Amúgy a súlyhatárt 90 kilós versenyzővel együtt állapították meg 1050 kilóban, tehát a könnyű srácok ballasztot is kapnak, méghozzá az ülés mögé, a padlóra, hogy még a súlyelosztás is egyenlő legyen. Ezzel a specifikációval az élmenő versenyzők
2:14 perc alatt érnek körbe a Hungaroringen,
amit utcai autóból csak sokkal erősebb tud meghaladni (nemrég Jenson Button 2:10-es körrekordot futott a fronthajtású utcai autók között egy Honda Civic Type R-rel).
29 kocsi épül itthon, de hogy tényleg sűrű legyen a mezőny, 20 nagyon hasonló osztrák Swifttel együtt versenyeznek, így lett belőle Swift Cup Europe.
A környező országok versenypályáit látogatja a mezőny,
többek között Brno, Salzburg, a Slovakiaring és persze a Hungaroring is szerepel a naptárban. Mivel már lengyel pilóta is csatlakozott, jövőre ott is terveznek futamot.
Általában valamilyen nagyobb sorozat betétszámaként állnak rajthoz a Swift versenyzők, akiket nem csak közösen, de országonként is értékelnek, tehát magyar bajnokságnak is számít az FIA által elismert sorozat. Az elmúlt években persze
számos mai menő megfordult valamelyik Swift volánja mögött, Michelisz Norbi, Kiss Norbi, Ficza Feri
csak pár név, a promóter célja az, hogy európai szintű túrakocsi utánpótlás-bajnokság legyen belőle.
A legérdekesebb adat azonban talán az, hogy nagyjából 8 millió forint egy szezon költsége mindenestül. Ezt csökkenteni és növelni is lehet plusz tesztekkel, vagy éppen tiszta, balesetmentes versenyzéssel, de nagyjából ez a régió a jellemző.
Mivel 2-3 futam van egy versenyhétvégén, ezért ez sok versenyzést takar, évi 17-18 db 25 perces futamot. Hétvégenként akár 250-300 versenykilométert is összejön, plusz az edzések, tehát
többezer kilométer versenypályán, mindössze egy év alatt.
Ez komoly alternatíva a sportos utcai autóval szemben, nem véletlen, hogy a mezőnyben nem csak ifjú titánok vannak, de olyan felnőttek is, akikből DTM pilóta talán már sosem lesz, de úgy gondolják, inkább itt élik ki magukat, semmint hogy egy alpesi kanyar, vagy a Mecsek valamelyik fája legyen a végállomás.
E sajtóeseményt egyébként nem a már 4 éves kocsik miatt hívták össze, hanem mert eldőlt, jövőre az új, turbós Swift Sport is rajthoz áll majd a kupában. Egy korai tesztpéldányban utaskört kaptam, ebbe már beépítették az új motorvezérlő chipet, mellyel
170 lóerő és 300 Nm szabadul fel
az 1,4 literes méregzsákból, tehát bizonyára jelentősen gyorsabb lesz a jelenlegi kocsiknál.
De az utcai futómű és -ülések még inkább ringatózós hajókázásra emlékeztettek a verseny Swift után, semmint sportkocsira. Mit tesz az összehasonlítási alap! Az 1.6-os túrakocsit ugyanis vezethettük is, ami különleges élmény, ugyanis valódi versenyautóba újságírót nem engednek túl gyakran.
Beülve könnyű kiismerni magunkat, hiszen minden kezelőszerv az alapot adó Swift Sportból jön, és ennek megfelelően könnyűek a pedálok, a szervokormány. Cserébe
még sisakban is hangos a kocsi,
ráadásul a nyár egyik legcsapadékosabb napját fogtuk ki, mindenütt állt a víz az Euroringen, amikor kigurultam. Nagyon oda kellett figyelni, hogy az ABS nélküli, de igen harapós fék meg ne tréfáljon kanyar elött, ezért a biztonságos kocsiszekrény és a kavicságyak ellenére óvatosan kezdtem – igaz, hogy nem esne bajom egy kicsúszás után, na de a büszkeség!
Kanyarból történő kigyorsításkor persze sokat segít a sperr diffi, de a kis Suzuki így is kitolja picit az orrát, ha sok a gáz a tapadáshoz. Szerencsére a rám jutó idő alatt elkezdett száradni az aszfalt, így egy kicsit jobban nekiengedve megmutatta, milyen kiváló eszköz a Swift,
nagyon ritka utcai autóban, hogy ekkorát lehet mosolyogni 145 lóerőtől,
itt viszont valódi vezetési élményt kaptam.
Aztán egyszer mégis előzésbe kezdett a fara, de meg lehetett fogni,
a tapadáshatáron sem ellenséges a Suzuki, ami megnyugtató.
Persze az én amatőr véleményem itt nem mérvadó, de annyi nekem is kiderült, rengeteget lehet tanulni a verseny Swift volánjánál autókezelésről, gyors vezetésről. És közben még jól is szórakozunk.