Nem oszt meg, csak uralkodik - Seat Leon 1.5 TSI Xcellence teszt

Seat Leon autófotózás

Míg a kilencvenes években a Geszti Péter-féle „Volkswagány" szlogen volt hivatott demonstrálni a spanyol márka fiatalosságát, mára valóban izgalmas alternatíva lett. Egy ügyes formatervező az új Leont is látványos, mégsem megosztó ruhába öltöztette, változatlanul az aktuális Golf alapjain. Tesztautónk négyhengeres turbómotorjával és kézi váltójával ígéretes csomagnak tűnik a klasszikus autós értékeket keresőknek, csakhogy a digitális kezelőszervek uralma hidegzuhanyt is tartogat.

Öngól volt így megritkítani a gombokat

Sok autónál hasonlóan sopánkodtunk már: menet közben túlságosan elvonja a figyelmet az útról, hogy minden funkciót érintőképernyőn kell állítani, és természetesen nem elsősorban a hifire vagy a navigációra gondolunk, hanem a szellőzőrendszer vagy a menetdinamikai profilok állítgatására, sőt, még az ülésfűtést is menüből kell elővarázsolni. A 10 colos kijelző alá elhelyeztek ugyan csúszkákat a vezető- és utasoldali hőfok, illetve a hangerő szabályzására, de útközben ezek sem állíthatók igazán finoman, ráadásul sötétben még ki sincsenek világítva – talán ezt majd ráncfelvarrásnál orvosolják.

Bizony, nem csak nagyságrendekkel jobb minőséget, hanem sokkal jobb ergonómiát is kap a rokon Audi A3 vásárlója, de a népautó-rokonokat sem fosztották meg ennyire fizikai gombjaitól. Ha ezen sikerül túllendülni,

el kell ismerni a Leon érdemeit is, úgy, mint a képernyő jó felbontását vagy a hét hangszórós hifi szép hangzását,

de kapott vezeték nélküli telefontöltést, valósidejű forgalmi infókkal összekötött adaptív tempomatot is. Asszisztensei hasznosak (távfénykapcsolás, táblafelismerés stb.), igaz, a kormányba belenyúló sávtartó itt is bosszantó - inkább minden elinduláskor kikapcsoltuk.

Arany középút 130 lóerővel, kézi váltóval

XXL motorpalettát kínálnak a Leonhoz, a még a kisebb modellekben is letargikus produkciót nyújtó 90 lóerőstől a bivalyerős, immár önálló Cupra márkanév alatt forgalmazott sportmodellekig, de akad plug-in hibrid és bizonyos piacokon gázüzemű változata is. Tesztünkre az 1,5-ös turbós benzines kisebbik, 130 lóerős kivitele érkezett, és kivívta szimpátiánkat azzal, hogy (a nemrég tesztelt hasonló lökettérfogatú Focusszal ellentétben) tisztességes négyhengeres. Ennek megfelelően csendes, és kellemes az orgánuma, bár bizonyos fordulaton hajlamos rémi rezgéseket kelteni.

Normális, hétköznapi igényekre elég a teljesítménye, sőt, aki jó ütemben kapcsolgat, egész tempósan is tud autózni vele, ráadásul a karakterével sem okoz meglepetéseket: alul jól terhelhető, pörgetve sem fogy ki látványosan a szuszból, de persze középtartományban van igazán elemében.

Kicsivel élénkebb gázreakciókat el tudnánk viselni, miként a 150 lovas verzió többletteljesítményét is,

és nyilván az első fokozatokban hosszú váltóáttételek is visszafogják kicsit. Ugyanakkor a hatékonyságához nem férhet kétség: vegyes használatban beérte a hideg téli napokon is 7,2 literes tesztfogyasztással, finom gázlekeléssel levihető 6 környékére is.

Takarékossági tippeket is ad a Leon digitális műszerfalon, a szokásos felváltási ajánlások mellett kiírja például, hogy a sofőr vegye le lábát a gázról, mert 60 km/h-s sebességkorlátozás jön. Pontos és jó megvezetésű a kézi váltó, de túlságosan könnyen jár – az igazi benzinvérűek mechanikusabb érzet után fognak sopánkodni. Érdekes módon az 1,0 és az 1,5 literes motorokhoz csak abban az esetben lehet lágy hibrid rendszert rendelni, ha DSG-váltóra is befizetünk, abban az árban viszont már a dízel Leonok is elérhető közelségbe kerülnek azoknak, akik sokszor és hosszan mennek autópályán.

Spóroltak is, meg nem is a futóművel

Bár a 9,4 másodperc alatt megfutott százas sprinttel véletlenül sem mondanánk a Seatot forró ferdehátúnak, mindenképp dicséretére szolgál, hogy élénken reagál a kormánymozdulatokra és az útról érkező visszajelzéseket sem sumákolja el, az elektronikus differenciálzárral pedig vizes úton is ügyesen tud kigyorsítani a kanyarokból. Négyféle menetdinamikai profilja (eco, comfort, normal, sport és individual) között valóban érezhetőek különbségek, ráadásul a személyre szabható módban fokozatmentesen lehet állítani az adaptív lengéscsillapítás karakterisztikáját, ezért piros pont jár.

17 colos kerékméret mellett nincs probléma a rugózási komforttal, fekete pont kívánkozik viszont a tesztnaplóba azért, mert rossz úton zörgés és dobolás szűrődik be az utastérbe. Nem ismeretlen ez a konszern újgenerációs kompaktjainál, ugyanakkor a nem teljesen vattába csomagolt gördülés zaj miatt is javítani kellene a szigetelésen. Ebben a műfajban elterjedt takarékossági intézkedésként

egyszerű csatolt lengőkaros hátsó futómű került a Leon „lakossági" kiviteleibe,

ugynakkor jól együtt lehet élni a képességeivel - persze az FR kivitelek feszesebb hangolásával már nem annyira szívesen kombinálnánk.

Ami az anyagiakat illeti, a Seat pár százezer forinttal a VW Golf alatt jár, de nem olcsó: a 90 lóerős Rererence 7,04, míg a vállalható minimumnak tekinthető 110 lovas Style 7,96 millió forint. Négy hengerrel és gazdag Xcellence felszereltséggel tesztautónk extrák nélkül is 9,12 milliótól indulna, míg az erősebb lágy hibrideknél nyolc számjegyű árral kell számolni, és onnan még messze van a kínálat csúcsa. Ha kezelhetőségben nem is, dizájn, helykínálat és szolgáltatások terén előrelépés a Leon, vagyis jó fegyverzetben indul csatába – nem csak a többi kompakt, hanem a divatos SUV-ok ellen.