Európa legvadabb hegyei közt

Ha nem bírjuk már a trópusi hőséget ajánljuk a hűvösebb levegőjű magashegyeket egy jó kis túrázásra!

Kiváló trekking-helyek a szomszédos Szlovákiában.

A magyar túrázók egyik legkedveltebb célpontja a magyar határtól alig több mint 100 kilométerre lévő Magas-Tátra, ahol több tucat különböző nehézségi fokú túraútvonal közül válogathatunk.

A Magas-Tátra legnagyobb része a Tátrai Nemzeti Parkhoz tartozik, s a park jelzett túraösvényei mintegy 600 kilométert tesznek ki összesen. A park túraösvényei három különböző kategóriába sorolhatók. A rövid túrák és sétautak bárkinek nyugodt szívvel ajánlhatók, csekély szintkülönbségük miatt az idősebbek, vagy az egészen kicsik is teljesíthetik bármelyiket.

A völgytúrákhoz és közepes nehézségű útvonalakhoz már némi állóképesség és edzettségi szint szükséges, de azok, akik rendszeresen sportolnak, vagy gyakorlott túrázók, könnyen leküzdhetik ezeket az útvonalakat.

A hágókra, gerincekre, hegycsúcsokra vezető nagy nehézségi fokozatú túrák elsősorban tapasztalt magashegyi túrázóknak ajánlottak. Az ezeken való túrázás komoly erőnléti felkészülést, gyakorlatot és olykor speciális felszereléseket is kíván.

A nemzeti park területén, a magashegyek között lévő völgyek turistaútvonalait minden évben június 15-én nyitják meg hivatalosan a nagyközönség előtt, és egészen november 1-ig túrázhat rajtuk mindenki. Ezen időszakon túl tilos kirándulni még a jelzett túraösvényeken is, s ha valaki mégis bemerészkedik a tiltott területre, nemcsak a testi épségét és az életét kockáztatja, de komoly pénzbüntetésre számíthat.

A legnagyobb veszélyforrást a nyári időszak előtt a kisebb-nagyobb lavinák jelentik, amelyek szinte egymást követik a meredek hegyoldalakon. Fontos tudni azt is, hogy a hóval borított ösvények a pálcákkal jelzett részekig járhatók. A nyáron is hóval borított területekre pedig szigorúan tilos belépni.

Szlovákiában július 1-jétől vezetik be, hogy azok a túrázók, akik nem rendelkeznek speciális hegyi biztosítással, akár 700 ezer forintnak megfelelő összegű büntetést is kifizethetnek, ha bajba kerülnek a hegyen, és megmentésükre a hegyi mentőket kell igénybe venni. A szigorítást éppen az indokolta, hogy az elmúlt években jelentősen megnőtt a külföldieket érintő hegyi balesetek száma a Tátrában.

Ha már a biztosításunk is megvan, és a túra időpontját is kiválasztottuk, nem marad más hátra, mint a megfelelő felszerelés összekészítése. A jó felszerelés kiválasztásával már meg is előzhetjük az esetleges baleseteket, sőt ahogy láttuk, spórolhatunk is.

A túrázás legfontosabb kelléke a megfelelő túracipő, vagy bakancs. Ha van rá lehetőségünk, rugalmas, úgynevezett vibram-talpú bakancsot, vagy túracipőt válasszunk. A különböző futó, vagy teniszcipők nem megfelelőek a meredek sziklás terepre és a bokát sem tartják rendesen, ezért feltétlenül olyan túrabakancsot vigyünk magunkkal, ami a bokát is fogja, és lehetőleg vízlepergető bevonattal van ellátva!

Még a nyári hónapokban is előfordulhat, hogy a hegyekben hirtelen lecsökken a hőmérséklet. Erre is érdemes felkészülni, és a hátizsákba csomagolni melegebb pulóvert és vízhatlan viharkabátot. Nem maradhat ki a sapka és a megfelelő védelmet biztosító napszemüveg sem, és praktikus viselet lehet eső esetén a hátizsákot a túrázóval együtt védő vízhatlan poncsó is. Bár a tátrai túraútvonalak mentén találhatunk olyan menedékházakat is, ahol büfé is üzemel, a túrákra mindig vigyünk magunkkal elegendő folyadékot és élelmet!

Csúcs a szlovák-lengyel határon

S, ha már tényleg mindennel elkészültünk, akár indulhatunk is! A tátrai hegyi túrák kedvelt kiindulópontjai a nagyobb üdülőhelyek, a Csorba-tó, Tátralomnic környéke, vagy éppen Ótátrafüred. Ezekről a kiindulópontokról több irányban is elindulhatunk, más-más nehézségű túraútvonalakon.

A Csorba-tó és környéke több okból is ideális kiinduló hely. A tó környékén több szálloda és étterem áll a vendégek rendelkezésére és a túrázás iránt esetleg nem érdeklődő családtagok is elfoglalhatják magukat. A tó körüli bicikli utat például kisgyermekek is könnyen teljesíthetik.

A már említett három nehézségi kategória közül a legalacsonyabb, gyermekes családok és idősek számára is megfelelő útvonal a Csorba-tótól a piros jelzésen induló, enyhén emelkedő út a közeli Jamské-tóhoz. Az út mindössze 1 óráig tart, végig gondosan karbantartott, rendezett ösvényen vezet, a szintkülönbség pedig 120 méter. Hasonlóan könnyű és kellemes sétát ígér a kék jelzésen, a Csorba-tó körüli túraútvonal, amely a sárga jelzésen halad tovább a sípályák irányába. Ez az út is nagyjából 1 óra alatt teljesíthető.

