Ázsia vörös ördögei

A focivébé ismeretlen országainak bemutatását egy újabb helyszínnel, Dél-Koreával folytatjuk, ahol a kultúra és az ország eseményekben gazdag történelme iránt érdeklődők mellett a természet is a nemzeti parkok kedvelői is találnak maguknak bőségesen látnivalót.

A távol-keleti országról sajnálatos módon az európai embernek az ötvenes évekbeli, amerikaiak ellen vívott háború, a kettéosztottság, vagy a hatalmas lendülettel dübörgő autóipar jut az eszébe. Pedig Dél-Korea nemcsak ezekről ismert, hanem például lenyűgöző természeti szépségeiről, zöldellő hegységeiről és a helyiek kedvességéről is. Az ország földrajzi elhelyezkedéséből adódóan mindig is nagyhatalmi érdekek ütközőpontjában foglalt helyet, hol a közeli hatalmas Kína, hol pedig a keletről érkező Japán próbálta meg több-kevesebb sikerrel uralma alá hajtani a félszigetet.

A Magyarországnál alig nagyobb területű Dél-Koreában 48 millióan élnek,a főváros, Szöul lélekszáma meghaladja a 10 milliót. Talán meglepő, de a lakosság egynegyede katolikus, de szép számmal ének itt buddhisták is.

Dél-Korea időjárása annak a kétes hírnévnek örvend, hogy ebben az országban mérik a földrajzi szélességhez képest legnagyobb hidegeket. Ha ragaszkodunk a meleg időjáráshoz, feltétlenül május és szeptember között keljünk útra! Esőre főként júliusban kell számítani.

Koreai utazásunk előtt is feltétlenül tájékozódjunk a szükséges védőoltásokról, s bár az ország nem tartozik a legveszélyesebb területek közé, malária, vírusos hasfertőzés és a hepathitis előfordul.

Dél-Koreában 30 napig vízum nélkül is tartózkodhatunk, de ezután engedélyt kell kérni a tartózkodás meghosszabbítására. Az ország fővárosába számos nagy európai légitársaság üzemeltet járatokat. Nekünk sajnos legalább egyszeri átszállásra számítanunk kell, mivel Budapestről nincs közvetlen légikapcsolat Szöulba. Fontos tudni, hogy az országból való távozáskor sok más ázsiai országhoz hasonlóan kilépési illetéket kell fizetni, ami 10 amerikai dollárnak megfelelő wonba kerül.

A környező országokból, Kínából és Japánból, vagy Oroszországból több nagyváros is rendszeres kompösszeköttetéssel rendelkezik Koreával, így ha netán Shanghaiba szól a repülőjegyünk, innen is könnyen eljuthatunk például Incheonba, de nem árt jó előre lefoglalni a hajójegyet! Észak felől az észak-koreai határon ne próbálkozzunk bejutni Dél-Koreába!

Ugyan az ország nagyvárosai között van légiközlekedés, de a viszonylag kicsi távolságok miatt a repülés jóval költségesebb mulatság minta busz, vagy a vonat. A buszok gyorsak, kényelmesek és pontosak és hasonló jókat lehet elmondani a vasúthálózatról. A városi közlekedés is fejlett (Szöulban és Busanban metró is működik), a probléma csupán annyi, hogy a megállók neveit a legritkább esetben tüntetik fel angolul.

A koreaiak szerint első királyuk i.e. 2333-ban született, de ezt a véleményt a tudósok egyelőre nem erősítették meg. Szerintük a félsziget első lakói i.e. 30 ezer évvel ezelőtt az Észak- és Közép-Ázsiából érkező törzsek voltak és a Kína felől érkező folyamatos katonai nyomás hatására a törzsek szövetkeztek egymással és az i.sz. 1 században megalapították első királyságukat.

A következő négy évszázad a Három Királyság (Goguryeo, Baekje, Silla)időszakaként ismert, ami a művészetek, az építészet az irodalom virágzásának időszaka is. A 7. században a Silla Királyság idején paloták, pagodák és gyönyörű kertek lepték el az országot, amelyek kihatottak a japán építészet fejlődésére is. A 13. század elején azután a mongol seregek elérték Korea területét és leigázták. A mongol birodalom uralmának végén japán támadta meg az országot 1592-ben, majd pedig kínaiak jöttek és a Manchu dinasztia szerezte meg az uralmat. A sorozatos támadásokat megelégelve az ország vezetése úgy döntött, hogy lezárja a határokat a világ előtt, amely időszak egészen a 20. század legelejéig tartott.

