Kína lassan elkészül polgári célúnak beállított mesterséges szigeteivel

militarization of South China Sea

Egyre nehezebben tagadhatja Kína azt, amit eddig próbált: katonai erődemonstrációval kívánja eldönteni a Dél-kínai-tenger egyes szigetei kapcsán régóta húzódó regionális vitát, egyszersmind a vizek fölötti dominanciát. A most nyilvánosságra került felvételek, valamint a legfrissebb műholdképek tanulsága szerint, az ország lassan befejezi a Spratly-szigetcsoportnál fekvő hét korallzátony beépítését és militarizálását. Ami történik, az leginkább a Kína-barát politikát folytató Fülöp-szigeteken okozott riadalmat, de a tengeri vita ennél nagyobb jelentőségű: kereskedelmi erőfitogtatás helyett akár az USA és Kína háborús terepe is lehet.

Fotók és műholdkép a riadalom oka

A figyelem most azért irányult újra a Spratly-szigetekre és környékére, mert a legújabb – a sajtót és az internetet bejárt – műholdképek tanulsága szerint, a Fülöp-szigetektől nyugatra fekvő szigetcsoport hét érintett, önkényes kínai fennhatóság alá tartozó helyszínén, a munkálatok befejezéshez közeli állapotot vélték felfedezni.

Guney Çin Denizine ait gorselde kirmizi ile isaretlenmis mini adalar ve resifler Çin'in sadece bir kac yilda kurdugu tesis ve usleri gosteriyor.
Asagidaki baglantidan uslere ait yuksek kalite gorsellere ulasabilirsiniz...https://t.co/7CdcLEE3Mppic.twitter.com/cvu72bF5nm

— Chagatai Kurtoglu (@CagataiTemuchin) 2018. február 5.

Ezt kiegészítendő, az Inquirer lehozta azokat az eddig nem látott felvételeket, amelyeket 2017 júniusa és decembere között, 1500 méteres magasságból készítettek a területről, s amelyek arról tanúskodnak, hogy a kínai szorgalom páratlan eredményre vezetett.

Épületek és kifutópályák, illetve valószínűleg fegyverraktárak létesültek a térségben. Köztük is az egyik legizgalmasabb Panganiban. Szigete alig 400 kilométerre található a Fülöp-szigetektől, és az ország kizárólagos gazdasági érdekszférájának tartják – legalábbis az ENSZ égisze alatt működő hágai Állandó Választottbíróság korábban így határozott.

Ez azonban láthatóan nem zavarta Kínát abban, hogy ott és a másik két nagyobb zátonyon, Zamorán és Kagitinganon is jókora kifutópályákat építsen.

Kína első, saját fejlesztésű repülőgép-hordozója, melynek létezését sokáig szintén tagadták Forrás: AFP/Imaginechina/Nang Gongaq

A zátonyok felduzzasztását mesterséges szigetekké, Kína annak ellenére megvalósította, hogy 2002-ben a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (Aesan) – annak tíz tagállama – megállapodott arról, hogy nem avatkoznak be a tenger és képződményeinek természetes állapotába.

Azt természetesen nem tudni, igaza lesz-e az egyik tanácsadónak az amerikai elnök környezetéből, aki korábban azt a szomorú jóslatot fogalmazta meg, hogy

5-10 év alatt a térség válhat az USA és a vele immár egy ligában játszó Kína háborús összecsapásának színterévé.

Az viszont biztosnak látszik, hogy a Fülöp-szigetek hamarosan nem kerülheti el a korábbinál nyíltabb színvallást, hogy hová áll a nagyok sakkpartijában.

A szigetek, melyek máris borzolják a kedélyeket

Bár az előzmények mind időben, mind összetettségükben ennél jóval korábbra nyúlnak vissza, a kínai szigetépítés mostani fejleményének jelentőségéhez elegendő 2016 júliusára visszatekinteni. Ekkor született meg a hágai ítélet arról, hogy

Peking megsértette a Fülöp-szigetek szuverenitását, amikor a most is érintett vizekre behatolt, hogy ott halászati tevékenységet folytasson.

A döntés szerint, mind a halállomány, mind a területen nyugvó nyersanyagok, a manilai kormány illetékességébe és fennhatósága alá tartoznak, és azokat Kína még akkor sem piszkálhatja, ha nagyon-nagy szüksége lenne azokra.

A nemzetközi jog szerint, minden ország a tengerpartjától 12 tengeri mérföldes területen joghatósággal bír. Emellett 200 tengeri mérföldre kiterjedően, az adott ország kizárólagos gazdasági övezeteként kell tekinteni a területet, ahol az állam halászati vagy tengerfenék fúrási tevékenységeket végezhet.
Úgy tűnik azonban, Kína emiatt nem érzi magát feszélyezve. Az 1947-es koncepciójuk alapján - amit még mindig érvényesnek tekintenek - a szárazföldi Kínától számított mintegy 1200 mérföldnyi távolságú tengerterületet a sajátjuknak tekinitik. Ez egyes szakaszain "belóg" Malajzia, a Fülöp-szigetek és Vietnám 200 mérföldes kizárólagos gazdasági övezeteibe.