A közepes erősségű, mérsékelten megerőltető és az előzőeknél időigényesebb túrák közül kettőt ajánlunk olvasóink figyelmébe. Ezek döntően erdőszéleken és völgyekben húzódnak, viszonylag nagy szintkülönbséggel.

Az első útvonal egy kis liftezéssel kezdődik. A sípályák aljától a Solisko hegyre megyünk fel a sílifttel 1815 méter magasba, és innen indulunk a túrára. Először a kék jelzésen a Furkota-völgybe ereszkedünk le, majd a sárgán folytatva utunkat az Alsó-Wahlenberg-tóhoz kapaszkodunk föl 2053 méterre. Innen indulunk vissza a sárga jelzésen a völgy aljához, majd a piroson vissza a Csorba-tóhoz. Az út mintegy 4 órát vesz igénybe a rövid pihenőket is beleszámítva.

A másik, közepes erősségű túra az 1494 méter magasan fekvő Poprádi-tóhoz vezet. A kiinduló helyről, a Csorba-tónál lévő vasútállomástól először a piros jelzésen kel haladnunk. Az enyhén emelkedő út végig erdőben vezet. Az elágazásnál a jobb oldali útvonalat válasszuk, mert ebben az esetben, a sziklás hegyoldalban haladunk egy rövid szakaszon, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk, alant a csillogó mélykék Poprádi-tóval.

A tónál lévő turistaház remek éttermében elfogyaszthatunk egy kis harapnivalót, mielőtt útnak indulnánk túránk végállomásához, a 1946 méter magasan található Nagy-Hincó-tóhoz. A kék jelzésen haladjunk! A túra 3 órás.

A nagy nehézségi fokozatú túrákra vállalkozóknak ajánljuk a szlovák-lengyel határvonalon elhelyezkedő Tengerszem-csúcs (Rysy) megmászását. A csúcs 2499 méter magasan van, és ezért meglepetéseket is tartogathat a túrázóknak. Legutóbbi ott jártunkkor, egy késő szeptemberi időpontban, bár a völgyben kellemes napsütés és meleg időjárás kísért minket, a csúcson 2 fok és hóesés várt. Érdemes vigyázni!

A Tengerszem-csúcs megmászásához nem kell különösebb hegymászó tudás, így gyakorlatilag bárki vállalkozhat rá, ha kellő fizikai állapotban van. A túrának ugyanakkor vannak nehéz szakaszai, ahol néhány méteren keresztül úgynevezett via ferratákon kell haladnunk. Ezek meredek sziklás szakaszok, ahol a haladást a sziklákba épített, láncok, kampózárak segítik, s ezekbe kapaszkodva mászhatunk felfelé.

A túra viszonylagos hosszúsága miatt célszerű korán reggel indulni, hogy még elegendő idő maradjon a sötétedés előtti visszatérésre. A már említett Poprádi-tó felé kell elindulnunk, és a tengerszemet elhagyva a kék jelzésen kell továbbhaladnunk a Menguszvölgyi kereszteződésig. Ez a szakasz enyhén emelkedő, patakok mentén vezet és túra közben érdemes megfigyelni, hogyan változik a magasság növekedésével a környező növényzet, előbb tűlevelű fenyőkre, később törpefenyőkre, majd bozótokra, hogy végül teljesen kopár, sziklás vidéken haladjunk tovább.

A kereszteződésnél éles jobbkanyar következik és ettől kezdve erős emelkedőn kaptatunk a hegy irányába. Két kisebb tavat hagyunk el, miután megkezdődik a már említett meredek sziklás szakasz, s ezt leküzdve már csak néhány száz métert kell másznunk, míg elérünk a 2250 méter magasban lévő Hunfalvy-hágo alatti menedékházhoz. Itt meleg teát, forró levest és jófajta sört is ihat, akinek van kedve hozzá a csúcstámadás előtt. Ütemes tempóban a menedékházig 3-4 óra alatt el lehet jutni, s innen még kb. 1 óra a csúcs. A csúcs, amolyan igazi csúcs, legfeljebb egy asztalnyi területet képzeljünk el, amelyen egy parányi fémháromszög jelzi a magasságot. A csúcs egyik oldala Szlovákia, a másik meredek szakadék pedig már Lengyelországhoz tartozik. A határ közvetlenül a csúcs alatt húzódik.

A visszafelé út elsőre könnyebbnek ígérkezik, de a dolog csalóka, ugyanis a meredek lejtők lefelé haladva igencsak igénybe veszik az ember térdét. Ilyenkor jól jöhet a teleszkópos túrabot. A csúcsról lefelé jövet akár egy hosszabb pihenő is beiktatható a menedékházban, aki pedig innen még újabb csúcsok meghódítására készül, akár itt is alhat az emeleten lévő alvóhelységekben.

A meredek szakaszt magunk mögött hagyva már büszkék lehetünk magunkra: teljesítettük a nehezét. Innen már csak egy rövid, 1-1,5 órás kellemes séta vár ránk a Csorba-tóig, s közben ha szerencsénk van - ahogy a cikkírónak is - akár megpillanthatjuk a meglehetősen ritka tátrai barnamedvék egyikét is. Megérkezés után pedig nem marad más hátra, mint egy kiadós szaunázás. Jó túrázást!