Ismét Budapesten találkoznak a világ vezető immunológusai

Újra Budapesten rendezik meg az Immunogenomikai Világkongresszust. Az előadásokban olyan sokakat érintő témák szerepelnek, mint a rákkutatás, a transzplantáció, az autoimmunitás, az allergia, a védőoltások vagy a genomikai alapon történő gyógyszerfejlesztés.

A 2004-ben megrendezett I. Immunogenomikai Világkongresszuson a 44 országából érkező több száz vezető kutató és orvos résztvevő mellett a legnagyobb biotechnológiai és informatikai cégek is képviseltetették magukat. A Magyar Immunológiai Társaság idén ismét hazánkban rendezheti meg ezt a tudományos seregszemlét, amelynek programja ezúttal a vadonatúj immun-informatikával is kiegészül.

Immunogenomika

A genomika - a génkészlet átfogó és szimultán vizsgálatának bioinformatikai tudománya - jelentősége csak az emberiség legnagyobb felfedezéseihez hasonlítható. Az elkövetkező évek orvosbiológiai kutatásai elsősorban ezen a megközelítésen keresztül keresik a választ számos eddig megoldatlan kérdésre, rendkívüli módon felgyorsítva a vizsgálatokat. Ilyenek a megfelelő védőoltások, a személyre szabott, mellékhatásmentes gyógyszerelés, vagy a különböző betegségek rendkívül korai diagnózisa.

Az utóbbi két évben óriási számban indultak genomikai alapú kutatások különböző tudományterületeken. Ezek közül az egyik legfontosabb az immunrendszer vizsgálata, hiszen az immunfolyamatokhoz közvetlenül és közvetetten kapcsolódó géneknek szinte minden betegség kialakulásában és lefolyásában szerepe van.

Az előadások tematikái között most is olyan sokakat érintő területek szerepelnek, mint a rákkutatás, transzplantáció, autoimmunitás, allergia, vakcináció, a genomikai alapon történő gyógyszerfejlesztés, valamint az életünket egyre inkább átszövő bioinformatika kérdései. A meghívott előadók a világ vezető kutatói közül kerülnek ki.

A konferencia célja

A konferencia alapvető célkitűzése az immunológia, orvosi genomika és informatika tárgykörébe tartozó témakörök rendszerbiológiai (systems biology), klinikai és informatikai megközelítésű tanulmányozása. A konferencia lehetőséget ad majd immunológiai érdeklődésű klinikusoknak, kutatóknak, bioinformatikusoknak és mérnököknek a tanulásra, a sokirányú tapasztalatszerzésre, bemutatkozásra és kapcsolatteremtésre. Az előadásokon kívül szabad poszterszekció, továbbá oktató- és kísérő rendezvények megszervezésére is sor kerül.

A felhívás megjelentetésével szeretnénk segíteni a szervezőket abban, hogy a kongresszus híre minél több magyar kutatóhoz, különösen a fiatalokhoz eljusson. A szervezők számos kedvezménnyel segítik a részvételt.

A regisztráció határideje 2006. június 30. Magyar tudományos társaságok tagjainak a regisztráció egységesen 60.000 Ft (PhD hallgatóknak 30.000 Ft). A konferenciára történő regisztráció on-line rendszerben, a kongresszus honlapján keresztül lehetséges. Az Immunológiai Társaságok Európai Szövetségének (EFIS) felajánlása értelmében fiatal kutatóknak lehetősége van a regisztrációs díj megpályázására. A pályázat beadásával kapcsolatos formai tudnivalók is a konferencia honlapján találhatók.

Interjú Falus András akadémikussal

A kongresszus kapcsán korábban Falus András akadémikust, a Semmelweis Egyetem Genetikai-, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatóját, a kongresszus elnökét kérdezte az [origo].

Az immunológia és a genomika kifejezések önmagukban jól ismertek, ám a kettő kombinációja, az immungenomika sokak számára még ismeretlenül hangozhat. Mit jelent ez a kifejezés, milyen tudományterület van mögötte?

