Hatvan éve olyan rendszámtábla tervei születtek meg, amely egészen a rendszerváltás utáni hónapokig kitartott, és amely sokak emlékeiben ma is élénken él. A kezdőbetűk utaltak a jármű típusára (motorkerékpár, busz, teherautó, utánfutó stb.), illetve tulajdonosára (állami szerv, honvédség, mentőszolgálat stb.),
akkoriban sokan fejből ismerték a kombinációkat.
De még izgalmasabbak voltak a szokásos fehér alapon fekete karakterestől eltérő táblák.
Ezek közül a leggyakoribbak az inverz (feketén fehér) táblák voltak, amikkel többek közt szolgáltató vállaltok járművein, Volán vagy Tefu teherautókon, 1982-ig autóbuszokon, illetve taxikon lehetett találkozni. Nagy látványosság volt a diplomáciai testületek általában nyugati autóin használt, kék alapon fehér karakteres táblatípusa is.
Már akkor is léteztek ideiglenes (E, majd négy szám), illetve elül-hátul négyzet alakú, piros PRÓBA feliratos és négy számos táblák. Utóbbiakat használta többek között az Ikarus, a Rába és a Közlekedési Kutatóintézet is,
vidéken azonban nehezen tudták értelmezni a rendőrök.
Ott ugyanakkor gyakoriak voltak a lassú járművek, traktorok háromszög alakú, különleges rendszámai.
Az 1958-as enyhítés után a Mogürt importálta az autókat, az értékesítés a Belkereskedelmi Gépkocsijavító Vállalat dolga volt. Egy év múlva beindult a ma már hihetetlennek tűnő előjegyzési rendszer: előleg befiztetése után
várólistára került az ügyfél, és csak várt, csak várt...
1962-től aztán az akadozó értékesítést átvette a Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár-nagykereskedelmi Vállalat, de ők sem bírták a nagy iramot, főleg a Trabantok keresletét.
Létrejött tehát 1964-ben a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat, budapesti központtal és csepeli átadóteleppel, plusz debreceni és győri bázissal (később továbbiakat is nyitottak). Az autók száma pedig elkezdett emelkedni, mindössze három évtized leforgása alatt 30 ezerről közel kétmillióra. Ez azt is jelentette, hogy a komótos C-s kezdetek után két- vagy háromévente elfogytak a sorozatok.
Személyautók száma Magyarországon (KSH)
1960: 31 268Mi lehetett ilyenkor tenni? Már ezek között is volt sok olyan tartomány, aminek egyes részeit anno más járműveknek szántak (például G: buszok, K: motorok), ezeket bevonás után idővel újra kiadták. Sőt, a nyolcvanas évek végén a tabunak számító betűismétlés is kerülhetett a személyautókra (PP, NN), majd a korábban szintén átszámozott E, illetve Y kezdőbetűvel zárult a történet.
Íme, a magánautók rendszámainak kiadási sorrendje:
Végül 1990-ben váltották fel a régieket a máig használt három betű, három számos rendszámok (2004-től trikolór helyett EU-s kivitelben). Ezek végre szabványméretűek és fényvisszaverősek, de területi kiosztás helyett
továbbra is időrendben készülnek.
Szerencsére tanultak a korábbi káoszból a törvényhozók, és ABC-sorrendben adják ki őket, a réginél kevesebb speciális kivitelben (egy ideje a rendőrsorozatokat is alig igénylik).
Az 1958-ban bevezetett rendszámtípust legtovább a honvédségnél használták (HA-HZ), és oldalkocsis motortól a halottaskocsin át a szövetkezeti teherautókig milliónyi egyedi kombinációját őrzik a régi fényképek. Személyautókra gyártott verziói ma is sokakban váltanak ki nosztalgiát – nem csoda, hogy a padlásról-pincéből előkerült eredetiek mellett olykor a régi kétbetűsök is feltűnnek a veterán autós találkozókon.
És mit hoz a jövő? Egyelőre csak annyi biztos, hogy a P-kezdőbetűs sorozat heteken belül kifut, és a könnyen összetéveszthető Q helyet az R-sorozat lesz a folytatás.
Legfeljebb nyolc év van még a mostani rendszerben,
és teljesen új sorozat következik – talán a már régóta lebegtetett területi besorolással. Addig egy változás következhet be a rendszerben: rendszámot kaphatnak az 50 köbcenti alatti motorok, bár egyelőre jegelik a tervet.