Végletek laptopjai: a szupermini és az óriás

Vágólapra másolva!
Kipróbáltuk a hazai noteszgép-választék legkisebb és legnagyobb példányát: a stílusos, ultrakönnyű Flybookot és egy brutális méretű és teljesítményű Clevo-masinát.
Vágólapra másolva!

Pro és kontra
+ egyedi stílus
+ beépített telefon
+ sokoldalú
+ jó teljesítmény
- drága
- kicsit korszerűtlen
- kényelmetlen kezelőszervek

Ugyan nem a legújabb modell, mégis nagyon vártuk, hogy kipróbálhassuk dupla tesztünk első alanyát, a Flybookot, hiszen ez az egyik legkisebb jelenleg kapható laptop - és megjelenése óta még nem járt nálunk. A katalógusból tudtuk, hogy a gép nagyon kicsi - a kijelző mérete mindössze 8,9 hüvelykes - de még így is kisebbfajta sokk ért minket a készülék kicsomagolásakor: tényleg ekkora lenne? A méreteket talán illusztrációink is jól érzékeltetik: a gép kisebb, mint egy A4-es lap, és bár vastagsága normális, a súlya is csekély: alig több mint egy kiló (1230 gramm).

A "fly" az angol szlengben annyit tesz: menő, vagány, laza; feltételezzük, a gyártó is ezért keresztelte el így modelljét. A név annyiban megállja a helyét, hogy a gépet lazán, mindenféle erőlködés nélkül el lehet vinni bárhová: zsebre vágni ugyan nem lehet, de a legkisebb táskában, vagy retikülben elfér. Arról is meggyőződtünk a tesztelés során, hogy a gép kis méretével nagy feltűnést kelt, tehát a menő megjelenés is garantált.

A Flybook tesztelése során magunk sem tudtuk eldönteni, hogy minek nevezzük a modellt: minilaptopnak vagy tábla PC-nek. A gép ugyanis kifordítható érintőképernyővel rendelkezik, viszont nem a Windows táblagépekre írt változata, hanem hagyományos Windows XP Home fut rajta. A gyártó azonban ellátta a táblafunkciók kezeléséhez szükséges kiegészítő szoftverekkel, így az érintőpálca kiválthatja az egeret, és a kijelzőre lehet írni és rajzolni is. A miniatűr kijelző szélesvásznú képarányú, és a fényereje, képminősége is tökéletes.

A Flybookot a Transmeta 1 gigahertzes, Crusoe processzora hajtja, vagyis névleg egy átlagosnál gyengébb géppel egyezik meg a teljesítménye - manapság már ennek az órajelnek a másfélszeresével "ketyegnek" a CPU-k, gyakran párosával, kétmagos változatban. Ez az összehasonlítás azonban nem egészen fair, hiszen egy hordozható gépnél a takarékosság többet számít a csúcsra hajszolt teljesítménynél, és a Crusoe is ebben erős.


A gépet fél gigabájt memóriával és 40 gigás winchesterrel forgalmazzák, ami viszont már tökéletesen megfelel egy átlagos laptopnak. A kis méret miatt a gépben optikai meghajtó nincs, viszont szinte bármilyen perifériát rá lehet kötni: van rajta 2 USB és 2 Firewire-csatlakozó, hálózati kártya és modem csatlakozó, PCMCIA-slot, természetesen fejhallgatót és mikrofont, és külső monitort is rá lehet csatlakoztatni. A gép hátulján ennek köszönhetően jószerivel több a nyílás, mint a burkolat; enyhe szépséghiba, de ennek köszönhetően az aprócska Flybookot sok mindenre ki lehet használni.

Nem kell persze mindenhez kábeleket dugdosni a gépbe, a modell ugyanis több opciót kínál a vezeték nélküli kapcsolathoz is. A Bluetooth-csatlakozó akkor lehet jó segítség, ha mobiltelefonnal vagy PDA-val kell gyorsan kapcsolatot létesíteni. A géppel wifizni is lehet, viszont a masina csak a régebbi és lassabb, 802.11b szabványt támogatja. A nyilvános wifi-hotspotok rendszerint vagy ezt, vagy az újabb 802.11g-t támogatják, de többségük az újabbat, az otthoni routerek és a laptopok pedig rendszerint kétnormásak. A Flybookban is jobban jönne egy b/g-szabványú csatlakozó, mivel így némileg limitáltak a lehetőségek: nem biztos, hogy bárhol lehet vele wifin netezni.

A gép legpraktikusabb szolgáltatása azonban az, hogy mobiltelefonként is használható: az oldalán található nyílásba SIM-kártyát behelyezve aktiválni lehet a beépített GPRS-modemet, és ezek után akár hanghívásokhoz, akár mobil netezéshez jó a Flybook. A GPRS ugyan nem a leggyorsabb, de Magyarországon garantáltan mindenhol használható, és e-mailezéshez vagy webböngészéshez - multimédia nélkül - elegendő adatátviteli sebességet nyújt.