1904-ben ismét a japánok inváziója következett, amelynek végén a szigetország 19110-ben hivatalosan is bekebelezte Koreát. A japán uralom egészen a második világháború végéig tartott és eredményeként heves japánellenesség alakult ki a lakosság körében. A világégést követően az Egyesült Államok szállta meg a félsziget déli, míg a Szovjetunió az északi részét. Az ország sorsát eldöntő szavazást csak a déli országrészben tartották meg, s mikor a lakosság a függetlenségről döntött, az északi tartományok támadásba lendültek. A háború 1953-ig tartott.

A 2 millió áldozatot követelő háború végén az ország hivatalosan is kettévált. Délen néhány évnyi látszatdemokrácia után bevezették a rögtönítélő bíráskodást és a következő 15 évben demokratikus jogok hol bővültek, hol jelentősen szűkítették azokat. A rendszer ellen fokozatosan nőtt az elégedetlenség, ami a 80-as évekbeli diákmegmozdulásokban csúcsosodott ki. Az évtized végére a sorozatos diáktüntetésekhez a munkások is csatlakoztak. A követeléseik között ott volt a demokratikus szavazás megtartása, a sajtószabadság és a politikai foglyok szabadon bocsátása is. A kormány eleinte elzárkózott minden reformtól, s már-már polgárháború szélére sodródott az ország, amikor Chun elnök kijelentette, hogy a tüntetők követelései tulajdonképpen jogosak.

Az ország fejlődésének nagy lendületet adott az 1988-as nyári olimpiai játékok megrendezése, választásokat is tartottak, amelynek eredményeként ismét egy katona, Ro The-wu került az elnöki székbe. A diáktüntetések ugyan folytatódtak, de némileg váratlanul az elnök megreformálta a politikai rendszert, helyreállította a kapcsolatokat a Szovjetunióval és Kínával. Később leváltották őt, sőt az is kiderült róla, hogy Chum elnökkel egyetemben részt vett 1980-ban a Gwangju-i diáklázadás véres leverésében. 22 éves börtönbüntetésre ítélték végül, de elődje az ítélethirdetés előtt meghalt.

1988-ban az addig prosperáló koreai gazdaság súlyos válságba került, sorra mentek csődbe a nagy bankok, nőtt a munkanélküliség és ennek nyomán a társadalmi elégedetlenség is. Végül alapos átszervezésekkel sikerült úrrá lenni a válságon és a koreai gazdaság kikerült a gödörből. Olyannyira, hogy manapság Ázsia egyik legfejlettebb és leggyorsabb ütemben fejlődő gazdaságává vált, melyet az autóipar és a technológiai cégek húznak elsősorban.

Korea történelmében mérföldkőnek számít, hogy az 1998-ban hivatalba kerülő Kim Dé-dzsung elnök 200-ben történelmi látogatást tett a kommunista Észak-Korea vezetőjénél Kim Dzsong-Il-nél. A kettészakadt ország viszonyának normalizálására tett kísérleteiért még abban az évben Nobel-békedíjat kapott.

Az ország látnivalóinak megtekintését feltétlenül Szöulban kezdjük. A városképet ugyan a hatalmas felhőkarcolók és soksávos autóutak uralják, de ennek ellenére a város sikeresen megőrzött valamit gazdag múltjából. A városban járva érdemes felkeresni a több százéves pagodákat, palotákat és régi templomokat.

Szöulba semmiképpen sem a helyi szabadságolási időszakban, azaz júliusban és augusztusban utazzunk, ugyanis ilyenkor jóval drágábban kapunk csak szállást, a közlekedési eszközök a szokásosnál is zsúfoltabbak, és tömeg van mindenütt.

A város legnagyobb és meglátogatásra mindenképpen érdemes palotája a Gyeongbokgung, amely romos állapotban is (a japán uralom idején rombolták le) hirdeti az egykori királyság nagyságát.

A Három Királyság idejéből származó építészeti emlékeket leginkább Gyengjou városában láthat az utazó. Templomok, síremlékek, paloták és kastélyok várják itt az érdeklődőket.

Korea területén több nagy kiterjedésű, látványos és nem mellékesen gyönyörű nemzeti park található. Ezek között is kiemelkedő helyet foglal el a Songnisan Nemzeti Park, amelynek már jelentése is az, hogy "távol az evilági hegyektől". S valóban, a park ideális terep a túrázóknak, természetjáróknak, akik kiváló minőségű túraútvonalakon hódíthatják meg a környező hegyeket. A park területén található az egyik legnagyobb és legszebb koreai templom-együttes, a Beopjusa. Ha erre járrunk, ne hagyjuk ki!