Oscar kedvenc pszichopatái

Amint az egy hete ismét kiderült, színészi Oscart leginkább híres emberek vagy karizmatikus gonoszok megformálásával lehet nyerni. Javier Bardem és Daniel Day Lewis úgy tudták megfagyasztani a mozinézők ereiben a vért, ahogy azt még senkitől sem láttuk korábban, hiába éltük már túl Hannibal Lectert és Keyser Sözét. Összeállításunkban áttekintjük az utóbbi két évtized legemlékezetesebb és leghátborzongatóbb elmebeteg gyilkosait, akik végül mind elnyerték méltó jutalmukat: az Oscart.

Joe Pesci (Nagymenők)

Mi a problémája? Sokáig az Oscar-díj legrosszabb tréfájának tartották, hogy Martin Scorsese remekművei rendre alulmaradnak sokkal gyengébb filmekkel szemben. Talán az 1990-es blamázs volt az egyik legfájóbb, amikor a szentimentális Farkasokkal táncoló tarolt az ízig-vérig tökéletes Nagymenők ellenében. Scorsese-t azóta már maffiástól kárpótolták (tavaly A téglá-ért), de akkor csak a New York-i gengszeterek legapróbbika és egyben legagresszívebbike, Joe Pesci menthette a klán becsületét.

Kedvelt módszerei, eszközei: Joe-t ha felbosszantják, puszta kézzel, vagy éppen egy toll segítségével is képes embert ölni. Kígyószerű természet, aki adott esetben barátai likvidálásától sem riad vissza. Scorsese annyira megszerette, hogy egy másik inkarnációban, a Casino szereplőgárdájába is visszahívta.

Gyengéje: A hátulról jövő támadásokat ő sem tudja kivédeni. Hiába kerül be a maffia legbelsőbb köreinek nagykutyái közé, egy régi baklövését soha nem felejtették el neki, és gondoskodnak róla, hogy ne temethessék el nyitott koporsóban.

Ő mondta: "Viccesnek találsz? Mi olyan kibaszott vicces bennem? Mondd meg, mondd csak meg, mi olyan kurva vicces bennem!"

Oscart nyert: Az indiánok helyett a gyilkosok éveként marad meg az Oscar-történelemben 1990, ráadásul Pesci a maffiafilmek két legendás arca elől happolta el a mellékszereplői szobrot: Al Pacino a Dick Tracy-beli karikatúraszerű alakításáért, Andy Garcia pedig a Keresztapa III.-ért volt jelölt.

+ + +

A többiek:

Oscar szerelembeesése az elmebeteg mészárosokkal 1990-re datálható, amikor Joe Pesci imént taglalt mellékszereplői győzelme mellett a legjobb férfi és női főszerepért járó szobrot is gyilkosok megformálóinak ítélték. Nem csoda, hogy egy év múlva szabad volt az út Hannibal Lecter előtt, de ekkor még Jeremy Irons-nak (A szerencse forgandó) szólt a taps, aki hidegvérrel viselte a vallatást felesége megölése után, míg Kathy Bates (Tortúra) új értelmet adott a könyvrajongó kifejezésnek. Fogvatartott kedvenc írójával művelt macska-egér játéka azóta is kötelező tanagyag a női antihősök számára, Stephen King figurái közül pedig őt szerette legjobban az Akadémia.

Kathy Bates a Tortúra című filmben

A kilencvenes évek eleje óta így szinte minden évben beférkőzik az Oscar-nyertesek közé egy elvetemült gyilkos, de tavaly Forest Whitaker a híres ember gesztusainak pontos leutánzása rubrikát is kipipálta egyben Idi Amin, ugandai diktátor hátborzongató megszemélyesítésével (Az utolsó skót király). Day Lewis példája pedig jól illusztrálja, hogy a második Oscar megszerzéséhez kiváló stratégia átmenni gonoszba. Denzel Washington hiába próbálkozott életrajzi filmmel (Hurrikán), neki is inkább egy zsarubőrbe bújt karizmatikus pszichopata szerepéért (Kiképzés) adták oda második Oscarját.

Forest Whitaker Az utolsó skót király című filmben

Az elsőt nyerte viszont Kevin Spacey egy azóta kultikus bűnöző ravasz megformálásáért; a rezignáltan kamuzó kripli vallomása (Közönséges bűnözők) új fejezetet nyitott a forgatókönyvírás világában, Spacey pedig anélkül nyert mellékszereplői Oscart a sátán cimborájaként, hogy gyilkolászni egy pillanatra sem láthattuk a vásznon.

Kevin Spacey a Közönséges bűnözők című filmben

Némileg könnyedebb műfajban, de abszolút bevágódott Oscarnál a Chicago gyilkos gráciáinak csapata, a fődíj mellett Catherine-Zeta Jones is begyűjtötte a szobrocskát, így neki sikerült az, ami idén Johnny Deppnek nem: dalolva gyilkolta magát az Oscar-pódiumig, a nézők teljes szimpátiáját élvezve.