Gary Oldman: a tényleg ezerarcú színész

Mostanában mindenki friss Oscar-díja miatt ünnepli: A legsötétebb órá-ban bravúrosan játszotta el Winston Churchill szerepét. Pár éve mindenkit meglepett visszafogott, mégis szuggesztív alakításával a Suszter, szabó, baka, kém című filmben, de aki látta a Leon, a profi-t, az nem egykönnyen felejti el Stansfieldet, a pszichopata zsarut. Hosszú pályáján eljátszotta a Sex Pistols basszusgitárosát ugyanúgy, mint Ludwig van Beethovent. Nagyot alakítottak fiatalon Tim Roth-tal a Rosencrantz és Guildenstern halott-ban, a szélesebb közönség számára pedig ő Sirius Black a Harry Potter-sorozatból és a rendőrfőnök a Batman-filmekből.

Ide-oda ugrálunk az időben, a forgatás idején 36 éves Gary Oldman aszerint van maszkírozva, hogy Beethoven éppen mennyi idős: a fiataltól az öregig teljes a paletta. Széles a színészi skála abból a szempontból is, hogy Beethoven valamilyen szélsőséges érzelmi állapotban van éppen, vagy pedig nyugodtan viselkedik. Ugyanis egyáltalán nem volt olyan elviselhetetlen alak, amilyennek a felszínes, közhelyes kultúrtörténet el szokta könyvelni.

Gary Oldman életének egyik színészi csúcsteljesítménye a Beethoven-alakítás:

egy rendkívül összetett figura rengeteg arcát mutatja meg, de közben végig ugyanaz az ember. Van egy belső mag, ami nem változik. Össze-vissza sminkelik a színészt, hosszasan várakozik különböző forgatási helyszíneken, hogy aztán csapóra hirtelen szélsőséges érzelmeket kelljen produkálnia. De közben ott van ez a bizonyos belső mag, amit visz magával, ami lehetővé teszi, hogy ne essen szét az alakítás. Beethoven szemében minden jelenetben ott van valami, amitől azonos önmagával. Ha belenéz az ember ebbe az interjúba, akkor egy precíz szakembert hall beszélni a munkájáról, hogy a legfontosabb megértenie a figurát: milyen a viszonya a világhoz, mi mozgatja belülről. Gary Oldman igen meggyőzően tud a filmekben őrjöngeni, de ezek mindig jól kiszámított őrjöngések.

Ha Gary Oldman a főszereplő, akkor abból Oscar-jelölés lesz

Gary Oldman kiváló színész, de nem tartozik a szorosabb értelemben vett hollywoodi sztárok közé. A széles közönség a sztártól kiszámíthatóságot vár el: megismeri valamilyennek és mindig olyannak akarja látni. Gary Oldman olyan sokféle filmben játszott olyan sokféle szerepet, hogy nem tudott köré egy médiakompatibilis imázs kiépülni. Sokan vannak, akik talán látták egy csomó filmben és nem is tudatosodott bennük: jé, ez ugyanaz a színész. Gary Oldmant sokáig elkerülték a nagyobb díjak is, amelyek odaítélésében máig megmaradt egyfajta naivitás: negatív szereplő megformálásáért nem nagyon lehet megkapni őket.