A gép használata közben egyáltalán nem éreztük gyengének a Crusoe processzor teljesítményét - mind az irodai, mint a multimédiás alkalmazások kifogástalan sebességgel működtek, igaz, nem telepítgettük a gépre extra alkalmazásokat. A Flybook is hajlamos azonban melegedni, ami kézben vagy ölben fogva a gépet érezhető, zavarónak viszont nem zavaró. Az akkumulátor az adatok szerint 3 órás üzemidőt bír egy feltöltéssel, ha viszont megizzasztottuk a gépet, vagyis videót, zenét játszottunk le rajta, és a kijlező is erős fényerővel üzemelt, akkor ez közel egy órával is kevesebb lehet, érdemes tehát takarékoskodni az erőforrásokkal.

A kis méret előny, de megvannak a hátrányai: hiába a teljes billentyűzet, a gépelést szokni kell. A mini gombok közel vannak egymáshoz, és könnyű félreütni velük. A kijelző alatt találunk pöcökegeret, görgetőgombot, és mindkét oldalon vannak egérgombok is. Laptop-üzemmódban el lehet boldogulni ezekkel, az érintőpálca azonban sokat segíthet a bonyolultabb műveleteknél.

Az érintőképernyőn való böködést is szokni kell, mi elsőre mindig túl erősen próbálkoztunk vele, és rendszerint az ablakok pakolgatásával voltak gondok - szokni kell a felületet, mint minden ilyen eszközön. A kézírás-felismerő szoftver sajnos csak angolul, franciául és németül tud, és mindig be kell látnunk: az ilyen alkalmazások képességei erősen korlátozottak, jól jön tehát a billentyűzet, ha írni kell. A gépet a tervezők jobbkezes felhasználókra szabták: a pálca a jobb oldalon található, és az egérpótló eszközök is csak így esnek kézre.

A retikül-kompatibilis méretet pedig nem véletlenül említtettük meg: az általunk kipróbált példány piros színe és a lakkfényes külső borítás nem hagyott minket szabadulni a gondolattól, hogy ez akár női gép is lehet, ezért a Női Lapozó munkatársainak is odaadtuk.

Amikor először megláttuk ezt a miniatűr laptopot, mindenki azonnal felhördült: "milyen kicsi! milyen aranyos! milyen szép! milyen jól illik a táskámba!" Teljesen lenyűgöző volt a mérete, a súlya (nagyjából feleakkora mint egy rendes laptop), a legszebb körömlakkokat idéző színe. Aztán amit tud! Hogy lehet forgatni, meg felismeri a kézírást.

Amikor viszont a tényleges kipróbálásra került a sor, egyik csalódás követte a másikat: (eleinte) nem igazán tudtuk bekapcsolni, nehezen találtuk meg az érintőpálcát, és csak az igazán gyöngybetűkkel írók kézírást hajlandó felismerni. És bármennyire is kicsi egy női kéz, ennek a billentyűzete mindenképpen kényelmetlen. Az egérnek nevezett izéről nem is beszélve, ami szabályosan használhatatlan. Szóval, szépnek szép, de maradnánk annál a drabális darabnál, ami nem fér bele a retikülünkbe, de sokkal okosabb és kényelmesebb. Különben is, ma már annyira jó laptoptáskákat lehet kapni!

A Flybook érdekes szerzet a laptop-mezőnyben, ami leginkább egy minilaptop, egy tábla-PC és egy okostelefon tulajdonságait egyesíti magában. Akár ki is válthatja ezt a három eszközt, a benne lévő technológiák némelyike viszont nem a legkorszerűbb: egy ilyen készülékben szívesen látnánk gyorsabb wifi- és EDGE- vagy 3G-s funkciót. Vitathatatlan előnye a kicsi, kompakt méret, ami viszont hátránya is lehet, mivel megnehezíti a használatot (mint azt hölgykollégáink is megjegyezték). Egy okostelefonnál jóval kényelmesebb - nem is beszélve a teljes Windows előnyeiről -, egy nagyobb laptoppal viszont könnyebb boldogulni.

A Flybook legnagyobb hátránya viszont a borsos ár: a géphez nettó 400 ezer forintért lehet hozzájutni. Mobil munkaeszköznek ennyi pénzért nem ez a modell a leggazdaságosabb, ezért inkább azoknak ajánljuk, akik elsősorban a stílusos megjelenést és a szuperkompakt méretet tartják szem előtt, némi technológiai kompromisszum árán is. Ez esetben viszont tényleg a Dialogue masinája a legmenőbb választás.

