Maga a csomagtér egyébként teljesen vállalható. 356 literes, ha nem is hosszú, legalább magas, és a több helyzetben rögzíthető polc segítségével az is megoldható, hogy a ledöntött üléstámlák után ne lépcső következzék. Ha igazán nagy hely kell, a hátsó ülőlap előre is buktatható, ez is plusz pont. Kár, hogy a kalaptartó gyenge, vékony anyagból készült, széteső rögzítéssel.
A hátsó ülés viszont a kocsi egyik legerősebb pontja. Nem csak arról van szó, hogy a sík ülésre könnyebb gyerekülést bekötni, de felnőttnek is meglepően kényelmes helye van itt. A kocsi emelt építését ügyesen kihasználták, és olyan magasra szerelték az ülőlapot, hogy
térdhajlítás nélkül lehet itt ücsörögni,
akárcsak egy rendes széken otthon – hosszú utakon ez az apróság rengeteget számíthat.
Az első ülés is magas persze, az egész kategóriának ez a lényege, a vezetői helyzet ennek ellenére nem „buszos”. A szinte függőleges műszerfal és a magasra épített középső könyöklő ugyanis jól egyensúlyozza a trón-élményt, szépen körülveszi a kocsi a vezetőt.
A képernyők és műszerek rajzolata szép, ám itt is találtam olyat, ami nem tetszett, szerintem az óracsoport kialakítása nem szerencsés, 1970-s években, Alfa Romeo Alfettákon láttam még egymástól ennyire távol rakva a két főműszert, melyeket így nem lehet egy pillantással leolvasni.
Bezzeg a Titanium felszereltséghez járó 4,2 colos egérmozi a fő helyet foglalja el középen, még szerencse, hogy erre is ki lehet rakni digitális sebességmérőt, ami legalább könnyen értelmezhető. Szintén negatív pont a hátsó ablaktörlő kis gombja a jobboldali bajuszkapcsoló végén. Ez apró, egyszerű, olcsó hatást kelt, ráadásul sokkal könnyebb véletlenül megnyomni, mint direkt megtalálni.
Ezek apró, megszokható kötekedésnek látszhatnak, mégis feltűnnek, annak fényében, hogy mennyivel kellemesebb,
átgondoltabb megoldások vannak a Fiestában
és a Focusban például. Ezektől eltekintve egyébként rendben van az EcoSport vezetési élménye, minden könnyen mozog, egész jó a futómű úthibákon és kanyarban is, a kormány engedelmes és a váltó is pontos, bár meglepően hosszú úton jár.
Kicsit azért menet közben is tudtam elégedetlenkedni, mai autótól szokatlanul nagy ugyanis a menetzaj, a 100 lóerős dízel pedig küzd ezzel a kocsiszekrénnyel. Különösen autópályán érződik, hogy a nagy homlokfelület és a velem együtt már 1300 kilós tömeg sok neki. Talán rövidebb áttételezéssel fickósabbnak tűnne, de az meg a fogyasztáson rontana. Amúgy jó, 5,9 literes átlagot mértem, városi, elővárosi és autópályás használatban.
El kell mondani az EcoSport védelmében, hogy azért érződik itt-ott olcsónak, mert valóban nem is drága. 5,29 millió forint az alapár (125 lóerős 1.0 turbóval), és az extrák árazása sem vészes, kicsivel 6 millió felett már teljesen vállalható autót vihet haza, aki erre vágyik.
A Fiesta olcsóbb, de a kifutó Focus azonos motorral nagyjából ugyanennyi, tehát van választása a kompakt Fordra vágyónak, hosszabb vagy magasabb kocsiba ülne inkább.
Ám az ellenfelek között akadnak szép számban olcsóbbak is,
például a Vitara, a C3 Aircross vagy a Mokka X sem drágább, sőt. És azokat sokkal inkább Európának tervezték.
Mostanában csupa jó, nem ritkán izgalmas Fordhoz volt szerencsém, ez a modell azonban gyengébben sikerült, még ha nem is tudja elhódítani a márka citromdíját a kínos Ka+ elől. Azt viszont megmutatta, hogy az európai autópiacon nagyon elkényeztetnek minket a gyártók, ami a kocsik minőségét, kidolgozottságát, és főleg a gondos tervezést illeti.