Suszter, szabó, baka, kém Forrás: AFP

Aztán jött 2011-ben a Suszter, szabó, baka, kém című film. John le Carré maga is a hírszerzésnek dolgozott, aztán reális világban játszódó kémregényeivel nagy sikereket ért el. Az 1974-es Suszter, szabó, baka, kém arról szól, hogy tégla van az MI6-nél és a rendkívül intelligens főszereplő kapja a feladatot, hogy a maga türelmes, aprólékos módszereivel kiderítse, ki a kettős ügynök. Tomas Alfredson rendező sokáig mérlegelte, ki legyen az a színész, aki a film középpontjában van, és végül Gary Oldman mellett döntött. Ez nem az a fajta kémfilm, ahol autós üldözések vannak és négy-öt tárnyi golyót kilőnek, mire esetleg újratöltenek. A hetvenes években vagyunk, nincsenek GPS-es bemérések és a kívánt információt másodperceken belül megadó digitális adatbázisok. Ebben a számítógép és nyílt harc nélküli világban a pszichológia számít és a logika. Ki mit vesz észre és abból milyen következtetéseket tud levonni. A korábban a szélsőséges alakítások specialistájának számító Gary Oldman egy visszafogott figurát játszik igen meggyőzően, aki néha tétovának is látszik, de hatalmas tapasztalata végül hozzásegíti, hogy kibogozza a szövevényes szálakat. Oscar-díjra jelölték Gary Oldmant a Suszter, szabó, baka, kém főszerepéért.

Churchill az elmaradhatatlan szivarral (A legsötétebb óra) Forrás: AFP

Aztán idén, mintegy 60. születésnapi ajándékként Gary Oldman Golden Globe-ot és Oscar-díjat kapott A legsötétebb óra főszerepéért. Winston Churchill rendkívül színes figurája a történelemnek, sok anekdota van furcsa szokásairól, pimasz humoráról. Egyszerre volt nyers modorú, irritáló figura, ugyanakkor intelligens és érzékeny ember, aki ritkán tévedett a helyzetelemzéseiben. Joe Wright rendező ragaszkodott hozzá, hogy Gary Oldman tökéletes Churchill-hasonmásként jelenjen meg a filmben, még szivaroznia is annyit kellett a forgatás alatt, hogy nikotinmérgezést kapott. A külsőségek erősen megnehezítették Gary Oldman dolgát, de úrrá lett azon, hogy gyakorlatilag egy óriási bábfigura belsejébe kényszerítették: sikerült pontosan megjelenítenie Churchill ellentmondásos, összetett figuráját, és ennek köszönhető a film sikere. Egy undok Churchill szimplán csak vicces lenne. Egy az európai civilizációért aggódó Churchill pedig túlságosan didaktikus. Sikerült eltalálni az egyensúlyt: bohócfigura mond ki súlyos igazságokat.

A végre odaítélt Oscar-díjjal Forrás: AFP/Angela Weiss

Az utóbbi hat évben kétszer történt meg, hogy Gary Oldmant egy film középpontjába állították és megfelelően összetett színészi feladatot kapott. Mindkétszer közönségsiker és Oscar-jelölés lett az eredmény.

Vajon miért nem dolgoznak producerek és rendezők veszett tempóban azon, hogy méltó feladatokat találjanak egy ilyen képességekkel rendelkező színésznek?

A színész kiszolgáltatott helyzetben van: megfelelő forgatókönyv és megfelelő szerep kell ahhoz, hogy nagyot alakítson. Gary Oldman gyengébb filmek kisebb szerepeiben is mindig biztos pont, rajta nem múlik semmi. De nem sok értelme van, hogy olyan meglehetősen sablonos akciófilmekben működjön közre, mint az utóbbi időben a Beépített tudat vagy a Sokkal több, mint testőr. Gary Oldman színészetére filmet lehet alapozni. Egyelőre nincsen hír róla, hogy folynának az újabb Oscar-jelölés előkészületei. Idén kijön meg Gary Oldmannel egy tengeralattjárós film (Hunter Killer), ami valószínűleg megint nem igényel tőle különösebb színészi nekiveselkedést. Ezen kívül saját rendezésre készül. 1997-ben már forgatókönyírója és rendezője volt egy kis költségvetésű filmnek, de az Éhkoppon nem keltett különösebb visszhangot. Témáját tekintve ezen nem is lehet annyira csodálkozni: londoni külvárosi környezet, drogfüggés, családon belüli erőszak. Gary Oldman új terve, a Flying Horse egy életrajzi film Eadweard Muybrigde-ről (1830–1904), aki sok technikai újítással járult hozzá a filmezés fejlődéséhez.