Épp időben – A legjobb időparadoxonos filmek

Időbűnök

Az időutazás és az idővel való játék mindig is foglalkoztatta a filmeseket. Kétségtelenül bonyolult tematikai vonulat, amibe könnyű belebukni, ráadásul, ha mélyebbre ásunk az időhurkok, paradoxonok világába, még nehezebb igazán jó filmekre bukkannunk. Szerencsére azért akad néhány, belőlük szedtünk össze tízet.

Időről időre (2013)

Nem csak a thrillerek és egyéb feszültséggel operáló műfajok szoktak játszani az idővel, jó példa erre Richard Curtis munkája. Tim (Domhnall Gleeson) felfedezi, hogy tud utazni az időben, ezt pedig elkezdi kihasználni. Elsősorban arra fordítja képességét, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Frappáns ötlet, elvégre ki ne játszott el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha egy-egy adott szituációban másképp döntött volna, esetleg vissza tudná pörgetni az időt, hogy újra átélje az élményt.

Időről időre (Domhnall Gleeson és Bill Nighy) Forrás: UIP-Duna Film

Üdítő, kedves és nagyon szerethető film, ami a végére kifejezetten drámaivá is képes válni, de ezt is az előnyére fordítja. Azoknak is erősen ajánlott, akik nem szeretik a romantikus limonádékat.

Idétlen időkig (1993)

Igazi klasszikus Harold Ramistől, aminek ott a helye minden idők legjobb romantikus komédiái közt, s mindezt úgy, hogy időparadoxonos filmnek is szenzációs. Bill Murray Philje ugyanazt a borzalmas mormotaünnepnapot éli át újra, közben pedig kipróbál mindent, hogy szabaduljon az idő fogságából, természetesen sikertelenül. Mi azonban ezen felettébb jól szórakozunk. Kortalan kultmozi, amit bármikor újra lehet nézni.

Idétlen időkig (Bill Murray) Forrás: InterCom

A holnap határa (2014)

Igazi blockbuster, ami kifejezetten ritka ebben a műfajban, de A holnap határa úgy használta a zsáner szabályait, hogy tökéletesen működjön. Szuperlátványos akció, sci-fi egy fiktív jövőről, ahol idegen lények támadják meg bolygónkat. Az egyik teremtmény vére a főhős, Cage (Tom Cruise) arcára fröccsen, aki így végtelenítve újra átéli a halála előtti pillanatokat.

Hiába lett anyagilag veszteséges, Doug Liman műve az elmúlt öt év egyik legjobb látványmozija. A féktelen zúzás ellenére is ötletes, tele van remek pillanatokkal, nem nézi ostobának a nézőt, emellé pedig még pokolian szórakoztató is.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!