az egész pénzügyi rendszert. A probléma gyökere, hogy – Kínához hasonlóan – Indiában is olyan „nem hivatalos” bankrendszer nőtt a „hivatalos” bankok fejére az elmúlt években, amelyben egyetlen nagyobb szereplő bukása is tartós és akár hosszú távú összeomlás forrása lehet.
Szeptemberben mutatkoztak az első baljós jelek az indiai bankszektorban: az IL&FS pénzügyi cég – amely út- és erőműépítéseket is finanszíroz – 13 milliárd dollárnyi adósság megfizetésével maradt el. A hírt követően gyorsan terjedt a pánik az indiai árnyékbankok körében, amelyeknek
250-300 milliárd dollárnyi kölcsöntőkére van szükségük zavartalan működésükhöz.
Az érintett pénzintézetek piaci értéke mintegy 40 százalékkal zuhant, és a válsággal fenyegető helyzet kezeléséről éles vita bontakozott ki az indiai kormány és a központi bank között – számolt be az Economist brit üzleti hetilap.
De mik is azok az árnyékbankok?
Az elképesztő pénzeket megmozgató, félhivatalos befektetési piac az utóbbi bő tíz évben jött létre a világ egyes részein.
Árnyékbanknak számít minden olyan pénzügyi intézmény, amely bankszerűen működik, viszont nem vonatkoznak rá a hagyományos banki felügyeleti és betétbiztosítási szabályok.
Szakmai körökben kissé bonyolultabban fogalmaznak: eszerint egy olyan pénzügyi közvetítői folyamatról van szó, mely révén a jellemzően rövid lejáratú forrásokat hosszú lejáratú eszközökké alakítják át.
Kínnában is óriási problémát jelent a szabályozatlan árnyékbankrendszer. Forrás: AFP/Imaginechina/Meng Zhongde
A gyakorlatban ez onnan indult, hogy például a nagy kínai állami vállalatok kedvezően juthattak banki kölcsönökhöz, miközben túlzott termelési kapacitással bírtak.
Az olcsón megszerzett forrást ezért sok esetben nem befektetésre, fejlesztésre használták, hanem továbbhitelezték kisebb vállalatoknak, akár az alapkamat többszöröséért.
Ez az úgynevezett megbízotti hitelezés, mely révén meg lehet kerülni azt a tiltást, amely szerint egy vállalat nem adhat közvetlenül hitelt egy másiknak. Az árnyékbank végzi el a pénzügyi közvetítést: a hitelnyújtó meghatározza a kölcsön feltételeit, partnere a közvetítő bankon keresztül felveszi a pénzt, a bank pedig jutalékot szed mindkét féltől úgy, hogy közben a kölcsön nem jelenik meg a mérlegében. Nem véletlen, hogy számos szakértő
szép nagyra fújt piramisjátékként jellemzi az egész metódust, ahol a pénz mozgása átláthatatlan a hatóságok számára.
Ezek az árnyékbankként funkcionáló pénzügyi cégek tehát általában nem betétgyűjtésből – ezt a szabályozó hatóságok többhelyütt tiltják is – hiteleznek vállalatokat, illetve vállalnak vagyonkezelést.
Annyiban pozitív szerepet tölt be a szektor, hogy kölcsönhöz juttatja azokat a cégeket is, amelyeket a "hivatalos bankrendszer" képtelen lenne kielégíteni, ugyanakkor elég kockázatos és nehezen átlátható a működés.
A rendszer leginkább Kínában elterjedt:
2016-ban a világ teljes, 45 ezer milliárd dolláros árnyékbanki állományának 15,5 százalékát, mintegy 7 ezer milliárd dollárt Kína tartotta a kezében, míg Luxemburg a teljes összeg 7,2 százalékát, 3200 milliárd dollárt.
Az utóbbi időben már a kínai hatóságok is egyre erőteljesebben harcolnak az árnyékhitelezés visszaszorításáért, ám érdemi változást még nem sikerült elérniük. Mindenesetre kiemelt figyelmet fordítanak a bankok közötti adósságra, mivel el akarják kerülni, hogy ha egy pénzintézet bedől, az összes többit magával rántsa.