A genomika, azaz a genom alapú biológia megkeresi a saját szakterületeit, így például onkogenomikáról, endokrinológiai genomikáról, farmakogenomikáról beszélünk. Ebből az immunológia, azaz a szervezet védekező mechanizmusaival foglakozó tudomány is teret kért és kapott: az immungenomika - kihasználva a korszerű internethálózatot és az informatikát - az immunológiai folyamatok, az immunológiai szabályozás genetikai-genomikai hátterét vizsgálja egészséges és kóros esetekben. Az immungenomika tehát a genom azon részét, azon gének együttműködését vizsgálja, amelyek valamilyen módon hatnak az immunológiai működésre. Természetesen ezen gének kifejeződését is befolyásolja a környezet: az egyik legfontosabb, amit a genetikai, majd a genomikai kutatásokból eddig megtanulhattunk, hogy génjeink működését a legkülönfélébb környezeti hatások - például fertőzések, táplálkozás, éghajlati viszonyok - befolyásolják.

Ezek szerint az immungenomika annyival több az immungenetikánál, amennyivel a genomika a genetikánál.

Így van. Az immungenetika ugyanis nem új keletű dolog. Már az 1960-as évektől vizsgáltunk az immunológiai folyamatokban - például az antigénbemutatásban - szerepet játszó géneket, de nem tudtuk, hogy milyen a gének összjátéka, azaz a szabályozási mechanizmusok összessége, összhangja, koordináltsága. Ezt csak a genomikában alkalmazott módszerekkel, számos gén egyidejű vizsgálatával lehet megállapítani.

Az emberi genomban körülbelül 30 ezer gén van. Ezek közül hány lehet közvetlen kapcsolatban az immunrendszer működésével?

Jelenleg néhány száz olyan génről tudunk, ami közvetlen kapcsolatban van az immunválasszal. Ez elég kevésnek tűnik a 30 ezerhez képest, de számuk naponta bővül az új felfedezésekkel. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az immunfunkcióban nemcsak azok a gének lényegesek, amelyek például közvetlenül egy-egy immunsejt-típusra specifikusak vagy antitest-molekulákkal és receptorokkal kapcsolatosak, hanem azok is, amelyek a háttérmunkát, a "piszkos munkát végzik", például a szignálátvitelben szerepelnek. Nagyon nehéz tehát az immungenomot meghatározni.

Léteznek már a gyakorlatba átültetett eredmények az immungenomikai kutatásokban?

A genomikai kutatásokról általában elmondható, hogy viszonylag gyorsan kerülnek át a gyakorlati felhasználás területére. Van már néhány ígéretes módszer akár a klinikai gyakorlatban is, ami genomikai alapokon nyugszik. Az immungenomikára is igaz, hogy főképp a gyakorlati kérdések motiválják az alapkutatást. Rengeteg gyakorlati kérdés van, rengeteg gyakorlati igény, s fontos, hogy az orvosok ezekre gyors választ kapjanak. Ezt a tendenciát jól jelzi, hogy a kongresszuson a témák több mint 70%-a ún. alkalmazott kutatással foglalkozik. A klinikai eredmények egyelőre inkább a diagnosztizálással kapcsolatosak: például olyan gének aktivitásának vizsgálatával, amelyek valakit hajlamossá tesznek egy allergiás megbetegedésre. Rövidesen azonban a terápiában is várhatók komoly eredmények. Most zajlik azoknak a célmolekuláknak a kiválasztása, amelyek ellen aztán gyógyszermolekulákat lehet tervezni és készíteni. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy általában minden biológiai folyamat egyensúlyi folyamat. Amennyiben tehát valamelyik irányba nagyon eltolom az egyensúlyt - azaz gyógyszeresen beavatkozom -, akkor lehetséges, hogy ellenkező hatást érek el.