Gyakoribb lehet az arcvakság, mint eddig gondolták

Vágólapra másolva!
Mindannyian ismerjük azt a kellemetlen érzést, amikor nem ismerünk fel valakit, aki ránk köszön valahol. Egy új felmérés szerint azonban a jelenség súlyosabb formája nem is annyira ritka: az arcvakság akár a népesség két százalékát is érintheti - olvasható a NewScientist hírportálján.
Vágólapra másolva!

Az arcvakság - idegen szóval prozopagnózia - azt a fejlődési rendellenességet jelenti, amikor valaki már születésétől fogva képtelen kizárólag az emberek arcáról azonosítani másokat. Ezt a jelenséget mindeddig igen ritkának gondolták - az első ilyen esetet például csak 1976-ban sikerült leírni. A University College London kutatóinak új felmérése szerint azonban egy viszonylag gyakori jelenségről lehet szó.

Bradley Duchaine és munkatársai az internetet hívták segítségül a felmérés elvégzéshez. A nagyjából 1600 résztvevőtől azt kérték, hogy töltsenek ki egy sor pszichológiai tesztet, amelyek között egy arcfelismerési képességet vizsgáló teszt is szerepelt.

Elsőnek egy viszonylag könnyű feladatot kellett megoldani: a képernyőn egy bizonyos személy arcát mutatták körülbelül 3 másodpercig, ezt követően pedig még három másik fotót is mutattak, melyek közül az egyiken a már ismert arc volt látható, a másik kettőn viszont egy-egy újabb ismeretlen arc. Ezt követően arra kérték a résztvevőket, hogy válasszák ki annak a személynek az arcát, akit már láttak korábban. Mindezek után még néhány nehezebb teszt következett, amiben több arcot is mutattak, majd ugyanezeket az arcokat még egyszer, de más szögből és más megvilágításban.

Az eredmények szerint a vizsgálatban szereplők több mint 2%-ának súlyosnak nevezhető problémáik voltak az arcok felismerésével, olyannyira, hogy ez vélhetően a mindennapi életükre is kihatással van. "Az arcvakság hatására sokan igen visszahúzódóvá válhatnak, illetve olyan életformát alakítanak ki maguknak, hogy minél kevesebbszer kelljen ismerősökkel találkozniuk, mert így elkerülhetik a kínos helyzeteket" - mondta Duchaine.

A kutatók szerint az arcvakság vélhetően öröklődik is, de a jelenség pontos idegrendszeri okai egyelőre tisztázatlanok.