Pro és kontra
+ bivalyerős
+ hatalmas, jó minőségű képernyő
- nagyon drága, nehéz
- terhelés alatt elég hangos a hűtés

Duplatesztünk második szereplője egy igazi szörnyeteg - egyesek szerint öszvér -, a tajvani Clevo 19 collos képernyővel szerelt laptopja - a hozzá adott táska leginkább egy merevítőcsöves túrahátizsákra hasonlít. A Style-Note M590K típusjelzésű modell nem éppen mindennapi darab, hatalmas, szélesvásznú képernyője révén eleve tekintélyes méretéhez közel hét kilogrammos súly párosul: ez nem az a noteszgép, amit utazáshoz magával visz az ember.

Belsejében ugyanakkor meglehetősen komoly hardver lakozik: lelkét egy 2,4 gigahertzen működő 64 bites AMD Turion lapka képezi, melynek erejét nem csupán egy, hanem két darab bivalyerős nVidia GeGorce Go 7800 grafikus processzor egészíti ki. A végrehajtandó feladatokat egymás közt elosztó videokártyák összesen fél gigabájt saját memóriával rendelkeznek, amely az egy gigabájt rendszermemórián felül van a gépben. Egy ilyen grafikus erőművel felszerelt gépen gyakorlatilag bármilyen komolyabb háromdimenziós játék is minden szaggatás nélkül elfut még a plafonig húzott látványbeállításokkal is.

Mindezt a gyakorlatban több játékkal is megtapasztaltuk: a távol-keleti fronton játszódó Battlefield 2 nevű fps játék megdöbbentő élethűsége még a videojátékoktól egyébként a videojátékoktól idegenkedő kollégák figyelmét is felkeltették. A szerkesztőség egyik fele ezzel, a másik tábor pedig a második világháborúba kalauzoló Call of Duty 2-ben élte ki felgyülemlett agresszivitását, a békésebb természetűek a Need for Speed: Most Wanteddel száguldoztak - a tesztelésre kapott gép csaknem huszonnégy órás folyamatos üzemben működött kezeink között.

Természetesen egy ilyen kis helyre bezsúfolt izmos hardver esetében gondoskodni kell a megfelelő hűtésről: az M590-es esetében nem kevesebb mint öt ventilátor fújja ki a gép alján a chipek által felforrósított levegőt. Az erős hardver ellenére a maximális látványra állított játékok azért alaposan leterhelték a masinát, vulkánszerű hőt termelve: hosszabb játék során bizony gyakran előfordult, hogy a hűtők mindegyike teljes fordulatszámon üzemelt - ez persze nem kis zajjal jár. A Clevo gép extra teljesítményét természetesen csak a gépet a konnektorhoz csatlakoztatva lehet kihasználni. A laptophoz mellékelt külső tápegység ugyancsak testes példány volt, s a hosszas nyüstölés során erőteljesen felmelegedett - igaz, erre a rajta lévő matrica előre figyelmeztetett. Mindez szintén azt jelzi, hogy az óriásnotesz komponenseit bizony nem energiatakarékos mobil használatra tervezték.

Bár tesztelőnk a tesztelt full extrás modellhez nem kapta meg a gép akkumulátorát, így ezt nem volt módunk kipróbálni, de becsléseink szerint egy-másfél óránál hosszabb ideig biztosan nem bírná tovább a masina a konnektortol távoli üzemet. Az általunk tesztelt masina többek közt webkamerával és speciális, a lemezek felső oldalára grafikákat is égetni képes Lightscribe technológiát támogató DVD-íróval is fel volt szerelve, bár igazság szerint ezeket ki sem próbáltuk, a játékok sokkal érdekesebbek voltak. A tajvani gépet egyébként a két GeForce helyett százezres felár ellenében speciális videovágó kártyával is lehet rendelni, sőt, felárért tévétuner egységet is lehet vásárolni hozzá, s az S-video kimeneten keresztül akár HDTV-re is csatlakoztatni lehet.

Az M590K képernyőjének nagy mérete mellett másik előnye, hogy felbontása is nagy (1680x1050 pixeles), így képe is tűéles, ami szövegszerkesztés, internetezés, de akár filmnézés közben is jól jött: a szélesvásznú, 19 collos képernyő kifejezetten filmnézésre és játékra termett. A laptopba egyébként viszonylag jó minőségű sztereó hangszórókat építettek, de digitális kimenetén keresztül akár 5.1-es hangrendszerekhez is csatlakoztatni lehet, támogatja a wifit, a Bluetootht és négyféle memóriakártyát képes olvasni, egyedül a távirányítót hiányoltuk mellőle (ez ugyanis csak a tévétunerhez jár).

Összességében elmondhatjuk, hogy az óriási Clevo az eddigi legizmosabb gép, amely tesztelőink kezei közt járt, s valószínűleg egyben a legdrágább is: a dupla grafikus kártyával felszerelt M590K modellt több mint 800 ezer forintért adnák oda a boltban. A hatalmas laptop persze nem csak ára miatt nem lesz tömegtermék: feltehetően kevés ember szeretne egy közel hét kilós monstrumot magával hurcolászni egy óriási hátizsákban.Viszont egyetlen játékkal sem tudtuk megizzasztani a szörnygépet.