Vágólapra másolva!
A Discovery csütörtökön, magyar idő szerint 16:52-kor összekapcsolódott a Nemzetközi Űrállomással. Az űrállomásról készült felvételek első gyors vizsgálata során nem mutatkozott komolyabb sérülés a gépen - a küldetés tehát felhőtlennek ígérkezik.
Vágólapra másolva!

A Discovery űrrepülőgép csütörtöki dokkolását az ellenőrzési folyamat miatt a szokottnál is nagyobb figyelem kísérte. A Columbia katasztrófája óta az űrrepülőgép úgy közelíti meg a Nemzetközi Űrállomást, hogy attól néhány száz méter távolságban megáll, majd lassan körbefordul, miközben az űrállomásról felvételeket készítenek róla. Ezek elemzése alapján megállapítható, a felszálláskor történtek-e olyan sérülések, amelyek veszélyeztetik a visszatérést.

A Föld körüli pályán elsőként a legénység vizsgálta meg a Discovery orr-részét, egy hosszú kar végére helyezett lézeres felület-letapogatóval. Néhány világos csíkot tudtak azonosítani, ami talán madárürülék lehetett, de komolyabb kárnak nem volt nyoma.

Ezután történt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) megközelítése: a Discovery 200 méter távolságban megállt, és lassan egy teljes fordulatot írt le. Az ekkor készült felvételeket a Földre sugározták, ahol a személyzet részletesen elemzi őket - különös figyelemmel az emelkedés során kritikusnak mutatkozó részekre.

Bár a start biztonságos volt, ezúttal sem maradt eseményektől mentes. A Discoveryt keddi emelkedése során több helyről és különféle módszerekkel figyelték, leváló és sérülést okozó darabokra vadászva. A szárnyak belépőélein elhelyezett szenzorok 6 olyan eseményt rögzítettek, amelyeket feltehetőleg kisebb tárgyak becsapódása váltott ki. A kamerák pedig két leválást rögzítettek: az egyiket 19, a másikat kb. 290 másodperccel a start után.

Az első esemény alkalmával egy magányos töredéktől szabadult meg a rendszer, ennek további sorsa egyelőre nem ismert, míg a második alkalommal 5-12 darab szakadt le. Az eddigi elemzések alapján mindkettő veszélytelen jelenség volt, és kívül esett a startot követő 35. és 140. másodperc közötti kritikus időszakon. Ebben a periódusban a Discovery sebessége már elég nagy, ám mivel még alacsonyan jár, a környező légkör sűrűsége is jelentős. Ezért egy leszakadó darab nagy sebességgel ütközhet a gépnek. Mindezek mellett sikerült egy kitüremkedett réskitöltő elemet is felfedezni a bal szárnyon.

Az üzemanyagtartályról a habszivacsdarabok azért tudnak könnyen leválni, mert a folyékony hidrogén- és oxigén-üzemanyaggal való feltöltésekor rendkívüli mértékben lehűl a tartály felülete - az ekkor támadó hőtágulási, illetve zsugorodási feszültség pedig megrepeszti a hőszigetelést, és leváló darabokat eredményezhet. A hőszigetelésre egyébként szintén az alacsony hőmérsékletű üzemanyag miatt van szükség. Enélkül ugyanis a légköri vízpára a tartályon vastag jégréteg formájában fagyna ki, amelynek leváló darabjai még komolyabb veszélyt jelentenek, mint a pehelysúlyú szigetelés töredékei.

A kamerákkal és egyéb módszerekkel rögzített levált darabok száma összességében érezhetően kisebb volt, mint a Discovery legutolsó, STS-114 jelzésű küldetésén. A szakértők véleménye alapján a fő hajtóanyagtartályon végrehajtott módosítások egyértelműen biztonságosabbá tették az indulást - bár a végső szót csak az ISS-ről készített felvételek részletes elemzése után mondják ki.

Az űrállomásról készült felvételek első gyors vizsgálata során nem mutatkozott komolyabb sérülés a Discoveryn - az ISS-en végzendő munka tehát felhőtlennek ígérkezik. A dokkolás után csütörtökön 18:30-kor kinyitották a zsilipet, és a Discovery legénysége megkezdte az átszállást.

Kereszturi Ákos