Az ország egy része épp ezért döbbenten, másik része ellenérzéseinek hangot adva figyelte, hogy Rodrigo Duterte, a 2016-ban hatalomra került elnök négynapos látogatást tesz abban a Kínában, mely azelőtt pókerarccal csuklóztatta az államot. Az azóta eltelt időben pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a Duterte-vezetés nemhogy ahhoz nem volt elég bátor, hogy a hágai hátszelet befogva, erőteljesebben képviselje érdekeit Kínával szemben – akár finom átkötésekkel a közelben állomásozó amerikai tengeri erőkre –, hanem még jobban odatörleszkedett az óriáshoz.

Kínai haditengerészeti parádé: demonstrálnak Forrás: Imaginechina/Liu jian qd - Imaginechina/Liu Jian Qd

Ahogy arról az Asia Times beszámol, az utóbbi hetek valóságos politikai rémálommá válhattak Duterte számára, akit minden, szavát még felemelni képes ellenzéki verbálisan karóba húz kínabarát politikája miatt.

Kiderült az is, ennek Kína meg is fizeti az árát.

2017-ben közel 20 milliárd forintnak megfelelő összeget ruházott be az országban, 15 százalékkal többet mint az előző évben. Ez azonban eltörpül a japán pénzek mellett, ők ugyanis nagyjából 400 milliárd forintot költöttek ott. Éppen ezért is nem értik sokan, Duterte miért a kínaiak közeledését fogadja el ilyen árért cserébe, akik egyébként a legfrissebb hírek szerint, időnként újra megpróbálkoznak a rablóhalászattal a Manilához tartozó vizeken.
Erre a magatartásra nem adhat magyarázatot az sem, hogy Kína egyébként jelentős összegeket hajlandó meghitelezni a Fülöp-szigeteknek, hogy az ország további beruházásokat és fejlesztési programokat valósíthasson meg.

Duterte manőverei akkor verték ki a biztosítékot, amikor bejelentette, tart attól, hogy országa képtelen megvédeni magát a kínaiak nyomulásától.

Ez – számos biztonsági elemző kommentárja alapján – olaj lehet a tűzre a kínaiak számára.

Fülöp-szigeteki katonák járőröznek Forrás: AFP/Anadolu Agency/Jeoffrey Maitem

Most pedig, hogy a szigetek nagyjából elkészültek és lassan a katonai erők telepítése is a végéhez közeledik, Duterte újabb bejelentést tett. Az elnök jelezte, a haditengerészet mostantól válogatás nélkül üldözőbe vesz, és elfog vagy megsemmisít valamennyi külföldi hajót, amely engedély nélkül tér be vizeikre, legyen az akár halász-, akár kutatóhajó.

Mostantól csak a hazai kutatóhajók és halászok dolgozhatnak a térségben.

Az elnök azt is hozzátette, a nemzetközi jog alapján, mindent megtesznek, hogy megvédjék a szigetország hozzájuk tartozó kontinentális talapzatát és vizének erőforrásait, nyersanyagait. Ezzel a friss bejelentéssel Duerte úgy tűnik, reagált kritikusaira, ugyanakkor a bejelentést némileg árnyalja, hogy ezzel egyidejűleg bejelentették egy agytröszt felállítását, melynek célja, hogy a Fülöp-szigeteki kutatók munkáját stratégiai irányelvek szerint szervezze, és azoknak határozott irányt adjon – az agytröszt munkáját ugyanis kínai partnerséggel képzelik el.

Közel lenni a tűzhöz?

Elemzők szerint erre a lépésre az elnök azért szánta rá magát, mert a Manilához tartozó Thitu szigetéhez pofátlanul közel tűnt fel nemrég egy újabb kínai hajó. Senki nincs róla meggyőződve, hogy a mostani bejelentés pontot tenne a manilai vezetés Kínához való viszonyának kérdésére.

Sok kritikát kapott az elnök Kína-barát politikájáért Forrás: AFP/Noel Celis

Egyesek úgy vélik, Duterte és környezete egyre inkább beletörődik abba, hogy Kínával ellentétben nem tudja erőnek erejével érvényesíteni érdekeit, a közeli mesterséges szigetek látványa pedig arra sarkallja őket, hogy inkább behúzódjanak az éhes és törekvő állam szélárnyékába.

A térség elemzésével foglalkozók szerint, Duterte elnök részéről ez tudatos stratégia lehet azért, hogy ha majd Kína tényleg nekigyürkőzik a Dél-kínai-tenger ásványkincs-tartalékának kitermeléséhez, akkor afféle asszisztensi szerepkörbe helyezkedve, biztos falatok jussanak abból országuknak is. A tengeri nyersanyagtartalékok értékét ugyanis most alsó hangon is

néhány ezer milliárd dollárra becsülik

– amire a legegyszerűbben szintén csak úgy érdemes hivatkozni, mint az éves magyar GDP többszöröse.

Számokban kifejezve, ez a következőt jelenti:

• az Egyesült Államok szakértőinek becslése szerint a tengerfenék 11 milliárd hordó olajat és 190 ezer milliárd köbméter földgázt rejt, míg
• egy kínai állami tulajdonú olajvállalat 125 milliárd hordó olajat és 500 ezer milliárd köbméter gázt sejt a felszín alatt.

De van, ahol úgy ítélhetik meg, érdemes lehet azért is közel tartózkodni a tűzhöz, mert Kínában kitalálhatják azt is, hogy praktikus lehet valamilyen jogcímen díjakat beszedni az ottani vizeken áthaladó, tekintélyes kereskedelmi forgalomból - addig is, amíg el nem készül az Új Selyemút.