A nagyszerviz magában foglalja a folyadékok, szűrők, gyertyák cseréjét, ez ugye az alap. Az EGR-t (magyarul a kipufogógáz visszavezetését szabályzó szelepet) tisztítani kellett, mert mint kiderült, rettenetesen koszos volt, illetve a hátsó féktárcsák cseréjét is javasolták. én pedig erre is rábólintottam. Jól működött a vízpumpa, de még a gyári volt, úgyhogy a biztonság kedvéért ezt is cseréltettem - így nyugodtabb az autózás, hiszen a Prius-guruk szerint ez bármikor megállhat. A végösszeg 290 ezer forint, ami nem kevés, de ennyi kellett a lelki nyugalmamhoz.
Továbbra is gond volt viszont, hogy így egy jó, de ronda, sőt egyenesen ciki színű autóm lett. Pár hétig gondolkodtam, de miután ketten is le akartak inteni piros lámpánál, úgy döntöttem, megcsináltatom. Nem voltam otthon a taxifóliázásban, de
kiderült, hogy ahány fóliázó hely, annyiféle leszedési technika létezik,
és bizony nem mindet lehet szépen eltávolítani - van, amikor csak egy teli fényezés segít. Az én autómon fújt fólia volt, ami kétesélyes, de inkább a nehezebb kategória. Végül a szerelőm közvetítésével eljutottam egy szakihoz, aki kifejezetten ezzel foglalkozik.
Azt is vállalta, hogy a szükséges elemeket külön lefényezi, és még a fényszóró polírozást is rá tudtam testálni. Azt azért jelezte, hogy a fóliaeltávolítás nem lesz 100%-os, de megtesz minden tőle telhetőt. Egy hetet kért, én pedig izgatottan vártam a viszontlátást és pozitívan kellett csalódnom. Az autó teljesen jól nézett ki a gyári szürkében, és csak nagyon közelről vizslatva tűnt fel pár sárga szépséghiba, a fényszórók belső élén vagy a csomagtartó felső illesztésénél kinyitás után. 150 ezer forint volt ez a kör mindenestül, de nem bántam meg, hogy megcsináltattam.
Végül nézzük a számokat! A vételár, az átírás, a szerviz és kozmetika összesen 1,7 millió forintot tett ki. Ennyi pénzért a Magyarországon a legolcsóbb civil, bal kormányos Priust 3-ast sem adják oda, és ez így is lesz még egy darabig.
Esztétikai hiányosságai persze vannak, ahogy a kilométer is sok,
de aki ismeri a Priusok piacát, valószínűleg tudja, hogy 10-ből 8 eladó kocsi taxi volt itthon vagy külföldön. És ugye olyan is van, aminek tekerték az óráját. Nem is beszélve arról, hogy sok kocsi volt jócskán törött, és jó pár történet kering nepperkörökben a vízkáros vagy más okokból zűrös példányokról.
Én megszerettem, mert automata – így a feleségem is szívesen vezeti -, ráadásul nagyon takarékos, nem kell magamat megerőltetni, hogy 4 liter körül fogyasszon. Szimpatikus és kis igényű városi rohangálós autó, de persze idővel majd visszatérünk rá, hogy mennyire váltak be a számításaim. Úgy fest,
ezúttal bevált a kínálat legaljáról választani és gyorsan lépni,
de azért szerencse is kellett hozzá. Természetesen, alapvetően nem a vásárlás után, hanem még előtte érdemes megcsináltatni egy szervizes átvizsgálást, és persze elolvasni Prius-vásárlási tanácsadónkat.
Nehogy lába keljen a katalizátornak!
Bár ritkán romlik el a Prius, van egy dolog, amire oda kell figyelni: a tolvajokra. Egy időben sokan szakosodtak erre a típusra, ez szerencsére az utóbbi években visszaszorulóban van, viszont megszaporodtak a katalizátor lopások. Ez a különlegesen gusztustalan bűncselekmény úgy néz ki, hogy akár fényes nappal megállnak az autó mellett, megemelik, 3-4 perc alatt leflexelik az értékes alkatrészt és már ott sincsenek.
A tolvaj továbbértékesítésre (használt alkatrészként) vagy a nemesfémtartalom kinyerésére viszi a katalizátort, jellemzően 100 ezer forint körüli nyereségért. A tulajdonos bosszúsága és kára persze egy nagyságrenddel nagyobb: az autónak így chopper-hangja lesz, és bár megy, de közlekedni nem szabad vele így. A gyári alkatrésszel, márkaszervízben történő helyreállítás közel egymilliós költség, bontóból vagy utángyártott egységgel meg lehet úszni 3-400 ezerből. Kreatív tulajdonosok pedig a CASCO vagy a haspáncél mellett az alábbi képen látható módon is védekezhetnek.