Szabályozói hibák
Hasonló veszéllyel fenyeget az indiai helyzet is: az ottani pénzügyi szereplők felét – a kihelyezett hitelek összege alapján – az állami, negyedét a hivatalos magánbankok adják, és az utolsó negyedbe tartoznak az árnyékbankok, amelyek gyorsan terjeszkednek, leginkább az ingatlanszektorban. Ez utóbbiak általában nem gyűjthetnek betétet, ezért adósságból, hitelből finanszírozzák működésüket.
A bajok gyökere 2005-re nyúlik vissza: akkoriban az állami bankok lényegében korlátlanul hiteleztek kétes oligarchákat és grandiózus infrastrukturális projekteket. A következmények nem is maradtak el:
a kölcsönök 9 százaléka behajthatatlanná vált, és az állam azóta sem sietett megoldani a problémát.
Ráadásul 2012-ben olyan lépéseket tettek a szabályozó hatóságok, amely következtében hirtelen sok fölös pénz kezdte el keresni a helyét a gazdaságban. Megrázkódtatás okozott a 2016 novemberében váratlanul bejelentett és végrehajtott demonetizáció is, azaz a két legnagyobb címletű bankjegy, az 500 és az 1000 rúpiás érvénytelenítése és forgalomból történő kivonása.
Tüntetők a Narendra Modi indiai miniszterelnök és a két legnagyobb címletű bankjegy kivonása ellen szervezett tüntetésen Bangalorban 2016. november 28-án. Modi november 8-án jelentette be, hogy kivonják a forgalomból a két legnagyobb címletet, az 500 és az 1000 rúpiás bankjegyet. Az intézkedés célja az Indiában elburjánzó korrupció és a pénzhamisítás visszaszorítása volt. Forrás: MTI/EPA/Dzsagadis Nv
Miután az állami pénzintézetek a maguk problémáival küzdöttek, előretörtek a kevésbé szabályozott árnyékbankok:
az első 50 ilyen intézmény öt év alatt megkétszerezte eszközei és adósságai összegét.
A következő egy év folyamán mintegy 50-100 milliárd dollárnyi tartozást kellene visszafizetniük, amiben egész addig nem is kételkedtek a hitelezők, amíg meg nem jött a hír az IL&FS összeomlásáról.
Pillanatok alatt elpárolgott a bizalom, és ezen az sem segített, hogy az India leghosszabb alagútját is magában foglaló szerteágazó portfoliót részben az állam vette át.
Hiába tűnik úgy, hogy a többi árnyékbankkal nincs baj, a hitelezők elkezdtek aggódni.
Nem ért egyet a kormány és a jegybank
Az indiai árnyékbankszektor most már elég nagy ahhoz, hogy baj esetén akár a teljes pénzügyi rendszert bedöntse.
A befektetési alapok 50, a hagyományos bankok 70 milliárd dollár erejéig kölcsönöztek a szektornak, a kitettségük tehát elég nagy. Nyugtalanságuk egyik jele, hogy vezetőváltások zajlanak a legnagyobb magánbank, az ICICI valamint a negyedik helyezett Yes Bank élén is.
Miután az állami bankok amúgy is tele vannnak rossz hitelekkel, az árnyékbankszektor pedig lehet, hogy összecsuklik, nem túlzás azt állítani, hogy az indiai pénzügyi rendszer 75 százaléka áll bizonytalan lábakon.
Jövőre parlamenti választások lesznek Indiában, ezért a kormány „békés” megoldást szorgalmaz, és azt szeretné, ha a központi bank segítené ki az árnyékszektort. A jegybank a kockázatok miatt erre kevéssé hajlandó, és a kormányt hibáztatja azért, hogy eddig még reformálta meg a gyengélkedő állami bankokat.
Szakértők szerint hosszabb távon a jegybanknak van igaza, és szigorítani kellene az árnyékbankok szabályozásán.
Két út lehetséges: vagy átalakulnak hagyományos bankokká, vagy tűzfalat kell vonni köréjük, hogy ne fertőzhessék meg a teljes pénzügyi rendszert.
Ha India nem tudja stabilizálni a pénzügyi rendszerét, akkor végképp nem lesz képes elérni a kétszámjegyű gazdasági növekedést, amelyre Narendra Modi miniszterelnök számít.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
