Természetesen ráncfelvarrás után is megmaradt a PCX legszerethetőbb két tulajdonsága, a kompakt méret és a könnyedség (nem csoda, az egész gép 126 kilós), így szűk parkolóhelyen manőverezni és állványra húzni is gyerekjáték. Zseniálisan mozog az autósorok között (a KRESZ szerint is legálisan lehet előrecsorogni a kereszteződésig), és a forgalomban tényleg szinte minden lyukba belefér.
Megkönnyíti használatát az elődről ismert nyomógombos nyereg- és tanksapkanyitás, már csak
a régóta beígért kulcs nélküli rendszer hiányzik a boldogsághoz
(egyes változatokhoz már létezik). A már említett szivargyújtóaljzat mellett felszereltsége része az elakadásjelző és az egyszerű fedélzeti számítógép is, extraként pedig természetesen nagyobb szélvédővel és hátsó dobozzal lehet tovább javítani a használhatóságán.
Egy fontos tételt viszont egészen a közelmúltig jó pénzért vagy szép szóért sem adtak hozzá: ABS-t. Bár a törvények csak 125 köbcenti fölött írják elő,
most végre a PCX-ben is megjelent,
és a jól ismert kombinált fékkel együtt sokat hozzátesz a biztonsághoz, főleg vizes úton vagy szürkeaszfalton. Az egyszerű, elöl tárcsás, hátul dobos rendszer amúgy hatékonyan lassítja a pehelysúlyú robogót.
Idén csak minimálisan dolgozták át a befecskendezős, Euro 4-es és alacsony belső súrlódású motort, amely korábban is jó benyomást tett ránk élénk gázreakcióival és csendességével. Most 12,2 lóerőre nőtt a teljesítménye, és bár fél lóerő nem tűnik világmegváltónak, ebben a műfajban azért számít – főleg, mert ügyesen hozzáigazították a CVT váltót is (tágabb tartományban változik az áttétele).
Változatlanul átvették a korábbi PCX-ek legnagyobb dobását, a start-stop rendszert, ami lámpánál állva 3 másodperc után leállítja a motort, aztán
a gázkar kis megmozdítására gyorsan és hangtalanul beröffenti
az indítógenerátorral. Emiatt is szenzációsan alacsony, 2,1 literes a gyári átlagfogyasztás, aminél mi rendszerint sietősen hajtva fél literrel többet mértünk ugyan, de így is igen takarékos.
Ahogy a többi nyolcadliteres motor, úgy a Honda robogó is városban-elővárosban érzi elemében magát: ügyesen el tud rajtolni lámpánál, 60-ig kifejezetten energikus, és 80-ig is jól megy (álló helyből 9,4 másodperc alatt gyorsul fel ekkora tempóra). De a 100 km/h körüli végsebességet már erőlködve éri el, ilyenkor az oldalszél is rendesen megcibálja – M1-M7 bevezetőre épp elég, vidéki túrára kevés.
Más piacokon fickósabb, 150 köbcentis változat is elérhető, de nálunk a PCX125-re van kereslet, ami a kedvező, 1 049 000 forintos ár láttán nem csoda. Alig drágábban (+ 50 ezer forint) kapható ugyan fő riválisa, a Yamaha NMax 125, de
a márkás gépek többsége ennél többe kerül,
igaz, valamilyen téren rendszerint többet is nyújt. Gazdaságosságban és használati értékben viszont ez a Honda kiemelkedő.
Ősszel pedig fordul a kocka, és műszaki innováció terén világelső kétkerekű lesz a PCX: elkezdik forgalmazni hibrid változatát, kezdetben csak a japán belpiacon. Ez a gép az általunk is tesztelt indítógenerátoros 125-ösre épül, és finom elindulásnál az 1,9 lóerős teljesítményű villanymotor önállóan képes lesz mozgatni az első négy másodpercben – vagy sportmódban besegít a hajtásba az egyhengeresnek.
48 voltos lítium-ion akkuját a nyereg alatti tárolóban hordja a PCX Hybrid, de így is elfér benne egy integrálsisak, és a teljes rendszer súlytöbblete alig 5 kiló.
Nagy kérdés, hány deci benzint spórol meg,
és az is, hogy mennyi idő alatt térül meg, mi a japán előzetes árak alapján 26 százalékos drágulást számoltunk. Még úgy sem lenne méregdrága – alig várjuk tehát az európai találkozást!
Köszönjük az Aeropark repülőgép-múzeum segítségét a különleges fotóhelyszínért!